6
D. Péter vallomást tesz a Specializált Büntetőbíróság szenátusa előtt (Fotó: Paraméter)
Megosztás
Sátor Lajos 10 évig tartó bújkálása során nemcsak a jelenlegi országos-rendőrfőkapitánnyal, hanem Szlovák Köztársaság főügyészével is találkozott, hogy megtárgyalja esetleges visszatérését a mindennapi életbe – derült ki a Specializált Büntetőbíróságon folyó csallóközi maffiaper november 21-i tárgyalási napján.
A csallóközi alvilág feje a 2010-ben bekövetkezett halálát megelőző egy évtizedben végig bújkált a hatóságok elől. Ő volt az, akit a rendőrség az 1999-es dunaszerdahelyi tízes gyilkosság főszervezőjeként tartott számon, és már 2000 nyarától nemzetközi elfogatóparancs volt érvényben ellene.
Sátor Lajost az ellene kiadott körözés nem sok mindenben korlátozta, élte világát: irányította bűnszervezetét, szabadon járt-kelt a Csallóközben, családi életet élt, síelni és nyaralni járt – belföldre és külföldre egyaránt.
Emberei ellen idén májusban indult büntetőper, mely során a maffiafőnök egykori jobbkeze, Nagy “Csonti” Zsolt beszélt először arról, hogy Sátor magas rangú tisztségviselőkkel is találkozott annak érdekében, hogy lehetővé váljon visszatérése a mindennapi életbe. Csonti az egyik májusi tárgyalási napon árulta el, hogy Sátor 2010-ben Dél-Komáromban találkozott a Szervezett Bűnözés Elleni Hivatal akkori közép-szlovákiai vezetőjével, Milan Lučanskýval.
Amikor Csonti a szóban forgó találkozóról beszélt, először csak egy „magas rangú rendőrt” említett. Amikor az ügyész megkérte, nevezze meg ezt a személyt, Nagy óvatosan reagált: „Mondjam?” – kérdezett vissza, majd miután megkapta a megerősítést, csak ennyit mondott: Milan Lučanský.
Milan Lučanský országos rendőrfőkapitány (Fotó: SITA)
Lučanský akkor még „csak” a belügyminisztérium belső ellenőrzését (ez a szerv vizsgálja a rendőrök által elkövetett szabálytalanságokat/bűncselekményeket) vezette, de alig két héttel azután, hogy Csonti a bíróságon kiejtette az exbelügyminiszter Robert Kaliňák által mindig is favorizált csúcsrendőr nevét, a Kuciak-gyilkosság után kialakult belpolitikai válság hevében Lučanskýból országos rendőrfőkapitány lett. Az új rendőrfőnök rögtön a legelső sajtótájékoztatóján magyarázkodásra kényszerült a Sátorral történő találkozó miatt. Idézzük fel, hogyan nyilatkozott akkor a frissen kinevezett rendőrparancsnok:
„Természetesen találkoztam ezzel az emberrel. Ez az ember Sátorként mutatkozott be és lépett föl. Ahogy mondtam, nem volt lehetőségem arról megbizonyosodni, hogy valóban róla van szó, mivel én a Sátor-csoporton soha nem dolgoztam, és tíz évvel ezelőtti fényképek voltak birtokunkban, tudják, nehezen lehet megítélni, hogy 10 év körözés után ő az vagy nem ő az, miközben ráadásul olyan fáma is keringett, hogy plasztikai műtéten is átesett. Nem voltam illetékes szolgálati intézkedés végrehajtására Magyarország területén, sem jogköröm, sem lehetőségeim nem voltak. (…)
Úgy gondolom, mindent megtettem azért, hogy valamilyen információt szerezzek, megbizonyosodjak arról, lehetséges-e, hogy az valóban Sátor, életben van-e, vagy hogy mi áll a találkozó mögött, hogy milyen szándékkal jelentkezik ez a személy, aki Sátorként mutatkozott be. (…)
Tudják… Nemcsak elkövetők ezek az emberek, hanem potenciális áldozattá is válhatnak, ami Sátor esetében is beigazolódott. Ami érdekes információ lehet még önök számára: Sátor csak azért akart velem találkozni, vagyis az a személy, aki Sátorként mutatkozott be – lehet ő volt, vagy valaki a nevében –, olyan tényeket közölt, miszerint valóban életveszélyben van, és Sátor csak azért akar velem találkozni, mert félti az életét. És tudják, ő ugyanúgy egy élőlény, ugyanúgy egy ember, aki rendőrségi védelmet, vagy kihallgatást érdemel, mint az ország bármely más állampolgára.”
– mondta a találkozóról május 30-án Lučanský, hozzátéve, hogy nem szégyenkezik a dolog miatt, és ha úgy adódna, újra vállalna egy ilyen találkát.
Sátor Lajos
A Sátor-Lučanský találkozó megítélése azonban szakmai körökben igencsak vegyes, bár ahhoz nem fér kétség, hogy a bűnüldözés szerves részét képezi az is, hogy a rendőrök bűnözőkkel találkoznak, ha azt a helyzet megköveteli: az ilyen találkozók során értékes információk cserélnek gazdát, és háttéralkuk is köttetnek.
Tény, hogy egy bizonyos szint fölött a szervezett bűnözés elleni harcban az adott bűnszervezet berkeiből származó tanúk vallomásaival lehet csak eredményt elérni – a működő sablon szerint az alacsonyabb „beosztású” bűnözők feldobják feletteseiket, és cserébe enyhébb büntetést (vagy akár büntetlenséget) kapnak a valamit valamiért elve alapján.
Ugyanilyen alku köttetett a hatóság és a csallóközi maffiaügyben kulcsfigurának számító Horváth Lehel között: a férfi négy gyilkosságban is részt vett, saját kezűleg lőtte le Sátor Lajost, de az, hogy önként felkereste a rendőrséget, nyolc nagy kaliberű bűntársának elfogásához vezetett (az most mellékes, hogy Horváth később a felesége ellen elkövetett gyilkossági kísérlettel elbukta a vádalkut, előzetes letartóztatásba került, és várhatóan ugyanúgy vádat emelnek majd ellene, mint régi cimborái ellen).
Horváth Lehelt a Specializált Büntetőbíróság tárgyalótermébe vezetik (Fotó: Paraméter)
Az viszont, hogy ki jár jól az alkuval, egyáltalán nem mindegy. Szinte elképzelhetetlen, hogy az alvilági hierarchia legtetején lévő bűnöző olyannyira értékes vallomást tud felkínálni a rendőrségnek, melyekért cserébe kedvezményben részesülhet.Gondoljunk csak bele:
Sátor Lajos Európa történetének legvéresebb alvilági leszámolását rendelte és szervezte meg, a mészárláson kívül még több tucat gyilkosság írható a számlájára. Nem férhet ahhoz kétség, hogy ő egy első számú célpont (volt) a rendőrök számára. Vajon mennyire reális, hogy olyan információkkal rendelkezik, melyek fejében szemet hunynak egyes bűnei fölött?
Ugyanakkor az semmiképpen nem igaz, hogy Lučanský hibát követett el, amikor elfogadta Sátor meghívását. A korábban Mikuláš Černákot is lecsukató zsaru közel került egy olyan csúcsbűnözőhöz, aki 2006 és 2010 között, a Fico-Slota-Mečiar triumvirátus uralkodása idején szinte teljesen eltűnt a rendőrség látóköréből. Ha hiba történt, akkor az leginkább az lehetett, hogy Sátort a találkozó után a hatóság futni hagyta, pontosabban semmit nem tett annak érdekében, hogy ha már rátaláltak, akkor le is kövessék mozgását.
Ahogy a találkozó véget ért, Sátor távozott a helyszínről, Lučanský pedig úgy slattyogott vissza a hídon keresztül Észak-Komáromba, hogy utólag saját elmondása szerint még csak biztos sem volt abban, kivel találkozott valójában.
Lučanský csak a főügyész után következett
A büntetőper során kiderült: nem Milan Lučanský volt az egyetlen magas rangú személy, akivel Sátor Lajos személyesen tárgyalt.
„2006-ban léptem ki a Sátor-csoportból. Bereczk Oszkár albári (Dunaszerdahelyi járás) polgármesternél kezdtem dolgozni, és aztán később rájöttem, hogy azért hagytak elmenni, mert a polgármester évek óta jóban volt az akkori főügyésszel, Dobroslav Trnkával”
– ezt már D. Péter, az alvilági alakulat nagymegyeri ágának egykori tagja jelentette ki, akit november 21-én tanúként hallgatott meg a Specializált Büntetőbíróság szenátusa. Mielőtt a férfi a polgármesternek kezdett volna dolgozni, a bűnszervezet átal elkövetett gazdasági bűncselekményekben is szerepet vállalt. A 2000-es években egy cég tulajdonosa volt, melyen keresztül – a megyeri adóhivatal igazgatónőjének segítségével – fiktív iratok alapján ÁFA-visszaigényléseket hajtottak végre, melyeken keresztül sok-sok millió koronával rövidítették meg az államot, a bevételből pedig ő személyesen is profitált.
D. Péter nem szerepelt a bűnszervezet azon tagjai között, akikre 2016-ban lecsapott a rendőrség. A felhajtás után úgy döntött, önként jelentkezik a rendőrségen, amit meg is tett – ez vezetett oda, hogy a bíróság most kihallgatta őt.
D. Péter vallomást tesz a Specializált Büntetőbíróság szenátusa előtt (Fotó: Paraméter)
A férfi elmondása szerint Sátor 2008 környékén megszólította, és arra kérte, hogy intézzen el neki egy találkozót a főügyésszel.
Mivel Dobroslav Trnka akkoriban viszonylag gyakran járt a környékre, a találkozó összehozása nem jelenthetett gondot, és bár eleinte D. Péter vonakodott és húzta az időt, eleget tett Sátor kívánságának. A tanú azt állítja, hogy a találkozót Bereczket és Trnkát megkerülve szervezte meg: kifigyelte, hogy a főügyész mikor megy horgászni az albári halastóra, és amikor erre sor került, értesítette Sátort, aki motorkerékpárral a helyszínre hajtott.
„Rajtuk kívül csak én voltam ott, halottam, mit mondott Trnka Sátornak. Azt mondta: Sátor úr, fogadjon ügyvédet, és jelentkezzen a rendőrségen, fel kell adnia magát. Erre Sátor azt mondta, hogy átgondolja a dolgot, aztán el is ment”
– idézte fel a történteket D. Péter. Sátor aztán néhány hét elteltével azt mondta neki, hogy ilyen formában nem vág bele, nem fog önként jelentkezni a rendőrségen.
Dobroslav Trnka 2004 és 2011 töltötte be a főügyészi posztot. Jelenleg a Főügyészség ügyészeként dolgozik (Fotó: TASR)
Nem Sátor volt az egyetlen bűnöző, akinek a tanú találkozót közvetített. Valamikor 2009-ben vagy 2010-ben a vádlottak padján ülő Kádár Krisztián is személyesen egyeztetett Dobroslav Trnkával, mert nem akart rács mögé kerülni. A főügyész állítólag Kádárnak is ugyanazt mondta: el kell mennie rendőrségre, ahol majd az alapján, hogy mennyi mindent árul el, eldöntik, mit kezdenek vele. D. Péter elmondása alapján viszont Kádár nem állt meg ezen a ponton, nem sokkal később 300 ezer eurót adott a tanúnak.
„Arra adta nekem a pénzt, hogy lefizessem Trnkát és a többi embert. A pénzt magamhoz vettem, mert féltettem az életemet, de meghagytam magamnak, és fokozatosan visszaadtam Kádárnak, Trnkának nem adtam semmit”
– hangsúlyozta D. Péter, hozzátéve, hogy eleinte személyesen Kádárnak törlesztett, majd Sátor halálát követően a vádlott szólt neki: a törlesztőrészleteket Horváth Lehelnek kell majd átadnia, és később valóban Horváth vette át több részletben a pénzt. Hogy mennyit, arra a tanú már nem emlékszik pontosan, Horváth összesen kb. 200 ezer eurónyi készpénzt vehetett át tőle a 2010 utáni időszakban.
Mielőtt a tanú az albári polgármester alkalmazásába került, a bűnszervezet nagymegyeri ágához tartozott, ugyanúgy, mint egy korábbi tanú, O. Tamás. Kettőjük vallomása több helyen is egybecseng, például abban, hogy ahogy telt-múlt az idő, az ígéretekkel ellentétben egyre kevesebb pénzt kaptak a csoport nagymegyeri alakulatának vezetőjétől, a vádlottak padján ülő Vlčko Páltól.
Vlčko Pál egy korábbi tárgyalási napon (Fotó: Paraméter)
„Kevésszer kaptunk pénzt, és az is csak a túlélésre volt elég” – jelentette ki D. Péter, aki ugyanúgy, ahogy korábban O. Tamás, arról is beszélt, hogy a 2003-as Écsi-gyilkoságot követően Vlčko azt mondta neki, ő lőtte le a Pápay-klán egykori tagjának testőrét, Braňo K.-t.
„Vlčko mérges volt a többiekre, azt mondta, neki kellett lelőnie Écsi menekülő testőrét” – mondta D. Péter. Ezt egyébként kizárólag a két említett tanú állítja, az akcióban résztvevő többi személy ilyenről nem beszélt, Vlčko pedig visszautasítja ezt a vádat, és azt is, hogy valaha is azt mondta volna a tanúnak, hogy ő lőtte le Braňo K.-t.
(db)
Korábbi beszámolóink a maffiaperről (időrendi sorrendben):
Csonti bevallotta, hogy gyilkos
Megeredt Csonti nyelve: Sátor Kaliňák csúcsrendőrén keresztül akart visszatérni a normál életbe
Zakál mindent tagad, Csonti tovább csiripel
Névsorolvasás a bíróságon – Ők voltak a Sátor-maffia tagjai
„Öröm Dunaszerdahelyen élni, vádlott úr!“
Ő nem olyan, mint a többiek, ő nem gyilkos
Kádár tovább tagadta a gyilkosságokat, majd félbeszakadt a csallóközi maffia büntetőpere
"Sátor Lajos pisztolyt nyomott a számba"
„Csonti elásott egy kisebb falut"
Egy halálfej és kilenc koponya – Sátor Lajos magára varratta a tízes gyilkosságot
A megyeri adóhivatalban megnyílt a pénzcsap, és ömlöttek a milliók a csallóközi maffia kasszájába
Csonti elsírta magát, amikor Spišiakkal találkozott
Sátor Lajos: “Anyu, jobb, ha nem tudsz semmiről!”
Nem biztos, hogy olcsón megússza a gyilkosságokat a koronatanú
Elnapolták Horváth Lehel kihallgatását
Ott volt a Fontánában, de nem emlékszik semmire
“Talán azt gondolták, istenek”
MAFFIA: Két holttestet találtak Dunaszerdahely közelében!
MAFFIA: Ki pisál széllel szemben, Horváth vagy Kádár?
Écsi Béla maradványait találhatták meg az udvarnoki határban
