6
Fotók: Paraméter - Továbbiakért kattints!
Megosztás
Mint azt korábban írtuk, a Komáromi Jókai Színház sikeres időszakot tudhat a háta mögött, hiszen az összes bérletes előadásukat kijátszották. Az évadot Sławomir Mrożek: Emigránsok című drámájával zárták. A kétszereplős mű szívbe markoló kérdéseket feszeget a hazájukat különböző okokból elhagyó emberekről. Az értelmiségi réteget képviselő AA szerepében Kiss Domonkos Márkot láthattuk, a munkásosztályból származó XX bőrébe pedig Gál Tamás, a színház igazgatója bújt. A színművészeket utolsó előadásuk után egyebek mellett a darab mondanivalójáról és a színpadon átéltekről faggattuk.
Egy közel kétórás darabról van szó, melyben állandó a párbeszéd, és a szélsőséges érzelmek váltakozása. Laikus szemmel úgy tűnik, egészen nehéz feladat elé állítja a szereplőit e darab. Tényleg így van?
Kiss D. M. : Abszolút! Azt hiszem, nekem talán még nem is volt ilyen nehéz szerepem, mint ez. Tomival már régóta ismerjük egymást, de a színpadon most dolgoztunk először együtt. Ettől függetlenül nagyon hamar megtaláltuk a közös hangot, a közös nyelvet, a humort. Szinte az első pillanattól kezdve komoly az összhang köztünk. Így nagyszerű volt a próbafolyamat, annak ellenére, hogy iszonyatosan nehéz is volt. A járvány miatt négyszer kezdtünk bele. Volt, amikor a határátkelésre vonatkozó korlátozások gátoltak meg bennünket, volt, hogy a karantén. De végre eljutottunk odáig, hogy színpadra kerüljön a mű. Nagyon élvezzük ezt a produkciót.
XX tipikus ízes csallóközi kiejtéssel kommunikál. Tamás mégis tökéletesen hozta ezt a színpadon. Nem volt benne érezhető semmiféle erőltetés. Hogy sikerült ezt megoldani?
Gál T.: Csallóközi vagyok, de mivel édesapám békéscsabai származású, ezért én egyfajta kevert nyelvezetet használok a mindennapi életben. Itthon, a Csallóközben sokszor kaptam azért, mert nagyon szépen akartam beszélni. Sokan azt hitték, hogy szándékosan játszok rá erre. Ők nem tudták, hogy apukámtól kiskoromtól kezdve a magyarországi magyarok kiejtését hallottam, édesanyámtól pedig a csallóközit, de nem azt az igazit, mivel óvónő lévén ő is szépen fejezte ki magát, ás erre tanított engem is. Az igazi ízes csallóközi beszédet a barátaimtól hallottam. Mivel mindig próbáltam igazodni ahhoz, hogy éppen hol vagyok, kialakult bennem egy egészen furcsa tájszólás. Összességében tehát nem volt idegen számomra XX kiejtése, ezért is tudtam természetesen hozni.
Két teljesen ellentétes figurát láthattunk. Míg AA az értelmiségi osztályt képviseli, addig XX a munkásosztályt. Mi kellett ahhoz, hogy hitelesen hozzák az adott karaktereket?
Kiss D. M.: Számomra az okozta a nehézséget, hogy alapvetően nem könnyű azonosulnom azzal a figurával, amit AA képvisel. Meg kellett találnom az ő igazságát, azt, hogy hogyan lehet ez az én számból is őszinte. Igazából ez XX-en keresztül sikerült, hiszen vannak pontjai a darabnak, amikor AA ráébred, hogy az az ideológiai rendszer, amit felépített magának, voltaképpen nem igaz. Mint egy kártyavárat, úgy összelehet dönteni. Ez is történik a műben: AA elképzelt világa szépen lassan, kártyavárként omlik össze. A végén rájön, hogy a vidéki élet, ahonnan XX jött, sokkal tisztább és igazabb, mint azt ő gondolta.
Gál T.: A két szereplő AA és XX, vagyis alfa és omega. Az író durván elkülöníti egymástól a kettőt: az egyikük radikálisan értelmiségi, míg a másik radikálisan munkásosztálybeli. Úgy gondolom, ez a mű Mrożek két énjét mutatja be. Egyrészt ott van az egyszerű parasztember, aki külföldre megy a jobb élet reményében, és az értelmiségi gondolkodó, aki a kommunizmus elől menekül külföldre. Azt hiszem, szinte teljesen mindegy lenne, hogy melyikünk melyik szereplő bőrépe bújik.
A színdarab egyik meghatározó pillanata, amikor XX plüssmackójából előkerül a hosszú évek alatt összekuporgatott pénze, melyet hirtelen felindulásból apró darabokra tép…
Gál T.: XX elképzelése, hogy az összegyűjtött pénzét hazaviszi és élete végéig boldogan élnek belőle a családjával. AA célja pedig, hogy kiadja a nagy művét, ami miatt aztán dicsőíteni fogják a nevét. A lehetőség meg is van benne, mert amiket mond, az egy intelligens emberre utal. Ugyanúgy XX-nek is megvan az esélye, hiszen 50 ezer eurót tép szét.
A darab hatalmas tragédiája viszont, hogy mire XX megszerzi a pénzt, elmegy az élet és már nincs kinek hazavinni, AA pedig sosem írja meg az elképzelt könyvét. XX akkor tépi össze a vagyonát, amikor rádöbben arra, hogy ő valószínűleg sosem fog hazamenni. Amikor rájön, hogy inkább együtt kellett volna lennie a családjával és apránként kellett volna hazavinnie a pénzt ahelyett, hogy hosszú éveket töltött külföldön, hogy aztán majd egyszerre legyen sok pénze. Ez egy gyönyörű pillanata a darabnak.
Kiss D. M.: Ez a mű kortalan, hiszen az alap probléma ugyanaz. Ma is sokan vannak, akik egész életükben robotolnak, gyűjtik a pénzt és elfelejtenek élni. XX 50 ezer eurót gyűjtött össze, ami persze alapvetően sok pénz, viszont egész hátralévő életére nem elég. Mégis hosszú éveket töltött kemény munkával anélkül, hogy együtt lett volna a családjával. Azt hiszi, hogy ezzel a pénzzel meg van oldva az élete – ez az ő nagy tragédiája. Az én karakteremé pedig az, hogy azt hiszi, megírja a könyvét, de sosem teszi meg, pedig lenne rá lehetősége. Azonban mire eljutna oda, hogy leül és papírra veti a gondolatait, addigra összeomlik az elmélete.
A színdarabban felmerül a kérdés, hogy mégis mi értelme az egész életnek? Magánemberként hogyan válaszolnák ezt meg?
Gál T.: Az élet értelmét, az egész létünk folyamatát a gyermekvállalás adja meg. Persze, vannak, akiknek valamilyen okból kifolyólag nem sikerül gyermeket vállalniuk, de aki kizárólag a karrier miatt zárkózik el ettől, az azt hiszem, hogy rossz úton jár. A művészvilágra hatványozottan jellemző, hogy többen inkább nem szeretnének utódot, mert attól félnek, hogy amiatt majd elúsznak a lehetőségei.
Dicsőségre törekszünk, de mindent azért nem szabad feláldozni a karrierért, hiszen egy idő után már késő lesz ezen gondolkodni. Mi magunk a gyermekeinkben élünk tovább.
Kiss D. M.: A darab egyik érdekessége, hogy pont AA mondja ki a választ erre a kérdésre. Senki felett sem szeretnék pálcát törni, de azt hiszem, önzés a gyermekvállalás elé helyezni a karriert.
A csemeték egyfajta tükröt tartanak elénk. Nekem egy másfél és egy hároméves gyermekem van, de már most rengeteget tanulok tőlük.
Hogy érezték, át tudták adni a nézőknek azt, amit szerettek volna?
Gál T.: Nagyon szeretem ezt a darabot, de mindig félek tőle egy kicsit, hiszen nehéz témát boncolgat. Ettől függetlenül nem hallottam mocorgást, úgy éreztem, jönnek velünk a nézők, úgymond benne vannak ők is a történésekben.
