1
Illusztrációs felvétel (TASR)
Megosztás
Az óriáspandák fajmegőrzésére tett erőfeszítések nem segítik a területükön élő más állatok védelmét - derítették ki kínai kutatók.
A Nature Ecology and Evolution című folyóiratban közzétett tanulmányuk szerint a leopárd, a hópárduc és az ázsiai vadkutya 1960 óta szinte teljesen eltűnt azokból a védett térségekből, amelyeket az óriáspandák fajmegőrzése céljából hoztak létre.
A kutatók által feltárt tények jelzik az óriáspanda fajmegőrzési programjának elégtelenségét ezen nagytestű húsevők védelmét illetően – mondta Seng Li, a Pekingi Egyetem Élettudományi Iskolájának kutatója, a tanulmány vezetője.
A kutatók egybevetették az 1950-70-es években a populációkról gyűjtött adatokat a 2008-2018 közötti mintegy nyolcezer kameracsapdából gyűjtött információkkal.
Kimutatták, hogy a leopárdok 81 százaléka, a hópárducok 38 százaléka, a farkasok 77 százaléka és az ázsiai vadkutyák 95 százaléka eltűnt az óriáspanda-rezervátumokból.
A ragadozókra fenyegetést jelentenek az orvvadászok, az illegális fakitermelés és a betegség – írták a kutatók.
A tanulmány szerzői szerint nagy kihívást jelent a fajmegőrzés szempontjából, hogy miközben az óriáspandák mintegy 13 négyzetkilométernyi területen élnek, a négy nagy húsevő száz négyzetkilométernél is nagyobb területen képes barangolni.
Seng Li az AFP francia hírügynökségnek elmondta, hogy az egyes pandarezervátumok – amelyek területe általában 300-400 négyzetkilométer – túl kicsik ahhoz, hogy a leopárdok vagy az ázsiai vadkutyákhoz hasonló nagy húsevők életképes populációjának stabil otthont biztosítanak.
A panda fajmegőrző program azonban segített más állatok, kistestű húsevők, fácánok és énekes madarak megvédésében – tette hozzá.
Li felhívta a figyelmet arra, hogy a jövőbeni fajmegőrző programokban nem egyetlen fajra vagy állatra kell összpontosítani, hanem a természetes élőhelyek szélesebb körű helyreállítására. Annak a reményének adott hangot, hogy ez elérhető az Óriáspanda Nemzeti Park létrehozásáról szóló kezdeményezéssel, amely egy hosszú távú programban a már létező élőhelyeket köti össze több ezer kilométeren át, hogy lehetővé tegye az izolált populációk elvegyülését, szaporodását.
(MTI)