Amikor a hazugot átverik

Amikor két nappal a 444.hu találata előtt feltették a YouTube-ra, néztem is, hogy mi a fene az „Egy szabad országért” cím alatt az angol alcím: „In the Steps of Champions”, Bajnokok nyomdokában. De eszembe nem jutott az önplágium lehetősége.

Így már összeáll a kép: a Livin' on a Prayer és más kelendő tinglitanglik alkotója úgy gondolhatta, nemcsak hogy nem kell fárasztania magát új szám megkomponálásával rongyos száznyolcvanezer dollárért. Hanem: Ezek a bugrisok, akik valamiért nagyon erősködnek, hogy az állampolgáruk legyek, nyilván még a YouTube-on se tudnak keresni, a Google-t sem ismerik, tehát minek vacakoljak én azzal, hogy eltüntessem az eredeti – Miamin kívül ismeretlen – szám címét, úgyse találják meg.

Meg kell jegyeznem, hogy az emlékbizottság elnöke, Balog Zoltán humán csúcsminiszter tényleg nem találta meg. És nem találta meg társelnöke sem, Schmidt Mária történész, egy múzeum és két kutatóintézet főigazgatója, Széchenyi-díjas egyetemi tanár. Sőt az '56-os emlékév hivatalos dalának klipjén Schmidt egy csomószor felbukkan – sugárzó mosollyal – az őt átverő komponista mellett.

Nem gondoljuk, hogy létezik olyan blamázs, ami ráégne Schmidt Máriára, Balog tiszteletesről nem is beszélve, de akkor mi a tanulság? Ez:

Hol hazugság van, ott hazugság van. És hol hazugság van, ott hülyeség van.

Hazugság az emlékév neve is: „A Magyar Szabadság Éve”, hazugság az, hogy a hatvanadik évfordulót olyan különlegesen meg kéne ünnepelni, mint ahogy az ötvenkilencediket és a hatvanegyediket nem. Hazugság 1956-nak a „pesti srácok” fegyveres harcára redukálása. Ez az emlékév fő mondandója, és olykor az ember eltűnődik, hogy mit is ünnepelnek rajtuk olyan mélybudai úriasszonyok és úriemberek, akik ha manapság meglátnának egy ilyen pesti srácot az utcán, sürgősen átmennének a másik oldalra, már amennyiben járnának gyalog olyan utcákon, ahol szegény családból jövő kamaszok előfordulnak.

Hazugság az, hogy 1956 antikommunista forradalom volt – antisztálinista forradalom volt, kommunista vezetőkkel a kormányban és a fegyveres ellenállásban. A hazugság, erkölcstelenség és zakkantság kombinációja, hogy a kormány által létrehozott emlékbizottság Angyal Istvánról elnevezett pályázatán, mondom, pályázatán messze a legszerencsésebb nyertes az ugyanabból a költségvetésből finanszírozott Külgazdasági és Külügyminisztérium. A kormány kvázi saját magának adott 1 000 000 000 (egymilliárd) forintot.

Csak fokozza a konstrukció tébolyultságát, hogy a mindhalálig kommunista hős nevét viselő pályázaton „elnyert” pénzt a KüKüm így kívánja felhasználni: „A programok azzal a szándékkal kerülnek megszervezésre, hogy az antikommunista hősök emlékezetének ápolását és példaként a világ elé tárását az országimázs-építés szolgálatába állítsák”. Kiemelés tőlem, a miniszteriálisan pocsék fogalmazás nem.

Különben Schmidt Mária gondoskodott a 2014-es holokauszt-emlékév (ez is egy átlátszó politikai szándékkal rettentő fontosnak beállított nem-egészen-kerek évforduló) lebonyolításáról is. Ennek jegyében kezdett épülni Sorsok Háza néven egy újabb holokauszt-múzeum, mert a régi már nem volt Schmidt Máriának elég jó. Pontosabban a magyar kormánynak, amelyik így akarta megszerezni a washingtoni Kongresszus – a magyar kormányt hevesen támadó – zsidó lobbijának jóindulatát. Nem sikerült megszerezni, a Sorsok Házára költött hét és fél milliárd forint politikailag ablakon kidobott pénznek bizonyult, úgyhogy a 2014-re kitűzött időpont helyett máig nem nyílt meg. Felelősség? Kötbér? Ugyan. Szóljon, aki a történetben nem veszi észre a hazugság elemeit.

Ez azonban nem taktikai hazugság, pillanatnyi politikai céllal, hanem a rendszer éltető politikai oxigénje: a valóság az, amit én mondok. Hogy mi az, ami valóban létezik, nem érdekel.

Namost akit nem érdekel a létező világ, akár 1956-ról, akár 1944-ről, akár 2016-ról van szó, az per definitionem hülye. Tehát átverhető. Nem kell csodálkozni Desmond Child könnyed kis átverő műveletének flott sikerén.

A magyar kormányt és politikai függelékeit nem érdekli a valóság, tehát alkalmatlanok. Egy átlagos intelligenciájú amerikai zenész a bolondját tudja járatni velük, egész jó pénzért, Ajánlom ezt a t. ellenzék figyelmébe. Ahelyett, hogy folyamatosan – és folyamatos sikertelenséggel – felháborodik, amiért a kormány megsért vélt és valóságos szabályokat, azzal mutathatná meg alkalmasságát, hogy rámutat a kormány teljes, bűnös alkalmatlanságára. Megmutathatná, hogyan lehetne kormányozni, ha valaki ért hozzá. Ja, hogy az nem megy? El kéne gondolkozni rajt, aztán elkezdeni a tanulást. Idő, mint a pelyva.

A szerző az Élet és Írodalom (Budapest) rovatvezetője.