Amikor mindenki bezárkózik, a debrődi fotós akkor indul útnak, hogy villámokat kapjon lencsevégre
A 27 éves debrődi Szemán Viktor a hétköznapokban a Szepsi Alapiskola diákjait oktatja. Szabadidejében azonban egy egészen különleges hobbinak hódol, villámokat örökít meg. Ami az égen olyan félelmetesnek tűnik, Viktor fényképein egyenesen gyönyörű! Szabad szemmel talán még nem is láttuk ezeket ilyen részletesen. A képek viszont bizonyítják, mennyire csodálatosak a természeti jelenségek.
Mikor kezdtél el érdeklődni a fotográfia iránt?
Az egész a meteorológiával kezdődött. Amikor elkezdtem a felhőket tanulmányozni, jött az ötlet, hogy kellene egy fényképezőgép. Gondoltam, az majd segítségemre lesz az égi történések tanulmányozásában. Így 2008 őszén beszereztem az első gépemet. A lencsevégre kapott felhőket felhőatlaszok segítségével azonosítottam, így gyorsabban ment a felhők tanulmányozása.
Mi ragadott magával a fényképezésben?
A természet szépsége és ereje. Olyan pillanatok megörökítése, amelyek ugyanúgy, ugyanabban a formában soha többé nem fognak megismétlődni. A felhők és villámok formája, a fények, a környezet mind-mind állandóan változik. Éppen ezért, ezek együttállásának számomra legszebb pillanatait, ha tehetem, megörökítem. Jó érzés, ha másnak is egy kis örömet tudok ezzel szerezni, de elsősorban a saját szórakozásom miatt űzöm e hobbit.
Egy egészen különleges ágát fogtad meg a fényképezésnek. Miért épp a villámok?
Egy évvel azután, hogy megvásároltam az első fényképezőgépemet, a szobám ablakából villámokat próbáltam fényképezni, s láss csodát, sikerrel is jártam! Egy többszöri kisüléseket produkáló villámot kaptam lencsevégre, aminek olyannyira megörültem, és olyan csodálatosnak találtam a látványt, hogy azt hiszem, akkor el is dőlt bennem: ez lesz az én utam!
Amikor mindenki bezárkózik, te akkor indulsz útnak. Nincs benned félelemérzet?
Félelem nincs bennem. Viszont az adrenalin szintem azért megemelkedik. Ahogy a zivatar érkezik, megpróbálom feltérképezni a viselkedését, milyen fajta zivatarról van szó, milyen típusú villámokat produkál. Ezek függvényében eltudom dönteni, hogy viszonylag meddig biztonságos terepen tartózkodni. Ha közel ér a zivatar, akkor az autóban húzom meg magam, onnan irányítom a fényképezőt.
Mi a titka a jó villámfotónak?
Rengeteg villámot fotóztam már az évek során. Fotóztam napközben, naplementében, vagy akár éjszaka. Az összes napszakban készült villámfotónak megvan a maga szépsége, viszont a legmutatósabb villámfotókhoz szinte elengedhetetlen, hogy egy, a felhőtetőből érkező pozitív töltésű villámot csípjünk el. Ez elég ritka jelenség. Szerteágazó, így jobban mutat nemcsak az égen, de a képen is.
Hogyan képzelhetünk el egy „bevetést”?
Az időjárási modelleket naponta többször is végigböngészem, így pontos képet kapok, hogy mi a valószínűsége, hogy zivatar fog kialakulni, ha kialakulnak, milyen irányból érkezhetnek, milyen típusú és hevességű zivatarra számíthatok. Később a műhold-, illetve a radarképeket figyelem, szemmel tartom a zivatarok alakulását. Amikor már megfelelő közelségben van, akkor a fényképezés helyszíneként egy olyan pontot választok, amit könnyen meg lehet közelíteni és megfelelő onnan a kilátás. Ezután már csak állványra kell helyeznem a fényképezőgépet, amire aztán rárögzítem a villámérzékelő szerkezetet. Ez segít elkapni a napközben végbemenő villámlásokat.
Melyik a legemlékezetesebb fotós sztorid?
A kezdetekben autó helyett biciklivel indultam villámot fotózni és ilyenkor sokszor az esőfüggönnyel kellett versenyeznem. Ezt a versenyt persze jó párszor elveszítettem. Egy másik érdekes eset egy éjszakai fotózás közben történt. A villámok jó pár kilométerre voltak, amikor hirtelen tőlem kb. 700 méterre lecsapott egy. Persze hatalmas fény és hangkísérettel érkezett. Mivel nem számítottam ilyen közeli villámra és még a fényképezőgép-beállítások sem voltak megfelelőek, így egy beégett képet kaptam csak, pedig biztos szép fotó lett volna belőle, ha felkészülten ér a dolog.
Mindig sikerül elkészítened az általad elképzelt fotót?
Tökéletes kép lehet, hogy sosem fog elkészülni. Van olyan kép, amire azt mondom, ez elég jó lett, de igazából ott is tudnék még elmélkedni azon, hogy mi mindenen lehetett volna változtatni, hogy még jobb legyen.
Szlávik Cyntia
