Az őrjítés sohasem marad abba - Frank Zappa emlékének

Fotó: kettosmerce.blog.hu

A sajtóértekezleten a miniszter jobbján álló Kovács Zoltán kormányszóvivőt másnap meghívják „közszolgálati” rádióba és tévébe, valamint a kereskedelmi ATV-be, és mindenhol elmondja ugyanezt. Bár az ATV-ben már konkrétabban fogalmaz Lázárnál: „Ha kizárólag az illegális migráció uniós kezelése képezné a döntés alapját, az nem a bent maradás mellett szólna”.

Majd miután ezt a legalább kétrétegű hülyeséget odavágta, a „köztelevízióban” jól lehülyézi azokat, akik Lázár és az ő kijelentéséből arra következtetnek, hogy a kormány ki akar lépni az Európai Unióból: „Lehet hisztérikusan reagálni egy-egy kijelentésre ahelyett, hogy megnéznék a valódi tartalmát, illetve azokat az okokat, amely miatt egyébként valaki a magánvéleményét így fogalmazza meg”.

A kormányszóvivő hülyeségének egyik rétege az, hogy erről a saját kormányának (vélhető) álláspontja szerint nem lesz népszavazás. Ha így van, akkor a köz szempontjából teljesen érdektelen, hogy egy elméletben sem létező népszavazáson hogyan szavazna. Nem kormányszóvivői nyilatkozat tárgya, A másik rétege az, hogy olyan népszavazás nincs, ahol kikötik, hogy egy eldöntendő kérdésre „kizárólag” ilyen és ilyen alapon szabad válaszolni. Tehát a forgatókönyv nemcsak hogy nem létezik, de elképzelhetetlen is.

A sértőnek szánt, lekezelően agresszív szóhasználaton és a feltételezhető célon – a demokrata publikum őrjítésén kívül – Kovács szövege tartalmilag szintén kétszeres hülyeség.
Egyrészt azért, mert a Kormányinfo nevű heti rendezvényen a kormányszóvivő részvételével a kormány álláspontjáról és döntéseiről informálnak –, és senkinek sincs oka elhinni, hogy a kormány második embere egy ilyen rendezvényen a kormányállásponttól lényegesen eltérő „magánvéleményét” mondja, ráadásul „szigorúan”.

Másrészt azért, mert a magyar kormányzati kasztban nyíltan hangoztatható magánvélemény ténylegesen nincs. Legföljebb olyankor, ha a nyilatkozó a kormányzattól – magyarul Orbántól – függetlenül is létezik politikailag – Lázár és Kovács nem ilyen –; mondjuk egy állambiztonsági érdekcsoport vagy egy üzleti birodalom áll mögötte, de szorosabban véve még ez se magánvélemény.

Mivel Lázár dolga a kormányzás „kétkezi” munkája, nyilván rengeteg apparatcsikra támaszkodhat, akiknek az érdekét ő képviseli, de ezek az apparatcsikok elsősorban Orbánhoz lojálisak, és Lázár pozícióban maradása is a miniszterelnöktől függ. Legalábbis annak a fényében, amit ebben a pillanatban tudni lehet. És nyilvánvaló az is, hogy az uniós politika egészének a bevándorlókérdésre – pontosabban: az Unión kívülről jött illegális bevándorlók kérdésének a kezelésére – való leegyszerűsítése nem magánvélemény. Nem csak úgy „eszébe jut” Lázárnak vagy Kovácsnak. Hanem központilag kitalált, betanított és számon kért mondóka. Vélemény-tervgazdaság.

Ami tény: 1. A kormány népszavazást kezdeményezett az uniós kvótarendszer, a „kényszerbetelepítés” ellen. Az ország tele van óriásplakátokkal: „Üzenjünk Brüsszelnek, hogy ők is megértsék!” Függetlenül a tartalomtól: ebben a propagandában Brüsszel (vagyis az EU) ellenfél vagy ellenség. 2. A brit népszavazás bebizonyította, hogy az EU-ból ki lehet lépni. 3. Erre válaszul a kormány második embere és szóvivője megszeg egy eddig fennálló tabut, és bejelenti, hogy ha rajta állna (a valóságban nem rajta áll), kilépne az EU-ból.

Mindebből elemi logikával azt a következtetést lehet levonni, hogy a kormány ki akar lépni az EU-ból. A nyilatkozók azonban már a kimondás közben lehetetlen forgatókönyvbe ágyazzák a gondolatkísérletüket, közlik, hogy magánvélemény (nem az), és kizárják az erről való népszavazást, valamint hisztérikusnak nevezik azt, aki a logikus következtetést vonja le. Azaz túl azon, amit mondanak, fontosabb, hogy a publikumnak a logikus következtetéshez való jogát tagadják. A publikum pedig ezt hiúságában nem veszi észre. Nem hajlandó tudomást venni arról, hogy teljesen tudatosan hülyeségeket mondanak neki, mert valamilyen viselkedést akarnak kiváltani belőle. Hanem mindenki okos akar lenni, mindenki azt akarja kitalálni, mi van a kormányzati emberek viselkedése mögött. Például: előkészítik a talajt az Unióból való kilépéshez. Megkezdik a háromnegyedes Unió-párti többség lemorzsolását egy provokációval oly módon, hogy az Unió-pártiságot a kisebbségben lévő baloldali és liberális ellenzékhez kötik. Úgy manővereznek, hogy Orbán legyen a „jó ember”. Lázár akarja önállósítani magát. Habony akar valamit, és le akarja járatni Lázárt. Minden logikus, és semmit sem lehet bizonyítani.

Mindenki okos akar lenni, és az is, csak hát éppen ez a csapda. A magyar uralkodó csoport azt csinál, amit akar, és azt mond, amit akar. Óriási hiba azt hinni, hogy bármit komolyan gondol, amit ellentmondást nem tűrőn sulykol (például a migránsozást), és hogy hosszú távú tervei vannak, amiket nem másíthat meg, nem fordíthat az ellenkezőjére egyik pillanatról a másikra, ha érdeke úgy kívánja. Lehet, hogy most szívesen kilépne az Unióból. Lehet, hogy nem. Lehet, hogy négy év múlva ki akar majd lépni az Unióból. Lehet, hogy nem. A lényeg, a cél éppen az értelem szétzilálása, a ködösítés meg a folyamatos őrjítés.

Hasonlítsuk össze mindezt például a csehországi helyzettel. A Brexiten felbuzdulva Zeman elnök azonnal bejelentette, hogy népszavazást tartana az Unióból és a NATO-ból való kilépésről. De róla pontosan lehet tudni, hogy kicsoda, micsoda és mit akar, ahogy az ő habonyárpádjáról, Martin Nejedlýről is bárki láthatja, hogy de facto orosz ügynök. Van egy irodája a Hradzsinban, ő ugyan nem kap fizetést, de az asszisztense igen (mint Schwarzenberg megjegyezte, legalább őt fizethetnék az oroszok). Továbbá a cseh kormány szóvivője leszögezte, hogy a cseh kormánynak esze ágában sincs népszavaztatni. Ez nem „magánvélemény” volt, nem kommunikációs sakkhúzás, nem tesztléggömb, hanem kijelentés. Míg ellenben a magyar kormány szóvivője magánvéleményt nyilvánít, mintha nem volna kormányszóvivő, és a magyar Habony Árpádról nemcsak azt nem lehet tudni, hogy kicsoda és micsoda, hanem még azt se, hogy a miniszterelnöknek mi köze hozzá.

Ami ellen legfőképpen tiltakozni kéne mindig és elemi erővel, az nem a magyar kormány valamely befejezett intézkedése, bejelentett terve vagy kiókumlált szándéka, hanem ez. A teljes információs zárlat az állítólag demokratikusan hatalomra került kormány cselekményeinek valódi lefolyásáról, okairól és céljairól. És ennek tetejébe a demokrata publikum természetes agyi funkcióinak hisztérikus hülyeséggé nyilvánítása. Mindez Magyarországon olyan régen folyik, és annyira megszokott, hogy még a normálisabb ellenzéki pártokat sem zavarja, hát még a civileket. Mindenki engedelmesen felháborodik a kormány által aktuálisan megadott felháborodási témán. Ezen, a demokrácia harsány kiröhögésén, nem.

Tüntetés, bármikor, akárki?

A szerző az Élet és Irodalom (Budapest) rovatvezetője.