Megosztás
Két évvel ezelőtt nagyon odavágott a félelemmel teli húson csámcsogó bohóc, éppen ezért nagy reményekkel várhattuk a történet második, befejező részét. Sajnálatos módon ez idő alatt a husiból szinte minden félelem elszállt, brutális bohócunk pedig jószerével éhen maradt. Megnéztük az Az – Második fejezet című filmet!
A 2017-ben megjelenő Az igazi vérfrissítést hozott a horrorfilmek világába: szokatlan stílusával, a félelemfaktor újrafogalmazásával és a gyerekek meglepően hiteles őszinteségével olyat alkotott a zsánerben, amilyet azelőtt nem túl gyakran tapasztalhattunk. Mondhatjuk úgy is, hogy magasra került a léc, amelyet a folytatással nem is sikerült megugrani.
27 év telt el az első felvonás eseményei óta: a Vesztesek Klubjának tagjai felnőttek és sikeresen új életet kezdtek távol Derrytől, miközben szinte mindent elfelejtettek a múltban történtekről. Pennywise azonban visszatért, hőseinket pedig eskü kötelezi, így kénytelenek újfent felvenni a kesztyűt a gyilkos bohóccal.
Röviden megállapítható, hogy a Második fejezet szinte egy az egyben ugyanazt hozta, mint az első rész, amelyre mintha zsákként húzták volna rá a folytatást. Túlontúl újat nem tud mutatni (a történeten kívül), így az első fejezet varázsa már nem hat annyira üdén.
Az első filmben keletkező feszültséget a gyerekek poénos beköpéseivel és őszinte, trágár megszólalásaival törték meg. Ez ezúttal sem volt másként (persze a felnőttek szájából már nem hatnak annyira ütősen), de olykor úgy tűnt, a készítők átestek a ló túloldalára – már ami a humoros részeket illeti. Nem találták meg a humor és a horror közti egészséges középpontot, így a végeredmény inkább utóbbi kárára ment, amely azt eredményezte, hogy olykor elfelejtjük, valójában milyen műfajú filmre is ültünk be a moziba. Természetesen akadnak olyan jelenetek, amelyek valóban passzolnak a kontextusba és akaratlanul is megnevettetik a nézőt, de előfordulnak olyanok is, amelyek inkább kínosak, mintsem poénosak, vagy egyszerűen nem érik el a kívánt hatást.
Andy Muschiettivel és társaival a CGI-it illetően is kissé elszaladt a ló: az olykor groteszk lények és vizuális effektek néha valóban felállították a háton a szőrszálakat, de összességében véve nem tettek jót a filmnek. A közel háromórás játékidő kissé eltúlzottnak tűnik, bőven lett volna hol lefaragni belőle, így talán egy sokkal kompaktabb, élménydúsabb filmben lehetett volna részünk.
A castingra azonban egy rossz szavunk nem lehet: sikerült olyan színészeket beválogatni, akik valóban hasonlítottak is fiatal „énjükre“. A színészek profizmusát bizonyítja, hogy abszolút hitelesen adták elő a gyerekek karakterét, gesztusait. James McAvoy és Jessica Chastain személyében két hangzatos név gyarapította a színészgárdát – kár, hogy a majdnem háromórás játékidő ellenére sem kaptak elegendő teret a kiteljesedésre. Bill Skarsgård azonban ezúttal is fenomenális volt Pennywise-ként, egyértelműen kijelenthető, hogy a színész a túlvilági bohóc megtestesítésére született.
Az Az – Második fejezet alapjaiban véve jócskán elmaradt az első rész nyújtotta hatástól. Az eltúlzott játékidő, a humor és horror közti kiegyenlítetlen ingázás, valamint az olykor banálisnak tűnő CGI nagyban elvett az élvezetből. Nagy kár érte, mert Stephen King nagyszerű regényének feldolgozása dicsőbb befejezést is megérdemelt volna.
(tt)