Amíg az oroszoktól vesszük a gázt és az olajat, mi is finanszírozzuk Putyin háborúját

Lajos P. János | 2022. március 9. - 18:01 | Vélemény

A háború ugyan a csatatéren dől el, és nagyon fontos Ukrajna hadieszközökkel való támogatása, de ezúttal úgy látszik, hogy az Oroszország elleni gazdasági szankciók – és főleg tartós fenntartásuk – is segíthetik a háború mielőbbi befejezését. Az Európai Unió eddig – magához képest – meglepően gyorsan és egységesen hozta meg az elkerülhetetlen gazdasági korlátozásokat az Ukrajnát lerohanó Oroszországgal szemben.

Amíg az oroszoktól vesszük a gázt és az olajat, mi is finanszírozzuk Putyin háborúját
Fotó: TASR

Ráadásul tette ezt összhangban az USA-val és a demokratikus világ nagy részével. Úgy tűnik a szankciók most valóban fájnak Putyinnak és baráti körének is. Ezt az is mutatja, hogy milyen dühösen reagál az újabb szankciókra, az orosz elnök arról beszélt, hogy

„a gazdasági szankciók felérnek egy hadüzenettel”.

Nemcsak a lefoglalt jachtok vagy a londoni ingatlanok hiányoznak nekik, hanem elsősorban az orosz állam által felhalmozott értékpapírok is. Putyin sok száz milliárd dolláros „hadikasszája” ugyanis nem amerikai bankókban és nem moszkvai széfekben hever, hanem jobbára nyugati államok kötvényeiben, amikhez most Putyin nem fér hozzá.

Kedden az USA újabb fontos, de saját szempontjából inkább csak jelképes döntést hozott: leállította az orosz kőolaj és földgáz vásárlását. Jelképes, mivel az Egyesült Államoknak gyakorlatilag semmi szüksége nincs sem az orosz olajra, sem a földgázra. Csatlakozott hozzá Nagy-Britannia is azzal, hogy 2022 végéig leállítja a behozatalt Oroszországból. Ugyan ez a tétel sem akkora, hogy Putyin a kardjába dőljön, viszont sokkal fontosabb, hogy

az EU is komolyan elkezdett gondolkodni azon, hogy más forrásból biztosítsa a földgázt.

A kőolaj más forrásokból való biztosítása ugyanis nem akkora probléma, a földgáz az, ami rendkívül nehezen beszerezhető más forrásból.

A gyors elszakadás biztosan megvalósíthatatlan, jelenleg ugyanis a teljes uniós földgázigény 40 százaléka származik az orosz piacról. Eddig azonban a földgáz beszerzésének diverzifikálása inkább csak jól hangzó szlogen volt, a tagállamok szinte semmit sem tettek érte. Sőt, azzal, hogy Németországgal közösen Putyin megépíthette a Nord Stream 2-t, csak növeltük a függőségünket. Még jó, hogy nem kapta meg a működési engedélyt. Ebből a szempontból már az a kedden elhangzott uniós cél is rendkívül bátor – és talán megvalósíthatatlan –, hogy év végéig kétharmadával csökkentsük a függőségünket az orosz gáztól.

Persze a függőség tagországonként változik: míg Szlovákia 100 százalékban orosz olajat, 85 százalékban pedig orosz gázt használ, addig a szomszédos Ausztriának az orosz földgáz egyáltalán nem hiányzik, és kőolajból csak az igényeinek a 10 százalékát veszi az orosz piacról.

Magyarország viszont talán még nálunk is rosszabbul áll az orosz függőség kérdésében: a földgázuk 95 százalékban Oroszországból érkezik – a kőolaj esetében az arány 61 százalék –, de ugye a földgáz a nehezebben pótolható.

A szankciók bevezetése után Putyin szinte egyetlen komolyabb bevételi forrása a kőolaj és a földgázeladásból származik.

Vagyis tetszik-nem tetszik, jogos az az érvelés, hogy mi mindannyian, akik gázt használunk vagy benzint tankolunk, anyagilag támogatjuk az Ukrajna elleni orosz háborút.

A 2009-es gázválságot követően egyszer már komoly téma volt a földgázbeszerzés megosztása, de mivel néhány hét szünet után Putyin újra elkezdte pumpálni a gázt, nem sokat léptünk előre e téren. Szerencsére legalább az infrastruktúrát kiépítettük, vagyis fogadni már tudnánk a más forrásból, nyugatról érkező földgázt is, persze akkor, ha lesz kínálat. A valódi megoldás azonban a földgáz kiváltása lenne más, és főleg környezetbarátabb energiaforrással.