“Az egyetemen elriasztottak a sorozatozástól”

Aztán amikor mégis elvégezte Pozsonyban a Filmművészeti Egyetemet, azt mondta, hogy sorozatokat biztosan nem fog rendezni. Kitalálják mi történt ezután? Bizony, Csabi nemrég fejezte be első tévéfilmsorozat rendezését. Hogy boldogul egy szlovákiai magyar filmrendező az egyetem után? S hogy milyen volt elsőként egy sorozatot rendezni? Erről beszélgettünk:

A pozsonyi Filmművészeti Egyetemen 2014-ben végeztél, azóta szabadúszó vagy. Mivel telnek egy szlovákiai magyar filmrendező napjai?

A szabadúszó filmrendező napja úgy kezdődik, hogy felkel reggel és szétküldi az önéletrajzát. Megnézi, hogy hányan válaszoltak a felkéréseire. A honlapját frissíti és lebeszél három találkozót, szétnéz, hogy nincs-e valami munka valakinél. Nagyon nehéz jó munkához jutni. Két évig én is csak kerestem. Van ez az egyetem utáni állástalan filmrendezői élet, és van az, amikor annyi munkád van, hogy nincs időd semmire. A kettő között nálam nemigen volt átfedés.

Mióta dolgozol a Markíza televíziónak?

Tavaly decemberben kezdődött. Megkérdeztek, hogy érdekelne-e ilyesmi és akkor elmentem hozzájuk. Ők körbeszaglásztak, ki vagyok és honnan jöttem. Nagyon érdekes, hogy milyen szintű bevizsgálás történt, ugyanis felhívtak embereket, ki vagyok, milyen volt velem dolgozni, mik a tapasztalatok velem kapcsolatban.

Ez lesz az első tévéfilmsorozat rendezésed. Tudom, hogy meg van kötve a kezed, nem adhatsz ki információkat, de van azért olyan, amit elárulhatsz róla?

Ez az első sorozat rendezésem, a címe Atletiko Cvernofka, és tényleg nem sokat árulhatok el róla. Annyit mondhatok, hogy elkezdték promózni a sorozatot, megy a tévében a reklámja és az előzetes tervek szerint annyit lehet tudni, hogy ősszel indul a sorozat.

Milyen volt elsőként sorozatot rendezni?

Mivel az egyetemen elriasztottak a sorozatozástól, így egészen új és érdekes. Őrült sebességgel kellett dolgozni. A rendes embert anno tizennyolc napig forgattuk és egy óra az egész. Tévében az egy órás anyagot, tehát egy részt, azt három, illetve négy nap alatt forgattuk le. Nekem ez a tempó nagyon új volt.

A gyorsaság mellett még milyen benyomásaid voltak?

Nagyon jó csapatban dolgoztam. Az operatőr, Peter Kelíšek, már egy csomó sorozatot csinált és hihetetlen milyen akarattal és alázattal dolgozik. Mindenki a minőségre törekszik a gyorsaság mellett. Persze amilyen gyorsan történik minden, annál nehezebb minőséget produkálni. Nincs idő félrebeszélésre, nincs idő megsértődni és személyeskedni. Tudnunk kell, mit akarunk. Olyan érzés ez, mintha futnál egy busz után, napi tizenhárom órában.

Tetszik ez a pörgés?

Tetszik, mert a belső időm szerint lassú vagyok. Mindez olyan kihívások elé állít, hogy én magam is meglepődöm, mit hoz ki belőlem. Olyan ez, mint másnak egy verseny. Nagyon inspiráló. Ráadásul jó emberekkel ismerkedtem meg és nagyon jó színészekkel dolgozhattam együtt.

Köztudott, hogy tolmáccsal felvételiztél az egyetemre. Gondolom ennyi év után már nincs problémád a boldogulással.

Dehogynem! Még mindig vívom a csatát. (nevet) Nagyon érdekes, hogy a magyar nyelv egészen más módon ír le dolgokat, mint a szlovák. Nekem pedig meg kellett tanulnom ebben az őrületes hajrában nagyon pontosan és szikár módon fogalmazni. Például, hány méterrel álljon hátrébb a színész, mihez közelebb, mikor mennyire guggoljon le és hova nézzen. Ezek mind olyan dolgok, melyek tele vannak visszaható névmással és ragozással. A szlovák tudásom olyan, amilyen. Viszont ha jól dolgozol, akarsz, és látják, hogy jól csinálod azt, amint csinálsz, akkor tudsz érvényesülni.

Nem bántad meg hogy Pozsonyban tanultál?

Nem. Hihetetlen alázattal, segítséggel és olyan szintű elfogadással és támogatással találkoztam Pozsonyban, hogy ez bennem is nagyon sok mindent átírt a szlovákokkal, szlováksággal kapcsolatban.

Egy korábbi interjúdban említed, hogy az egyetemen az egyéniséget keresték mindenkiben és ez neked nagyon tetszett. Nekem pedig az tűnt fel, hogy a rövidfilmjeidben pontosan az individummal foglalkozol.

A sorozatban is ez lesz a jó. Nagyon szeretek színészekkel dolgozni. Ez jobban érdekel, mint maga a vizualitás. Ezért sem szeretek például reklámokat csinálni, és négy órán keresztül azt forgatni, hogyan folyik ki a majonéz a tálból. Engem ez nem érdekel. Pont a tévé hozta a megváltást, hiszen hirtelen egy olvasópróbán találtam magam. Papírszag, forgatókönyv, szituációk, konfliktusok, humor… Ez annyival érdekesebb számomra!

Tervezel saját filmet, sorozatot készíteni?

Persze szeretnék, nyilván, de meg kell találnom hozzá elsősorban az alkotótársakat. Nem tartom magam annak a típusú embernek, aki elvonul és megír egy eposzt. Szeretek másokkal együtt dolgozni, inspirálódni.

Mire számíthatunk, ha jön egy saját műalkotás? Milyen témák érdekelnek?

Sokminden lehet. Ha van egy téma ami megérint, abban szeretek elmerülni. A szerdahelyi Batman története érdekes. Maga a fickó, hogy ő kicsoda, miért került oda ahova került és hogy reagált erre az őt körülvevő közeg. Nagyon sokat elmond rólunk is, hogy reagálunk az ilyen dolgokra. Továbbá a lakosságcsere egy nagyon érdekes téma, ami nincs igazán feldolgozva szerintem. Annyi mindenről lehetne beszélni!

A külföld gondolata nem vonzott?

Eszembe se jutott, hogy elmenjek. Sorsszerű, hogy Pozsonyba felvettek, mert közben Angliába behívtak a második körre, de nem mentem el, mert tudtam és éreztem, hogy itt a helyem. Hogy kimenjek minden háttér nélkül és a nulláról kezdjem? Azt itt is lehet. Itt akartam érvényesülni. Szlovákiában nincs olyan sok filmes. A támogatási rendszer sem olyan rossz, nyilván lehetne rajta javítani. De ha kimegyek Angliába, ott százával vannak a filmrendezők. Ráadásul bármit hozhat még a sors. Például ha jó filmet csinálsz, kivihetik a nemzetközi piacra. Így nem lenne rossz “kikerülni”.

Mik a terveid?

Az első az volt, hogy mint rendező, tudjak érvényesülni, tehát, hogy az egzisztenciámat megteremtsem. A következő lehet hogy az lesz, hogy hogyan lehet megcsinálni egy filmet úgy, hogy azt a közönség is szeresse, de eljusson a nemzetközi fesztiválpiacra is.

A saját filmjeid közül van személyes kedvenced?

Nincs, mert nem tudok elvonatkoztatni. Amikor újra látom a filmjeimet, általában a forgatás jut eszembe, és hogy mit lehetett volna másként csinálni. Például az Élő cápákat, az ötödéves vizsgafilmemet ha megnézem, eszembe jut, hogy ott durván két napot nem tudtunk leforgatni. A film 80%-át forgattuk le. Abból a filmből hiányzik az a húsz százalék, amitől teljes lehetne. Azt látom, hogy mit akartam csinálni. Azt látom, hogy ez egy torzó. Másrészt ez a szép benne, hogy én ezt látom benne, te meg mást.

Egy szlovákiai magyar filmrendező milyen filmeket néz? Jársz moziba? Milyen filmek érdekelnek és mit láttál utoljára?

Járok moziba, de nem mondhatom el, mit láttam utoljára! (ismét nevet) Na jó, elmentem erre a Sausage Party című animációs filmre. Pont azért, mert tudtam hogy ez a film egy megbotránkoztató valami lesz. Nagyon érdekesnek találtam, hogy mit szól majd hozzá a prűd közönség. Előtte mondjuk megnéztem otthon Andrej Tarkovszkij Tükör című filmjét. Nemrég láttam az Advantureland című vígjátékot, elötte meg Woody Allen Broadway Danny Rose című filmjét láttam egy kertmoziban.

Mondhatjuk, hogy mindenevő vagy a filmek terén?

Igen. Viszont most kevés időm van filmeket nézni. Persze vannak nagy kedvencek, amiket időről időre meg kell nézni: Fellini, Jim Jarmusch, Woody Allen, Aki Kaurismäki, Tarantino. A művészfilmeket nagyon szeretem és azok azért jók, hogy Picasso szavaival éljek, mert: “A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát.” S ha megnézel egy Terrence Malick filmet, utána fél napig teljesen máshogy látsz mindent, mást jelent számodra még az utcán bicikliző néni is.

(db)