Az utolsó kicsengetés - ballagás a Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémiában

2019. május 10. - 18:56 | Régió

Május 10-én hatvanöt végzős diák búcsúzott a Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémiától, akik közül negyvenheten a kereskedelmi akadémia szakon, tizennyolcan pedig a regionális idegenforgalmi menedzsment szakon folytatták tanulmányaikat.

Az utolsó kicsengetés - ballagás a Nagymegyeri Kereskedelmi Akadémiában
Az iskola felvételei - további képekért kattints!

A nap kezdetén a végzősök – a IV. A, B, C és M osztályok tanulói – ünnepi díszbe öltözött osztályaikban találkoztak osztályfőnökeikkel – Cséfalvay Lóránttal, Végh Vincével, Losonszky Rozáliával és Mészáros Katalinnal –, hogy egy utolsó osztályfőnöki óra keretében elbúcsúzzanak egymástól. A kicsengetést követően a feltarisznyázott diákok énekleve ballagtak végig az iskola folyosóin, a jól ismert osztálytermeken, hogy búcsút intsenek fiatalabb iskolatársaiknak, szeretett tanáraiknak, miközben szüleik, hozzátartozóik, barátaik gratulációit is fogadták.

A ballagást az iskola udvarán zajló ünnepség zárta. A két nyelven zajló rendezvény elején Bugár Mária (III. B) és László Anita (III. M) üdvözölte a vendégeket, majd Reményik Sándor Mi mindig búcsúzunk című költeménye hangzott el Csémi Vivien (III. CM) előadásában, illetve Daniel Hevier Veľké myšlienky malého človeka című művéből következett egy részlet Tamásová Kristína tolmácsolásában.

Ezt követően Bíró Nikolett (IV. A) és Tárnok Ágnes (IV. M) mondott búcsúbeszédet a végzősök nevében, majd két szülő, Számel Gabriella és Herceg István vett búcsút a negyedikesektől. Utánuk az iskola igazgatónője, Horváth Erzsébet mondta el ünnepi beszédét. A végzősök számára útravalónak szánt gondolatait a következő idézettel summázhatjuk: „Álomgyorsasággal elrepült a négy esztendő, s íme, itt az idő, meg kell szorítani kezeteket, el kell mondani a búcsú szavait. Az elvetett mag szárba szökkent, s termést érlelt. Boldogok lennénk, ha az itt töltött éveket nyereséggel zárnátok, ha legnagyobb kritikusaink, diákjaink előtt munkánk, erőfeszítéseink hasznosságát igazolná az élet, ha minden diákunk elmondhatná: érdemes volt, köszönöm neked, iskolám.”

Később nyilvános igazgatói dicséretben részesültek azok a tanulók, akik négyéves munkájukkal, kiemelkedő teljesítményükkel hozzájárultak az iskola jó hírnevének öregbítéséhez. Az ünnepség záró részében a végzős osztályok az iskola zászlajára tűzték az összetartozás és emlékezés szalagját, majd felcsendült a Gaudeamus igitur.

(Papp László)