"Az atlétika a mindenem, az életemet jelenti"
A 33 éves Medgyes Renátát a legsikeresebb atlétaként emlegetik a Csallóközben. Az évek során megkapta Dunaszerdahely legjobb sportolójának járó címet, és régiónkban „az Év Felfedezettjének” is megválasztották. Már gyermekkorától a sportnak él - eleinte focizott is, majd 13 évesen kezdett komolyabban érdeklődni az atlétika iránt, ezen belül is a távol- és magasugrásban jeleskedett. Először 1999-ben ért el csodálatra méltó eredményt ifiként a világbajnokságon, amikor ezüstéremmel térhetett haza, mindössze 17 évesen. A legsikeresebb időszakának 2010-es évet tartja. Renáta a kezdetekről, jövőbeli terveiről, és az esetleges politikai karrierjéről is mesélt a Paraméternek.
Aki otthonosan mozog a sportberkekben, 100 százalék, hogy ismeri Medgyes Renit. Hogyan mutatnád be magad azoknak, aki még esetleg nem hallottak rólad?
Abonyban élek a lányommal, egyedülálló anyaként. 33 éves leszek januárban. Sportoló vagyok, pontosabban atléta. Valamikor magasugró voltam, most jelenleg távolugró. Gimnáziumot végeztem, végül a pozsonyi Komenský Egyetem edzői szakjára jelentkeztem, ahová a kiváló eredményeim alapján bekerültem, de nem találtam a helyemet és a stílusomat ezen a pályán, ezért rövid időn belül otthagytam az iskolát. Egy év kihagyás után jelentkeztem Pozsonyba, pedagógiai minimumra. Majd első fokú edzői engedélyt szereztem.
Naponta járok edzésekre otthon, illetve Pozsonyba is. Sőt, előfordul, hogy egy napon két edzésem is van. Szóval elég nagy a hajtás. Egyszer egy héten oktatok atlétikát gyerekeknek is, nemrég rendeztem egy magasugró gálát is a dunaszerdahelyi sportcsarnokban. A helyi iskolák közül szinte az összes jelen volt, illetve a járásból Bősről, Csilizradványról és Alistáról vettek részt diákok a versenyen – összesen 85-en. Elég jó visszhangja volt a rendezvénynek, mindenkitől pozitív visszajelzést kaptam a gálával kapcsolatban. Sok időt foglalkoztam ezzel, hogy semmi se hiányozzon, és minden tökéletesen sikerüljön.
Az utóbbi időben kezdtem el foglalkozni a politikával is, indulok a március 5-i parlamenti választásokon, így most az időm egy részét az ezzel kapcsolatos teendőkkel töltöm.
Hogyan kerültél kapcsolatba a politikával?
Tavaly augusztusban megszólított Érsek Árpád (Híd) parlamenti képviselő, és megkérdezte tőlem, miért nem próbálom ki magam a politikában. Eleinte gondolkodási időt kértem, majd ahogy belemélyedtem az egészbe, rájöttem, vannak ötleteim, min lehetne változtatni a jövőben, főként a sport terén. Akár itt Dunaszerdahelyen is. Szeretném elérni, hogy a labdarúgás mellett más sportágak is megkapják a kellő odafigyelést. Ne alakuljon ki fontossági sorrend. Hiába érzem úgy, hogy a lányom talán tehetségesebb, mint én voltam, ha nincs olyan pálya, ahol edzéseket folytathatna a mindennapokban, ahol azt művelhetné, amit szeret. Én pedig szeretném meghonosítani az atlétikát a Csallóközben, mert nagyon sok tehetséges gyerek van, aki örülne, ha lehetősége nyílna a közelben is edzésekre járni. Tavaly sokat gondolkodtam, és most úgy érzem, ha egyszer parlamenti képviselő lehetnék, megvalósíthatnám a kitűzött céljaimat. Bízom a jövőben.
Hogyan alakult ki benned a mérhetetlen szenvedély a sport iránt?
Az egész családunkat igazi sportőrültként titulálhatnám. Mondhatni, a vérünkben van, és szinte a család minden tagja valamilyen sportban már kipróbálta magát. Sok minden a futball körül forgott és forog a mai napig is. Édesapám focista volt, a két öcsém is focizik. Valamikor én is a labdarúgással kezdtem a „pályafutásomat”. Tizenhárom éves voltam, amikor komolyabban kezdtem foglalkozni az atlétikával. Heti két alkalommal jártam edzésekre Pogány Misihez, aki látta bennem a fantáziát, hogy érdemes velem foglalkozni, mert tehetséges vagyok. Tizenhárom évesen voltam vele egy edzőtáborban a Kanári-szigeteken, és ezután indultam el a nekem szánt úton. Emlékszem, az Európa-bajnokságon én voltam a legfiatalabb résztvevő, még az anyukámnak is velem kellett jönnie, mert még személyazonosságim sem volt. Ő volt az egyik támaszom, igazi támogatóm az ilyen jellegű versenyeken.
Különben is mindig az a gyerek voltam, aki mindenben benne volt, ami a mozgással valamilyen szinten kapcsolatos volt. Az iskolában a kosárlabdától kezdve, a röplabdán keresztül mindent kipróbáltam. Nem volt semmivel sem gondom. Mindezek mellett van olyan sport is, amit nem szívesen csinálnék, az nem más mint a golf. Ha jól szeretnék fogalmazni, akkor számomra túl unalmas, mert nincs benne elég mozgás.
Melyik eredményed, helyezésed az, amire a leginkább büszke vagy, és ami a leginkább boldoggá tett?
Hát, biztosan állíthatom, hogy a legkiemelkedőbb pillanatom az volt, amikor a dobogón álltam az ifjúsági vb-n. Az éremmel aludtam három napig, mert attól féltem, hogy valaki képes volna ellopni tőlem. Nagyon büszke vagyok rá. Leírhatatlan, pillanatok voltak, nagyon elérzékenyültem.
Amit még a „legértékesebb” eredményeim közé sorolnék, az a 7. helyezésem a 2010-es, barcelonai Európa-bajnokságon. Fantasztikus volt, pedig senki sem számított rá. Ugyanebben az időszakban javultam a távolugrásban is, legalább fél métert, ami egy év alatt nagyon sokat számít. Az év felfedezettje is voltam ebben a sikerszériás időszakban, tehát 2010 is egyértelműen kiemelkedő volt, az eddigi legsikeresebb évemnek mondhatom.
Van olyan kitűzött célod az atlétika terén, amit sporolóként el szeretnél érni?
Minden sportoló legféltettebb álma, hogy egyszer kijusson az olimpiára. Nekem régebben egyetlen egy centiméteren múlott, hogy kijussak. Nagy pechem volt, hogy tényleg ilyen kis távolság választott el az álmaimtól. Ám idén szeretnék az új céljaimra koncentrálni. Az olimpia Rio de Janeiroban lesz, az Európa-bajnokság Amszterdamban, amire szeretnék mindenképp eljutni. Igaz, az utóbbi időben sok mindennel foglalkozom, kevés időm marad a felkészülésre, amit az ilyen nagyszabású események megkövetelnek. Ennek ellenére próbálom kihozni magamból a maximumot, és a lehető legtöbbet megtenni annak érdekében, hogy jó eredményeket érjek el a jövőben is. A fő célom az, hogy az Európa-bajnokság összejöjjön. Természetesen jó volna az olimpiára is kijutni, de nem szaladok előre, a cél az Európa-bajnokság. Egyelőre sajnos nem adottak a körülmények a felkészüléshez, és a felkészülés az elsődleges ahhoz, ha valaki eredményt akar elérni. Ennek ellenére bízom abban, hogy minden a lehető legjobban fog alakulni.
Az atlétika a mindenem. Az életemet jelenti, mást igazából nehezen tudnék elképzelni magamnak. Nem tudom elképzelni, hogy valaha ne a sport körül forogna az életem. Ha egyszer a távoli jövőben már nem is edzenék annyit, akkor szeretnék a lányom és minden gyerek által benne maradni ebben a körforgásban, felfedezni másokban a tehetséget. Mindent megteszek a győzelemért.
Medgyes Renáta eredményei:
1997 – ifjúsági világbajnoki 6. hely (magasugrás) – Ljubljana
1999 – ifjúsági világbajnoki 2. hely (magasugrás) - Bydgoszcz
1999 – ifjúsági világbajnoki 5. hely (hármasugrás) - Bydgoszcz
2002 – ifjúsági világbajnoki 5. hely (magasugrás) - Jamaica
2010 – Európa-bajnoki 7. hely (távolugrás) – Barcelona
2010 – Nagyszombat megyében az Év Sportolója, ugyanebben az évben az Év Felfedezettje
2012 – Eb-résztvevő (Helsinki)
2013 – 12. hely, HME Göteborg
Egyéni csúcsok:
magasugrás - 1,88 méter
hármasugrás 13,22 méter
távolugrás - 6,79 méter
(parameter)
