„Azért nem kis dolog az, amely az emberiség egészét minden kontinensen négy fal közé zárja” – karanténkérdés Lackfi Jánosnak

RN: Kortárs szerzőként versbe szedve, élő FB-videókban reagál a járványra. Mit gondol, ötven, száz év múlva visszamenőleg megtalálhatjuk-e majd a korona lenyomatát a ’20-as évek irodalmában? S ha igen, milyen módon fog megjelenni?

LJ: Hát azért nem kis dolog az, amely az emberiség egészét minden kontinensen négy fal közé zárja. Hogy is ne lenne egy ekkora életmódváltásnak lenyomata éppen az irodalomban, mely a kortárs életre reagál. Nyomot hagy mindez tárcáinkban, novelláinkban, verseinkben. Magam jó pár karanténdal szövegét írtam, Gryllus Dani barátommal egész karantén-nagyheti dalciklust alkotunk. De énekelte Karantén-allelujámat Harcsa Veronika, a karantén-Champs-ÉLysées-t Tompos Kátya, operaáriát is írtunk Kutrik Bencével. A kultúra él, és reagál a mindennapjainkra.

RN: Mi az az egy dolog, amelyet másképp lát a világjárvány óta?

LJ: Inkább valóra vált egy korábban is folyamatos érzésem: lám, milyen törékeny az a biztonságosnak kikiáltott életmodell, amit feltaláltunk magunknak, amibe annyira kapaszkodtunk. Azt hittük, a repülőink, bankjaink, biztosítóink, csomagküldő szolgálataink, fitneszklubjaink, éjszakai fodrászataink, multicégeink, wifijeink, szupermarketeink, stadionjaink, fesztiváljaink megoltalmaznak a kiszolgáltatottságtól, az unalomtól, az egyedülléttől. Holott csak a felszínen táncoltunk, és az első komolyabb szélfúvásra be kell húzódnunk zugainkba, mert egy láthatatlan kis semmiség erősebb minden furfangos számítgatásunknál.

Lackfi János fotóját Molnár Mihály készítette.

Bővebben: FB-Lackfi János | #karantenlackfi

Récsei Noémi önálló beszélgetőestjei

Kapcsolódó cikkek:

• „A járvány alázatra int” – karanténkérdés Tóth Krisztinának

• „Most a korábbi vetéseink aratása következik” – karanténkérdés Limpár Imrének

• „A zajban és a rohanásban elfeledkezünk a múltról” – karanténkérdés Mészáros Andrásnak

• „…mintha hadiövezetbe indulnék” – karanténkérdés Szamosi Zsófiának

• „A vuhani számok láttán megtorpant a propagandagépezet” – karanténkérdés Hizsnyai Tóth Ildikónak

• „Már most írják a darabokat, gyűjtik az ötleteket filmekhez” – karanténkérdés Tenki Rékának

• „Fel fog értékelődni a laikusok szerepe a gyermekvédelemben” – karanténkérdés Dr. Gyurkó Szilviának

• „Gyakran gondolok a nagyszüleimre. Szeretnék tőlük bocsánatot kérni” – karanténkérdés Grecsó Krisztiánnak

• „Azt hiszem, most kezdődik a 21. század” – karanténkérdés Hégli Dusannak

• „Többször átértékeltem magamban a baj fogalmát” – karanténkérdés Hadas Krisztának

• „Szakmai szempontból az a legnagyobb veszteség, hogy tehetséges, szorgalmas, megbecsült kollégáktól kell megválnunk” – karanténkérdés Vrabec Máriának

• „Ha szakadékba nézel, a mélység is visszanéz beléd” – karanténkérdés Hercsel Adélnak

• „A molekuláris genetikai analízisek sokat segítenek a vírus feltérképezésében” – karanténkérdés dr. Tóth Tar Évának

• „Az elszigeteltség, a távolság nagyon erős önismereti helyzetet generál” – karanténkérdés Paár Juliannának