"Anyám úgy veszi, hogy miatta odalett a jövőm" - mondta a családot kínzó apját meggyilkoló Dávid

Szívszorító interjút adott a Denník N-nek a galántai Bako Dávid, aki 2017 szeptemberében, 17 évesen álmában meggyilkolta a családot gyerekkora óta sanyargató apját.

"Anyám úgy veszi, hogy miatta odalett a jövőm" - mondta a családot kínzó apját meggyilkoló Dávid
Bako Dávid (Fotó: Čas.sk)

A bíróság első fokon 4 év letöltendőre ítélte, amit a kerületi bíróság 2 évre mérsékelt. Van azonban remény arra, hogy Zuzana Čaputová elnöki kegyelemben részesíti őt. Első lépésként a köztársasági elnök még az ünnepek előtt kérte a büntetés végrehajtásának felfüggesztését, míg az ügyben érdemi döntést hoz. Így a ma már 19 éves Dávid a családjával és barátnőjével tölthette az ünnepeket.

"Úgy készültem, hogy ez lesz az eddigi legfájdalmasabb karácsonyom. El sem tudtam képzelni, hogy a családom nélkül tölthetem. Igaz, hogy annyira nem is igénylem a karácsonyt, mert valójában soha nem élhettem meg az igazi ünnepet" - mondta.

Dávid elmesélte, hogy 5-6 éves korában kapta emlékei szerint az első komolyabb verést, amikor még apai nagyszülei házában éltek. Éppen kifestettek, ő pedig a különböző festékeket tartalmazó kis bőröndjéből szavai szerint egy kis csíkot húzott a falra. "Amikor apám hazatért a kocsmából, a nagyanyám elmondta neki, dührohamában pedig rettenetesen megvert."

Beszélt arról is, hogy osztálytársai csak kocsmagyereknek csúfolták, mivel sok időt töltött a kocsmában ő maga is. "Ha az apámmal akartam lenni, akkor el kellett mennem utána. Volt, hogy hat órát is ott ültem vele".

Szavai szerint soha nem találkozott nála keményebb emberrel, gyakran félt attól, hogy megöli. "Talán a legszörnyűbb emlékem, amikor repült utánam a konyhakés. Egy apró műanyagrúd mentett meg az egyik ajtóból."

A napra, ami tulajdonképpen megváltoztatta az életét, ugyancsak élénken emlékszik. Apját, aki gyerekkora óta sanyargatta, verte és megalázta őt és édesanyját, álmában gyilkolta meg. Először háromszor fejbe verte kalapáccsal, majd még le is szúrta egy késsel. 

A szakember, aki a gyilkosság után megvizsgálta őt, Dávid elmondása szerint állította, hogy "ha valami tizenhét évig csak halmozódik valakiben, akkor az egyszer ki fog törni, csak az egész formáján múlik. Akkor ez tulajdonképpen kitört."

Beszélt arról is, miért szúrta még le az apját azután, hogy már háromszor odasújtott a fejére egy kalapáccsal. "Tudom, hogy senkinek eszébe nem jutna, hogy azok után még felkelhet. n viszont szörnyen féltem ettől. Azt láttam, mintha kinyitódtak volna a szemei. Ezek a rémálmaim, melyek azóta is kísértenek."

Minden nap gondol arra, ami azon az éjszakán történt, mostanára viszont már némileg megbékélt vele. "El kell fogadnom, hogy ez történt. Ha nem így lesz, akkor beleőrülök. el kell fogadnom azt is, hogy valami vár rám. A börtöntől nem félek. Mi az anyámmal már átmentünk a saját börtönünkön".

Anyja a mai napig emlegeti neki, hogy "miatta odalett a jövőm. Én viszont azt válaszolom erre, hogy rajta kívül soha senkim nem volt. Ahogy őt megvédtem, és ezzel bizonyos módon kiváltottam, azáltal magamat is kiváltottam. Soha nem kértem ezt számon rajta."

Nagy támaszt jelent számára barátnője családja is, akikkel sok időt tölt együtt. "Úgy tekintenek rám, mint amilyen vagyok. Még a gyilkosság után is. Nélkülük is már egyedül maradtam volna. 

(Denník N/Čas.sk)