Az összetartás kulcsa
Akár Anglia, akár Oroszország, akár Szlovákia stb. felől nézem, minden ártalmas általánosítást kerülve is azt látom, hogy a politikusok zöme, miközben összefogásról, egységről, együttműködésről, csapatmunkáról meg más ilyesmiről karattyol, általában a megosztásban érdekelt. Vízprédikáció borivással, nincs új a nap alatt. És mégis mindig bedőlnek ennek az emberek. Egy időre. Utólag persze lehet találni a történelemben sikeres és egyben hiteles politikusokat. Hibátlanokat sosem. Kortársakról nehéz ilyet állítani, hiszen a siker múlandó, a hitel eljátszható és persze: itt mindenki hibátlan. Minden kortárs politikus az izé csúcsán van. Johnson is, Putyin is, Matovič is. (Mind másképpen, természetesen.)
De csak szerintük, meg a vakhitűek szerint. Alattuk azokat a fanatikusokat értem, akik úgy hisznek bennük és hibátlanságukban, akár az úristenben. Józan kritika és fenntartások nélkül.
A többieket ezek az alakok nem képesek összekovácsolni rövid időszakokat leszámítva.
A mérce persze a színvonal lehetne, ha az a fanoknak, a hívőknek számítana már a fanatizmus stádiumában.
Rajongani persze lehet is, érdemes is. Főleg, amikor valaki, akiért rajongunk, színvonalat, akár világszínvonalat képvisel.
De ilyesmivel ritkán találkozunk, mondhatnánk. Pedig nem. A sportnak, művészetnek, általában a kultúrának hála naponta találkozunk ezzel. Igaz a sportban is vannak ultrák, ám az egy-egy győzelem vagy rekord fölötti öröm egységbe képes kovácsolni a széttartó nemzetet is. Mozart sem az a szint, ahol diszkutábilis lenne a kompozíció színvonala és értéke, hatása az európai és általában a nyugati kultúrára mindenkit érint. Stb.
Minap voltam egy rétegzenei műfajba sorolható koncerten. A szervezőket csókoltatom (mégsem lettek meglincselve), ugyanakkor a produkció világszínvonalú volt. Egy sok évtizede muzsikáló banda miatt ment oda a kis falucska végére a hatalmas színpadhoz angol, lengyel, cseh, szlovák és magyar, sportos és kerekes székes, fiú lány és más, öt és hetvenöt éves, daciás és mercedeses, szomjas és már nem szomjas, ilyen vagy olyan ideológiai meggyőződésű, segédmunkás és tudós. De amikor szólt az a megátalkodott heavy metal, akkor mind a közel 7000 ember egy közösség volt, egyként énekelt (jó, na, páran hamiskásan is), egyszerre tapsolt, együtt mozdult. Mert olyan teljesítményt kapott, ami levette a lábáról.
Kedves politikusok – így lehet közösséget építeni. Akárkiből, különböző emberekből. Olyasmit kell adni nekik, ami igazán színvonalas, jó, és ami igazán gazdagítja őket. Amit szeretni lehet. Ez az összetartás és a béke kulcsa.
Bárki bármit mond, nem a fordítottjára van igény.
