Az SNS megint puskával csépel szalmát
Ja, hát teszi, amire képes… Azt csépeli, amije van… Azzal, amije éppen még van…
Szóval tartalmatlan puffogtatáson kívül semmi. Csak az a baj, hogy az ilyen üresség veszélyes. Mert mindig valamit álcáz, legtöbbször a még nagyobb ürességet…
Az, hogy az oktatási megmondóemberek vagy talánmegmondóemberek az SNS holdudvarában még mindig nem tettek le a honvédelmi nevelés bevezetéséről, minimum három dologról árulkodik.
1. Vagy még mindig nincs egy épkézláb ötletük az oktatásra vonatkozóan, vagy pedig csakis és gátlástalanul a rejtett félelemkeltés (mingránsok, háborúk, terror, belső veszély, külföldi támadás, esetleg valami katasztrófa, ek. nemzetmentési agenda) propagandájához használják fel az iskolaügyet. Vagy mindkettő, egyik sem jobb a másiknál, csak a másik alantasabb manipuláció.
2. Nem foglalkoznak a saját új, ezek szerint bábnak szánt miniszter asszonyukkal, aki azért közbeszólni igyekszik (csak valahogy még nem adtak szót neki). Csupán remélhetjük, hogy jó irányba befolyásolja majd a dolgot. Persze, nem párttag, csak jelölt, némi presztízsveszteség árán feláldozható, de bőr van elég és vastag, kit érdekel a presztízs, ha sose volt… Ha pedig az ellenzék eszi meg a minisztert, az nem az ő hibájuk, ha nem volt elég kemény a hölgy…
3. A legveszélyesebb: komolyan veszik magukat és a tervüket. Igaz, persze, hogy pár katasztrófavédelmi információ rendszeres átismétlése hasznos lehet, csakhogy ahhoz teljességgel szükségtelen egy új tantárgy bevezetése, amely mind ideológiai szempontból, mind pedig oktatásszervezési aspektusból teljességgel haszontalan, sőt, egyenesen káros.
(Oktatásszervezési aspektus: borul az óraszám, az óraelosztás, növekszik a gyerek iskolában töltött ideje, a tanári kar vagy a kifizetetlen túlórák száma, az épületköltségek, a rezsi, a bérköltség, a szervezési munka, az eszközbeszerzés, nagyobb probléma a későbbi utaztatás, esetileg majdnem vagy teljesen lehetetlenné válik az iskolán kívüli aktivitások, mint pl. a sport, a művészeti oktatás, a szabadidős tevékenység megtartása stb. És mindezzel borul a szülők időbeosztása is – ami egyáltalán nem ideológiai, hanem nagyon praktikus argumentum.)
Korábban már figyelmeztettem a tisztelt olvasókat, itt nem fogom hát ismételgetni az érveimet.
De azt azért hozzáteszem, ha valaki látna is pozitívumot a SNS terveiben, gyorsan gondolja végig, vajon az iskolák, a pedagógusok (nem azok, akiknek kifelé áll a rúdjuk, mert nem sok mindenre használhatók…) miért nem szorgalmazzák az ötletet, s miért nem szerveznek mellette hónapok óta „béke”menetet… Vagy kérdezze meg tőlük.
Vagy néhány olyan gyermekpszichológustól, akik a fiatalkorúak manipulációjának stratégiáit kutatják. (Kell-e nekünk például sok kicsi Gajdoš, Danko, Kotleba, Putyin...?)
