„Az igazi vadászkutya jobban szereti a gazdáját, mint saját magát”
Amikor beléptünk a kapun, egy tacskó a gazdáját megelőzve üdvözölt bennünket. Miután alaposan körbeszimatolt, továbbengedett az udvar hátsó részéhez, ahol jókora területen már a vizslák az urak. A felsőpatonyi vadászkutya-tenyésztőnél, Kovács Józsefnél jártunk, akinek tenyészállomása a Z Potôňskej lúky (Patonyi Rét).
Első ránézésre is nyilvánvaló, hogy a három rövidszőrű német vizsla, Gina, Ody és Majra nem nevezhető átlagos kutyának. Már csak a külsejük miatt sem, ugyanis mindhármuknak csodaszép foltos a szőrzetük. Kovács József több olyan kutyával is büszkélkedhet, amelyek bajnokságokat nyertek, valamint nemzetközi versenyek és kiállítások aktív résztvevői.
„Nagyon okosak, nap mint nap örömet okoznak nekem”
– előzi meg kérdést a Német Vizslák Klubjának idomítója, aki vadászkutyákat is zsűriz nemzetközi szinteken, emellett pedig a helyi vadászszervezet aktív tagja.
Gina, az ötéves szuka klubgyőztes és szlovák munkabajnok, valamint a CACIB címet is megszerezte. Kovács József kutyái nemcsak idehaza, hanem külföldön is népszerűek: Svédországba és Kanadába is vittek már közülük vadászkutyának.
„Volt két szukám és egy kan kutyám: Lux, Linda és Luči. Mind a hárman különösen szépek voltak, a nemzetközi kiállításokon többször is megszerezték a CACIB címet. Lux és Linda Grand Champion díjat is kapott. Viky nemzetközi bajnok lett, 12-szer nyerte el a BOB címet, 14-szer a CACIB-ot és további elismerésekben is részesült” – mesél örömmel a sikerekről.
Kovács József már kiskora óta érdeklődött a természet, az állatvilág, a vadászat és főleg a kutyák iránt. „Amikor betöltöttem a 12. életévemet, kaptam a szüleimtől egy német juhászkutyát. Nagyon összebarátkoztunk Ajaxszal, sokat foglalkoztam vele, idomítottam, szófogadó kutya volt. Gyerekkorom óta részt vettem vadászatokon megfigyelőként, majd később hivatalosan is a felsőpatonyi vadászszervezet tagja lettem. Ekkor ismerkedtem meg a rövidszőrű német vizslával. Nagyon megtetszett, mert külsőre is vonzó kutyafaj és emellett kiváló vadásztulajdonságai vannak. Akkor döntöttem el, hogy én is német vizslákat fogok tenyészteni. Első vizslám a csokibarna szuka, Frida volt, neki köszöhetően alakult meg 25 évvel ezelőtt a Z Potôňskej lúky tenyészállomás, amelynek neve nem a községre utal, hanem a területre, a patonyi rétre, ahol a kutyák vadásznak.”
Nemcsak a gazda, a kutyák is szenvedélyes vadászok. „Ez egy megszállottság. Nem úgy működik, hogy egyik napról a másikra kitalálom, és akkor csinálom. Erre születni kell” – hangsúlyozza.
Időközben József megmutatja a vadászszobát, ahol az elejtett vadak trófeái mellett számtalan díjat találunk: kisebbet-nagyobbat, serlegeket, kupákat, érméket.
Egy rangos magyarországi versenyen a bírók is elismerték, hogy a kutyáinak nagyon jó stílusa van és emellett szépek is: „Majrának például állandóan fent van a feje, ami a vizslánál különlegességnek számít. 25 évembe telt, mire sikerült ilyen stílusú kutyát kinevelnem.”
Majra egyébként a tavalyi lipcsei világkiállításon Res.CAC minősítést kapott, fiatal klubgyőztes és többszörös CACIB. A ružindoli nemzetközi vízi-mezei versenyen CACIT címet kapott, emellett pedig a legstílusosabb szukának járó díjat is elnyerte.
Kovács Józsefet néhány héttel ezelőtt ezüstéremmel jutalmazta a Szlovák Kinológiai Szövetség (SKJ) a kutyatenyésztés során elért eredményeiért és kutyái sikerességéért. „Jó érzés volt, hogy elismerik az ember munkáját. Ezelőtt a magyarországi Turultáji Találkozón részesítettek elismerésben. Ott egy kést kaptam, de szimbolikusan néhány forintért meg kellett vennem, a vadászok ugyanis nem ajándékozhatnak egymásnak kést, mert az elvághatja a barátságot” – mondja nevetve.
Közben mindhárom kutyussal megismerkedünk közelebbről is. Izgágák, egy pillanatra sem állnak meg, de a gazdájuk szava szent: ha ő azt mondja, hogy állj, akkor bizony meg sem moccannak.
„Az eredményes vadászathoz nagy mértékben hozzájárul egy kellőképp képzett kutya. De ennek a fordítottja is igaz: a kevésbé jól idomított kutya ronthat a vadászat színvonalán.
Ha nem tanítod meg rendesen a vadászkutyát, akkor az majd megtanít téged.”
A vadászattal kapcsolatban József elmondja, manapság nehezebb dolguk van, mert kevesebb a vad, az idő múlásával pedig nemcsak a természet, hanem a mezőgazdaság is jelentősen változott. „Az öreg vadászoktól megtanultam, hogy tisztelni kell a vadat. A vadászat sokkal több egy egyszerű hobbinál, hiszen az egész év folyamán gondoskodunk a vadról és természetesen megakadályozzuk a túlszaporodást is. Nem az a jó vadász, aki szépen felöltözik és puskát vesz a kezébe, hanem az, aki tiszta szívből foglalkozik vele” – hangsúlyozza, majd hozzáteszi, a kutyák és a vadászat mellett próbál úgy élni, hogy a családra is jusson kellő ideje.
József igyekszik nem elfogult lenni a kutyáival szemben, akármennyire is szereti őket: „Nyilván mindenkinek a saját kutyája a legjobb, a legkedvesebb és a legszebb, de nem szabad túl elfogultnak lenni. Néha felteszik a kérdést, hogy az én kutyáim miért jobbak. Ilyenkor nem mondok semmit, csak kinyitom a törzslapot. Ott láthatjuk a versenyekről, munkákról és kiállításokról szóló feljegyzéseket. Itt van például Majra törzslapja, amelyben az áll, hogy junior és szlovák bajnok, szlovák Grand Champion és hamarosan Inter Champion is. Ő apai ágon egy olasz kutyától származik, anyja pedig a már említett Gina, akiben részben szintén olasz vér folyik” – mutatja.
A német vizsla szívós fajnak számít, ellenálló a betegségekkel szemben és a hideget is jól tűri.
„Mindent megadok nekik, hogy a lehető legjobb életük legyen nálam. Persze azért van egyfajta szigor is, mert anélkül nehéz lenne velük. Az a legjobb vadászkutya, amelyik jobban szereti a gazdáját, mint saját magát.”
Előny, ha a kutyában megvannak a genetikai adottságok, de ez önmagában mit sem ér, ha nem foglalkoznak vele. „A jó vadászkutyának fontosabb a parancs, mint az ösztönök. Három hónapos koráig általában csak a szocializálódás folyamata zajlik, ismerkedik az emberekkel, a különféle zajokkal, a világgal, hogy később semmilyen szituáció ne legyen számára ismeretlen. Nem kell elsietni az idomítást. Én mindig fontosnak tartottam, hogy akárcsak az embernek, a kutyának is legyen gyerekkora és játssza ki magát” – mondja a kutyatenyésztő, aki tapasztalatból tudja, egyáltalán nincs arra garancia, hogy az a kutya, amelyet három hónapos korában elkezd az ember idomítani, jobb lesz annál, amelyiket csak nyolc hónaposan kezdtek tanítani.
„Minden kutya olyan, amilyen a gazdája, ők a mi lelkünk tükrei. Megmutatják, hogy közös erővel mire képes az ember és az állat. Hiszen jól tudják: a gazdájukkal együtt kell vadászniuk, hogy egyikük se maradjon éhen” – teszi hozzá mosolyogva.
(fl)
