"Azt a következtetést vonhatja le, hogy a videókhoz képest a valós világ unalmas és fakó"

Az online világ sokakat szinte beszippant. Olyannyira elmerülünk benne, hogy elfeledkezünk a valóságról. A gyermekek szinte már egy virtuális térben szocializálódnak. A mértéktartásról, az internet párkapcsolatokra és a gyermeknevelésre gyakorolt hatásáról, az önzőség megjelenéséről, s még sok minden másról beszélgettünk Ujpál Emőke pszichológussal.

"Azt a következtetést vonhatja le, hogy a videókhoz képest a valós világ unalmas és fakó"
Illusztráció (Fotó: Pixabay.com)

El lehet zárkózni az online világ elől?

Elzárkózni nehéz, nem is feltétlenül az a cél, hanem inkább, hogy megtanuljuk, hogyan lehet ebben tudatosan jelen lenni, hogy ne sodorjon el bennünket. Fontos, hogy átéljük a jelent, s ne az online világban éljük az életünket.

Mikor lenne ideális megismertetni a gyermeket a telefonnal, táblagéppel?

Minél később, annál jobb. Sokszor már egy egész kicsi gyermek, aki még járni sem tud, az ilyen eszközöket nyomkodja. Ezzel akadályozva van a mozgásfejlődés. Nem mászkál ide-oda, nem kúszik-mászik, hogy felfedezze a környezetét.

Hatással van a gyermeknevelésre a túlzott online tér jelenléte?

Vannak különféle online csoportok, ahol az anyukák megoszthatják egymással tapasztalataikat, aggodalmaikat. Ugyanakkor azt látom, hogy e közösségekben sokszor átvált a kommunikáció egy negatív stílusba, amikor a nők, az édesanyák egymást minősítik, előítéletekkel fordulnak a másik felé, megkritizálják a másik anyát. Sok a tisztelet nélküli megnyilvánulás.

Ezek pedig inkább szorongást keltenek a bizonytalan szülőben, mintsem megerősítést adnak. Továbbá annyira sok az információ, hogy elvész a figyelem a belső hangról. Elcsitul az ösztön és a megérzés.

Hogyan hat mindez a párkapcsolatokra?

A közösségi oldalakon rengeteg képet posztolunk, s persze mindenki a szép, előnyös fotóit osztja meg. Sokszor különféle alkalmazások által feljavított fényképek jelennek meg rólunk. Ez kelthet egy olyan hamis illúziót bennünk, hogy másnak tökéletes a párkapcsolata. Holott egy élő kapcsolat nem mondható tökéletesnek, hiszen vannak nehézségek és problémák, melyekkel meg kell küzdeni. Ez nem azt jelenti, hogy egy kapcsolat rossz, mindez csupán a természetes velejárója, ugyanis, ha két emberi természet találkozik, össze kell csiszolódniuk. Megvannak a párkapcsolat-fejlődésnek a fázisai.

A közösségi világ pedig kelthet bennünk egy olyan képet, miszerint másoknak tökéletes az élete, a kapcsolata. Így kialakulhat bennünk az elégedetlenség érzése, mely könnyen eltávolodást eredményez.

Amennyiben valaki nem tudja mindezt a helyén kezelni, s reálisan látni a dolgokat, könnyen téves következtetéseket vonhat le, fokozva ezzel saját szorongását.

A közösségi média elterjedésével szinte bővül a családi kör, hiszen a rengeteg fotó által még a családi vacsoraasztalhoz is odaengedünk mindenkit. Gyakorolhat ez negatív hatást a kicsikre?

Fontos ebben megtalálni a határt, nem kell kirakatba tenni az egész életünket.

Valamiféle belső tartalom hiányozhat, ha valaki ennyire láttatni akarja magát.

Nagyon sokszor előfordul, hogy a gyermekekről is mindent megosztunk. Ebbe azonban ő még nem tud beleegyezni, ebből a későbbiekben akár még problémája, rossz érzése is lehet.

Az internet által a gyermekek figyelme megosztottá válik. Milyen hátulütői lehetnek ennek?

A tanulásban, koncentrációban is nehézséget okozhat. Nagyon nehéz már a tanítási órákon is lekötni a gyermek figyelmét. Ha csak önmagában mond valamit a pedagógus, sokszor unalmas a számukra, hiszen hozzá vannak szokva a rengeteg vizuális és akusztikus ingerhez. Továbbá, amikor sok mindennel foglalkozunk egyszerre, nem vagyunk képesek elmélyülten tevékenykedni. A tanuláshoz márpedig fontos az összpontosítás és az odafigyelés.

Mennyire van jelen ma az online zaklatás?

Gyakran előfordul, hogy az emberek kritikátlanul le mernek írni bármit. Mivel olyankor nem látják a szavaik másokra gyakorolt hatását, a metakommunikációt, szélsőséges megnyilvánulások születhetnek. Ez sokszor előfordul a fiataloknál, gyerekeknél, de sajnos a felnőtteknél egyaránt. Nem gondolnak bele, hogy megsértik, megbántják társukat. 

A szülők feladata megtanítani a gyermeket a felelős internethasználatra. Erre jó megoldás, ha együtt fedezik fel ezt a világot, így magyarázatokat tud adni a gyermeknek, s meg tudja szabni a kereteket.

Persze ez olyankor tud a legjobban működni, ha a kezdetektől kísérik a gyermeket. Egy kamaszt már nem fognak tudni nagyon korlátozni, mert a szabályozást nem akkor kell elkezdeni.

Sokan nem is gondolnák, de a minket érő rengeteg inger az idegrendszerünkre is hatással van. Ez a felnőttekre és a gyermekekre egyaránt igaz?

Igen, az ingerek, melyek érnek minket, nyilván hatással vannak ránk. A sok inger reakciót vált ki belőlünk. Amennyiben folyamatosan ingerelve vagyunk, egy idő után telítődünk, mintha egy állandósult felfokozott állapotban lennénk. Ezáltal frusztráltabbá válhatunk. Az idegrendszerünknek szüksége van kikapcsolódásra, nyugalomra ahhoz, hogy regenerálódni tudjon. Ha ezt nem adjuk meg neki, feszülté válunk, csökkenhet az empátiánk, máshogyan kommunikálunk, viselkedünk és hozunk meg döntéseket.

Milyen hatást gyakorol az online világ az offline világra?

Mintha egyfajta felgyorsulást élnénk meg. Hiszen, ha az interneten rákattintunk valamire, azonnal elénk tárul egy tartalom. Például sok főzővideót találni már az egyes oldalakon, melyek felgyorsítva mutatják be egy-egy étel elkészítését. Majd amikor nekilátunk mi magunk azoknak a mozdulatsoroknak, szembesülünk vele, hogy a valóságban sokkal hosszabb ideig tartanak, s cseppet sem olyan izgalmasak és színesek, mint a videóban, melyből kimarad például a zöldségpucolás. Ezt persze egy felnőtt ember már realizálja, de egy gyermek nem.

Neki még meg kell tanulnia, hogy az offline világ más, mint a virtuális. Azt a téves következtetést vonhatja le, hogy a videókhoz képest a valós világ úgymond unalmas és fakó.

A valódi megélésekhez belső tartalom kell, azáltal válik az élet teljessé, attól lesz csodálatos, nem a látvány által, amit az online világ sugall. Meg kell találni az offline, valós világban az élet és a lélek tempóját. Az utóbbi azért nagyon fontos, mert

a lélek tempója nem egyezik az internet által nyújtott azonnalisággal. Egy érzelem feldolgozása eltart egy bizonyos ideig, sok esetben hosszú folyamat eredménye, mire feldolgozzuk azt.

Ha ezt nem engedjük meg magunknak, a lelkünk valahol lemarad. Majd azon kapjuk magunkat, hogy zajlanak a hétköznapok, sok inger ér minket, felületesen vagyunk jelen, a lelkünk pedig valahol mögöttünk kullog. Ennek orvoslására kell az időnkénti megállás, megnyugvás. 

Szlávik Cyntia