Azért léteznek már 30 éve, hogy tudjanak magyar nyelven szólni a magyar betegekhez

Az 53 éves, nemzetközileg is nagy elismerésnek örvendő neurológus és epilepsziakutató sokáig Ausztriában élt, ma viszont már Svédországban, és a gyógyszeriparban tevékenykedik. Szülei szintén orvosok voltak, ami alapján kézenfekvőnek tűnik, hogy belőle is orvos lett, ám három testvére közül ő az egyedüli. „Az orvostudomány nagyon komplex tudomány, és engem vonzott” – árulta el érdeklődésünkre.

„’89 után, a 90-es években erős igény mutatkozott arra, hogy a magyar orvostanhallgatóknak legyen egy saját klubja és testülete, ami elősegíti az ő napi dolgaikat, a napi munkájukat. Ez hívta életre a klubot. Akkoriban nagyon sok diákklub alakult, és az orvostanhallgatóknak még nem volt” – mesélt a kezdeti motivációkról Filakovszky.

Elmondása szerint két fő célkitűzése volt a klubnak; az egyik, hogy a magyar hallgatóknak egy olyan közösséget biztosítson, ami segíti őket a napi beilleszkedésben, eligazodásban, hogy megtudják, hogyan működik az egyetem és hogyan lehet érvényesülni. A másik pedig a szakmaiság, mivel akkoriban internet és mobiltelefon még nem állt rendelkezésre, teljesen másképp lehetett hozzájutni a szakirodalomhoz, könyvekhez. „Ehhez egy ilyen közösségre volt szükség” – szögezte le.

Úgy véli, ma a szakirodalomhoz való hozzáférés sokkal egyszerűbb, és ugyan vannak alapdolgok, mint a biokémia, az anatómia, a fiziológia, a hisztológia, a kórtan, amiket el kell sajátítania az orvostanhallgatónak, de ettől még nem lesz orvos. „Minden orvostanhallgató és orvos számára nagyon fontos, hogy ezt a szakmát a legjobb műhelyekben sajátítsa el, és amikor megnyíltak a határok, ez volt az egyik célkitűzésünk. ” – emlékeztetett a medikusklub jelentőségére Filakovszky János.

Filakovszky János

„Minket az köt össze, hogy a többi szakkal ellentétben nálunk van kötelező nyári gyakorlat” – fűzi hozzá Gálffy Balázs, a pozsonyi egyetemi kórház hematológus rezidense, aki a 2010-es években tulajdonképpen felrázta a medikusklubot, 2012 és 2016 között volt annak elnöke.

Emlékeztet, hogy minden medikusnak nyáron kötelező 2-4 hetet eltölteni valamely kórházban, a SEJK pedig ezt megszervezi.

„Rengeteg klinikával van kapcsolatunk többek között Magyarországon is, a medikusoknak pedig ezáltal nyáron lehetőségük van elsajátítani a magyar szakterminológiát is. Fogalmunk sem volt például, mi a tályog, míg ezen nem vettünk részt” – mondta.

Beszélt arról is, hogy a közép-kelet-európai országokban a kórházak túl vannak telítődve, az orvosoknak rengeteg dolguk van, és azon túl kell még a diákokkal is foglalkozniuk. „A klub célja, hogy a diákokat olyan helyekre szerezze be, ahol reálisan is foglalkozni tudnak velük és tudnak fejlődni. Noha a szlovák struktúrákban is benne vannak a medikusok (Bratislavský spolok medikov),

a magyarság olyan pluszt ad, hogy számos országba el tudjuk juttatni őket, mivel rengeteg magyar orvos dolgozik a világban” – fejtette ki.

Elnöksége kezdetén szisztematikusan elkezdtek foglalkozni azzal, hogy felvegyék a kapcsolatot a korábbi SEJK-tagokkal, akik közül értelemszerűen sokan orvosként dolgoztak. A korábbi SEJK-elnökök közül említettük, hogy Filakovszky Svédországban él, Nagy Tibor Dunaszerdahelyen nőgyógyász, Fejes Zoltán Miskolcon tevékenykedik. Kapcsolatban állnak többek között a németországi Frankfurtban ortopédiai klinikát működtető erdélyi magyar orvossal, Kovács Györggyel, akihez minden évben el tudnak juttatni egy SEJK-est, továbbá Gombos Zoltánnal, az Amerikai Magyar Orvosszövetség elnökségi tagjával is, aki egykor szintén SEJK-es volt, ma pedig már az általa létrehozott alapítványon keresztül ösztöndíjban részesít Csehországban vagy Szlovákiában tanuló medikusokat, és pályázati úton időről időre kiutazhat valaki közülük a Florida állambeli Sarasotába, ahol az orvosszövetség éves kongresszusán előadhatja szakmai munkáját.

Gálffy Balázs elmondta, hogy az ő elnöksége végéig mintegy 270 aktív orvossal sikerült felvenniük a kapcsolatot, akik mind 1990 után végeztek. Szabó Miklós, a SEJK jelenlegi egyik alelnöke ezt kiegészítette azzal, hogy az elmúlt másfél-két évben olyan módon is igyekszenek fenntartani a kapcsolatot velük, hogy háromhavonta egy körlevélben tudatják velük az aktualitásaikat. „Csak hogy a szemük előtt legyen, hogy létezünk. Ha pedig valaki felkeresi őket, akkor tudjanak rólunk. Emellett pedig igyekszünk generációkon átívelő testvériséget építeni olyan akciókkal, ahová a régi tagokat is meghívjuk” – hangsúlyozta.

Beszélt arról, hogy most már rengeteg eseményt, kisebb szimpóziumokat is szerveznek, emellett kiegészültek a Teddy Maci Kórházzal és SEJK-könyvtárat is működtetnek.

Ma egyébként elmondásuk szerint az orvostanhallgatók körében egy kicsit felülreprezentáltak a magyarok, ugyanis hozzávetőlegesen a 9-10%-ukat alkotják. Évfolyamonként mintegy 20-30-an tanulnak a Komenský Egyetem Orvosi Karán, további 2-3-an az Egészségügyi Egyetemen.

Közülük ráadásul a legtöbben valóban orvosok is lesznek. Minden tanév elején megnézik az aktuális elsősök listáját, és lehetőség szerint felveszik a kapcsolatot a magyarokkal, illetve ugyanezt kérik tőlük, hogy keressék fel a klubot. Az elsősöket aztán körbevezetik és szerveznek számukra egy tájékoztató fórumot.

Szabó Kata

Elképesztő jelentőségűnek nevezte a klub létét Szabó Kata is, aki a klub 12. elnöke, és úgy véli, hogy ugyan folyamatosan bővülnek újabb és újabb tagokkal, az alapeszméjük a 30 év alatt nem változott.

„Összetart bennünket egy közös örökségünk, a magyarságunk és ennek jelentőségét mindnyájan tudatosítjuk. (…) A Selye János Klub az első pillanattól útmutató és támasz a magyar orvostanhallgatónak, tálcán kínálja a lehetőségeket, és a legfontosabb, hogy aki egyszer SEJK-taggá válik, az biztos lehet abban, hogy van hová tartoznia, van kire támaszkodnia, és mindig a SEJK-család része marad” – húzta alá.

Filakovszky János úgy véli, hogy ugyan „az anatómiát ma már háromdimenziós térképekről tanuljuk, a személyre szabott orvoslás, az egyéb modern eszközök és a mesterséges intelligencia is segít a diagnosztikai eljárások és orvoslás során, de a hálózati tőke továbbra is nagyon fontos” és ebben látja ma is leginkább a SEJK szerepét. Ugyancsak fontosnak tartja, hogy az alapító korosztály visszaadja azt a tapasztalatot, amit az évtizedek során szerzett.

„Hogy biztosítsuk a következő generációk számára, hogy tudjanak magyar nyelven szólni a magyar betegekhez” – szögezte le.

Felhívta a figyelmet arra, hogy ugyan egykor azok mentek orvosi egyetemre, akik eldöntötték, hogy betegeket fognak ellátni, ma viszont akadnak, akik már a gyógyszeriparban vagy az egészségturizmusban helyezkednek el. „Én úgy gondolom, hogy az orvostudományi egyetem nagyon jó alap annak is, aki nem akar fizikus, matematikus vagy kémikus lenni. A jövő orvosa ugyanis már nemcsak az alaptudományokhoz kell értsen, hanem más területekhez is, mivel ma már az informatika és a technológia keveredik az orvostudománnyal” – fogalmazott.

Kitért arra is, hogy a bécsi születésű, osztrák-magyar származású világhírű stresszkutató, Selye János nevét ugyan nem sok intézmény viseli (a medikusklubon kívül a komáromi magyar gimnázium és egyetem), de bizonyára nagyon büszke lenne rá, hogy hagyatékát ezeken belül ennyien képviselik.

„Mindig azt mondta, hogy nagyon fontos a tudományt lefordítani az egyszerű ember nyelvére. Azért írt annyi ismeretterjesztő könyvet, hogy ezt mások is megértsék. A SEJK-nek ez is egy fontos célkitűzése, hogy mások is megértsék a Selye-hagyományokat” – hangsúlyozta.

(SzT)