Atom, vírus, hazárd

Széky János | 2021. február 21. - 18:40 | Vélemény

Nincs tökéletes ország, de vannak fokozatok.

Atom, vírus, hazárd
Fotó: TASR

Dániában – politikai rendszerének típusa: liberális demokrácia – két hete jelentették be, hogy az Északi-tengeren mesterséges szigetet és szélerőmű-komplexumot építenek. Ha elkészül – a remények szerint 2033-ra, bár addig sok minden történhet – nemcsak Dánia 2,8 millió háztartását látja el tiszta energiával, hanem összesen tízmillió európai háztartást.

Csehországban – ami, akármilyen miniszterelnöke és köztársasági elnöke van, mégiscsak demokrácia – az volt a legérdekesebb energiapolitikai hír a múlt héten, hogy Helena Langšádlová konzervatív liberális ellenzéki képviselő egy kétórás parlamenti felszólalással, azaz túlbeszéléssel (obstrukcióval, filibusterrel) – megakadályozta a Lex Dukovany megszavazását. Ez a törvény megengedné, hogy a dukovanyi atomerőmű új blokkjának megépítésére pályázók között ott legyen az orosz Roszatom is. (A TOP 09 párt szerint a kiírást egyenesen a Roszatomra szabták.)

Magyarországon nincs liberális demokrácia, és a rendszer feje szerint aki konzervatív, nem lehet liberális, ennek megfelelően ilyen párt, de akár csak egy soványka jobbközép frakció sincs a parlamentben (már régóta). A karbonmentes jövőről viszont gondoskodott Orbán Viktor a maga módján, titkos megállapodást kötve Putyinnal Paks 2 megépítéséről és egy másik, szintén titkosat az orosz finanszírozásról.

Az ellenzék nem volt abban a helyzetben, hogy ezt megakadályozza, késleltesse vagy a tervet bírálja, mivel a) nem voltak parlamenti eszközei, b) nem tudott róla, c) egy része annak idején szintén orosz megoldásban gondolkodott. Utána, több-kevesebb hatástalan tiltakozás után úgy elfelejtette a botrányt, mintha sosem lett volna.

Vannak fokozatok. A föntebb említett Dániában százezer lakosra eddig 396 koronavírus miatti halálozás jutott, Szlovákiában 1092. Az utóbbi két hét halálozási arányát tekintve az uniós tagállamok között Szlovákiánál csak Portugáliában rosszabb a helyzet. Azt is lehet mondani, hogy Matovič miniszterelnök a hozzá nem értésével és hebehurgyaságával úgy elrontotta a védekezést, ahogy csak lehetett. Most – hite szerint – azzal mentené a menthetőt, hogy az Európai Gyógyszerügynökség által nem engedélyezett orosz Szputnyik–V. vakcinát hozná be, diadalmasan hirdetve, hogy sikerült kétmillió dózist megszereznie.

Hogy mi a baj a Szputnyikkal – nem magával a vakcinával, hanem az orosz megoldással, azt Ardamica Zorán alaposan kielemezte. Mivel Szlovákia most minden bajával együtt liberális parlamenti demokrácia, Matovič akciói nem maradhatnak reakció nélkül. Első lépésben: koalíciós vita, s hogy aztán mi lesz az OľaNO politikai sorsa, ha nem hat a csodaszer, fölösleges is találgatni.

Márpedig politikai értelemben biztosan nem fog hatni, mert a se nem liberális, de nem demokratikus orosz állam: megbízhatatlan. Miután Szijjártó magyar külgazdasági és külügyminiszter a Matovičéhoz hasonló fanfárokkal jelentette be moszkvai sikerét, szintén kétmillió adag megvásárlását, kiderült, hogy az oroszok a szerződés első ütemében vállalt hatszázezernek csak a negyedét szállítják le a hűséges és baráti Magyarországra.

Hiába mutatott példát az első számú hivatalos szaktekintély, Dr. Merkely Béla orvosegyetemi rektor, aki demonstratívan a Szputnyikkal oltatta be magát. Igaz, ő már túlesett a betegségen, azaz nagy valószínűséggel amúgy is immunis. Így tehát leginkább csak azt mutatta meg, hogy mire képesek Magyarországon csúcs-szakértelmiségiek a hatalmi háló szolgálatában, bár ebben sok újdonság nincs.

Tény, Merkely professzor annyira nem volt lojális, hogy engedelmesen tanúsítsa Szijjártó még a moszkvainál is nagyobb kereskedői-járványharcosi bravúrjának szakmai értelmét, és saját szervezetét kínai vakcinával tegye próbára. A Sinopharm ugyanis – hagyományos módon – elölt koronavírus-részecskéket használ, a koronavírus az ereket támadja, gyakran okozva maradandó károsodást a keringési rendszerben; Dr. Merkely pedig kardiológus. Különben a mellékhatások kínaiak által megadott jegyzéke csak a fegyvertény bejelentése után került nyilvánosságra.

És közben a háziorvosok körlevelet kapnak, hogy szedjenek össze fejenként ötvenöt, legalább hatvanéves embert a kínai vakcina teszteléséhez. Mint egy közgazdász barátom megjegyezte, ez esélyt jelent a ketyegő nyugdíjbomba hatástalanítására.

Mindez tökéletesen személteti a mai magyar rendszer működését. Eduard Bernsteint parafrazeálva: a közérdek semmi, a propaganda minden. Túl azon, hogy a magyar vezetés mindenáron be akarja bizonyítani: az orosz önkényuralom és a kínai diktatúra jobb az Európai Uniónál (aminek tagadhatatlanok a hibái, s akadnak közöttük súlyosak és dühítőek is, de mint mondtuk: vannak fokozatok), a rendszer úgy működik, hogy milliók életéről és egészségéről egy pártpropagandista dönthet a külminiszter posztján, tisztán propagandaszempontok szerint., és mindenki más őt szolgálja.

El kellene hinnem, hogy a propagandista szavai hitelesek, és ha nem is ilyen irányú a képzettsége, ösztönösen, józan paraszti ésszel helyesen cselekszik. Dehát Szijjártónak az arcátlan hazugság az alapüzemmódja, a hozzáértéséről és a józan eszéről meg annyit, hogy ő is megkapta a vírust – miután világgá kürtölte, hogy magasról tesz az olyan óvintézedésekre, mint a maszkhasználat és a szociális távolságtartás (október 10., Facebook, szelfi Kis Grófóval: „11-kor megyünk haza”). A felelősségtudatot ne is említsük.

Nem mintha ezzel kirína a mezőnyből.

Roland Freudenstein, az Európai Néppárthoz tartozó think tank, a Wilfried Martens Központ kutatási igazgatója nemrég hazárdjátékosnak nevezte Orbánt – konkrétan a vakcinabeszerzési politikája miatt. „Szeret támadni és győzni.” Ez amúgy teljesen normális politikusi magatartás, és Orbán eddig sokat nyert, részben mert reálisan látja a játékszabályokat, részben mert hazai pályán ő szabja meg őket.

Azt nem lehet megjósolni, meddig tart a nyerő széria. Azt viszont fel lehetne mérni, milyen árat fizetünk a győzelmeiért.

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.