Az MKP esete az enyveskezű Kingával, avagy hogyan került szar a palacsintába
Ne tévedjen senki, az enyveskezű Kinga története egyáltalán nem arról szól, hogy a Magyar Közösség Pártjában csak tolvajok vegetálnak. És arról sem, hogy a párt minden választója tolvaj lenne. Az enyveskezű bulát ugyanis vélhetően egy leküzdhetetlen ösztön készteti arra, hogy pénztárcákban, zsebekben, kasszákban kotorásszon. Egyéb magyarázat nincsen igazán arra, hogy rendszeresen lopta a pénzt a barátnőitől. Munkahelyén és nyilván bárhol, ott is, ahol nem kapták rajta. Legyen bárhogy, a lopás a tolvaj és a meglopottak magánügye. Utóbbiak döntésétől függ, hogy rendőrkézre adják-e a tolvajt, avagy sem.
Attól kezdve viszont, hogy egy olyan alany választási pártlistára kerül, akiről számos alkalommal bebizonyosodott, hogy tolvaj, közüggyé hízik a története.
Pontosan így vált közszereplővé ezúttal az enyveskezű Kinga. Konkrétan a Magyar Közösség Pártját minősítő közszereplővé.
Efféle helyzetek egyébként tagadhatatlanul előfordulnak. Mármint, hogy szar kerül a palacsintába. Ilyenkor normális esetben az illetékes fogja magát és lép. Ha háziasszony, lehúzza a klozeton, ami bűzlik, ha meg pártelnök vagy kampányfőnök, akkor úgy rúgja ki a választási listáról a delikvenst meg a pártfogóját, mintha ott sem lett volna.
Az MKP vezetőinek, illetékeseinek azonban eszükbe sem jutott, hogy lépjenek. Tétlenségükkel így egy az egyben a tolvaj cinkosaivá váltak, amely tény persze körbemagyarázható, de minek…
A Berényi Józseffel és Forró Krisztián kampányfőnökkel nyomuló MKP mégis mosta kezeit. Egyértelműen a tétlenség, a gagyi magyarázkodás taktikáját választotta. A számos vonatkozó megkeresés és az enyveskezű Kinga viselt dolgait alátámasztó bizonyítékok ellenére, a klasszikus – nem látok, nem hallok, nem beszélek – pártstratégia szellemében úgy tettek, mintha semmi közük nem lenne ahhoz, hogy kicsoda kerülhet be az „MKP-elitbe”.
Ennek a szánalmas taktikának a szellemében hárították a felelősséget a Somogyi Szilárd nevű dunaszerdahelyi magánzóra. Aki a Mi Magunk Mozgalom (nomen est omen) vezetőjeként, önmagával együtt az enyveskezű Kingát is becsempészte az MKP választási listájára. Nem semmi!
Ha valaki nem tudná, arról a Somogyi Szilárdról van szó, aki úgy váltogatja a pártjait – a szélsőbaltól a szélsőjobb politikai spektrumig –, mint ahogyan a legkvalifikáltabban haszonelvű házasságszédelgők váltogatják az aráikat, a zsenge gyermeklányoktól az aszott vénasszonyokig. Vagyis a „mi” Somogyink, illetve az MKP Somogyija minden volt már eddigi vicces mozgalmi életében, csak éppen akasztott ember nem… Ez a tény, ugye, önmagában minősíti magát az MKP-t is.
A meglehetősen gáz történet természetesen továbbra sem jelenti azt, hogy a Magyar Közösség Pártjában mindenki tolvaj vagy tolvajpárti szélhámos. Azt pedig a legkevésbé sem, hogy minden MKP-szavazó hülye. Azon viszont talán érdemes elmerengeni, hová tart, mit akar és mit csinál/na bármilyen hatalmi pozícióban egy olyan párt, amelynek vezetői csak azért köpülik a fertőt, hogy ne kelljen a tükörbe nézniük.
