Az Ultra Tisza-tó versenyen 126 km-teljesített, ultrafutóvá lett a nagymegyeri Vörös Róbert

camera

4

Az Ultra Tisza-tó versenyen 126 km-teljesített, ultrafutóvá lett a nagymegyeri Vörös Róbert

Fotók: Vörös Róbert archívumából 

Megosztás

Szombaton a nagymegyeri futóklub elnöke, Vörös Róbert személyében újabb sportoló került a csallóközi ultrafutók táborába. A kitartó munka gyümölcseként sportolói pályafutása legkeményebb versenyét, az Ultra Tisza-tó névre keresztelt erőpróbát teljesítette. Hasonlóan az Ultrabalatonhoz, az UTT-126 is tókerülő verseny, a nagy testvérhez képest rövidebb távon, 126 kilométeren. A hangulatos viadalnak Kelet-Magyarország egyik legszebb természetvédelmi övezete, a Tisza-tó környéke adott otthont. Ez a garancia arra, hogy futók a nyár közepén tiszta levegőn, csodálatos és érintetlen környezetben teljesíthetik az általuk kiválasztott távokat.

„Kalandos utazásunk péntek reggel kezdődött. Becsomagoltunk, elindultunk Nagymegyerről Poroszlóra. Szüleim és barátnőm is elkísért, nekik kirándulás volt, nekem kevésbé. Délután Tiszafüreden átvettük a rajtcsomagot, leadtuk az egyéni frissítő csomagokat, majd jött egy hatalmas vihar, estig tartó esővel. Már akkor tudtuk, hogy a verseny napján jó idő lesz. De az is borítékolható volt, hogy szombaton nagyon magas lesz a páratartalom a töltés mellett, mert az UTT-126 útvonala szinte végig a tó körüli gáton haladt” – kezdte élménybeszámolóját a Paraméternek a nagymegyeri sportember.

„Szombaton fél ötkor reggeli, majd a szokásos készülődés után mindent leellenőrizve indultunk a rajthoz. A rajtpisztoly reggel hat órakor dördült el. Enyhén felhős, szeles idő volt, ami egy futó legnagyobb öröme. Egészen jó tempóban haladtam, az első néhány frissítő ponton meg sem álltam. Volt nálam minden, amire szükségem volt. Eddig még soha nem használtam egyéni frissítést, így ez volt mondhatni a tanuló versenyem. A huszonkettedik kilométernél volt az első csomagom, amit persze elfelejtettem, így kicsit változtatnom kellett a stratégián. A többi frissítőpontra már figyeltem, így körülbelül 20-25 kilométerenként volt saját frissítésem: iso, gél, sótabletta. A fordulóig, ami egyébként a 63. kilométernél volt, jó iramban róttam a kilométereket. Valószínű, hogy ott rontottam el egy kicsit, ugyanis kicsit lassítanom kellett volna. Ugyanis dél volt, mikor fordultunk. Tudtam, hogy jönni fog a meleg. Ám nem ezt tettem. Tartottam a tempót, magával ragadott a hév, ami 72 km-nél eléggé maga alá gyűrt. Ott volt a verseny alatt a legnagyobb holtpontom. Nyomtam magamba a frissítőt, ami szerencsére rövid időn belül átsegített a nehéz kilométereken” – fűzte tovább a gondolatsort az ultrafutások újonca.

„Délután három óra táján jött a fekete leves! A felhők eltűntek, a szélcsendben szikrázott a nap. A hirtelen jött 36 fokos hőség teljesen lenullázta a futók nagy részét, köztük persze engem is. Frissítőpontok 3-7 kilométerenként voltak, így tudtam magam hűteni a vízzel. Újdonság volt számomra, hogy először futottam sapkában, így állomásonként néhány szem jeget dugtam a sapkám alá, ami folyamatosan a fejemre olvadt, ezzel biztosítva az állandó hűtést. A legeslegnehezebb az utolsó 42 km volt. Ott már a kocogást séta, a sétát pedig a kocogás váltotta fel. A rekkenő hőség, a forró aszfalt mellett a véget nem érő, hosszú egyenesek azt sejtették, hogy ennek soha nem lesz vége.

Nagy segítség volt, hogy az utolsó 15 km-en csatlakozott hozzám futóklubunk tagja, a nyékvárkonyi Nagy Sanyi, aki végig buzdított, minden lépésemre felügyelt, nyugtatott. Azt ismételgette: csak pár kilométer a célig. Az utolsó frissítő ponthoz érve már tudtam, hogy megcsinálom. Csak azt az utolsó 3 kilométert kell lekocogni. Ekkor már csupán az lebegett szemem előtt, hogy a szüleim, a párom, a barátaim, és az a bizonyos szalag vár a célban, amit életemben először a magasba emelve futhatok át a célkapun!

Szeretteim elmondása szerint öröm, büszkeség boldogság, megnyugvás és kimerültség látszott az arcomon! Megcsináltam!”

– elevenítette fel élete legkeményebb futóversenyének mozaikkockáit Vörös Róbert, aki a felkészülés során, a versenystratégia kidolgozásánál sokat merített Bíró Attila tapasztalataiból.

Ami pedig a versenytényeket illeti, a 126 km-es távon 141 indulóból 112-en értek célba. 13 óra 24 perc 3 másodperces idővel Vörös Róbert abszolút sorrendben a 22. helyen zárt. Ami pedig a további terveket illeti, októberben Magyarország legnépszerűbb közösségi sporteseményén, Közép-Európa leghosszabb futóversenyén, a 14. NN Ultrabalatonon szeretne helytállni.

(ái)

Ministerstvo Kultúry Slovenskej RepublikyKult MINOREU Fond Regionálneho RozvojaIntegrovaný regionálny operačný program