„A balesetem után úgy tűnt, hogy többé nem bokszolhatok, de visszatértem!” (INTERJÚ)
Egy éve ilyenkor még úgy tűnt, hogy nem folytathatja bokszkarrierjét, ugyanis egy súlyos közúti baleset közbeszólt. Csemez Bandi azonban sikeresen felépült, néhány hete pedig aranyérmet szerzett a spanyolországi ökölvívó-Európa-bajnokságon!
Az alsószeli születésű 20 éves fiatal, Csemez András – vagy ahogy a bokszklubban mindenki szólítja, Bandi – kiskora óta foglalkozik ökölvívással. Hat évvel ezelőtt találkozott a galántai KO Box Club megalapítójával, az egykori világ- és Európa-bajnok ökölvívó Kovács Tomi Kiddel, aki a szárnyai alá vette, azóta pedig sikert sikerre halmoznak.
Csemez Bandi már nyolcszoros szlovák bajnok ökölvívó, több Európa- és világbajnokságon is részt vett már, november közepén pedig aranyérmet szerzett a spanyolországi, valladolidi nyílt európai uniós ökölvívó-bajnokságon. A fiatal bokszolóval és edzőjével KO Box Club taksonyi akadémiáján beszélgettünk.
Néhány hete tértél haza Spanyolországból, méghozzá nem is üres kézzel, hiszen aranyérmet szereztél. Hogy sikerült eljutni egészen a fináléig?
Bandi: A szlovák bajnokság megnyerése által bekerültem a szlovák válogatottba. A verseny nevezéses volt, tehát nem előzte meg kvalifikáció. Sorsolás útján megkaptam az első ellenfelem, egy finn bokszolót, akit 5:0-s pontozással sikerült legyőznöm. A következő meccsen egy francia ellenféllel kellett szembenéznem. Utólag visszagondolva, az összes ellenfelem közül ő volt a legjobb bokszoló, de őt is sikerült 5:0-s pontozással legyőznöm. Utána következett egy moldáv ellenfél. Talán ez volt a legkönnyebb meccsem, itt szintén győztem 5:0-s pontozással, majd jött a finálé egy angol bokszoló ellen. Ez nagyon nehéz mérkőzés volt, a leginkább azért, mert a fináléban már nagy nyomás nehezedett rám, és az ellenfél is erős volt. A döntőben ugyancsak 5:0-s pontozással győztem, ezáltal pedig Európa-bajnok lettem.
Ezek szerint egyértelmű győzelmeket arattál, egyik küzdelem sem volt szoros?
B: Nem mondhatom, hogy szoros küzdelmek voltak, de visszagondolva egyik összecsapás sem volt könnyű.
Milyen felkészülés előzte meg az Eb-t?
B: Nagyon kemény munka van mögöttünk. Általában napi két edzésem van, az Eb előtt azonban két és fél hónappal kezdetét vette a felkészülés. Ennek az elején háromfázisú edzéseink vannak, ami azt jelenti, hogy reggel 5-kor kelünk, 6-kor megyünk futni, délelőtt 10-kor kezdődik az edzés, majd a kora esti órákban még egy edzés vár ránk. A felkészülés első szakaszában erőedzések vannak, utána jön a technika és a gyorsaság fejlesztése.
Számítottál rá, hogy aranyéremmel térsz haza?
B: Úgy mentem ki az Európa-bajnokságra, hogy érmet akarok hozni. Az járt a fejemben, hogy nincs vesztenivalóm, csak nyerhetek, és végül sikerült az egészet megnyernem, erre nem számítottam.
Mit szóltak az itthoniak?
B: A családom nagyon büszke rám, anyu és apu is nagyon örült, az edzőmről nem is beszélve.
Mit vársz 2019-től? Az ideihez hasonlóan jövőre is sűrű lesz a program?
B: A jövő év nagyon kemény lesz, hiszen ez az utolsó év az olimpia előtt. Március végén lesz U22-es Európa-bajnokság, utána az Európa-játékok következnek, amit együtt rendeznek meg az Európa-bajnoksággal, és onnan lehet majd kvalifikálni a világbajnokságra. Ezt követően jöhet a kvalifikáció a 2020-as tokiói olimpiára. Nagyon nehéz év lesz, és ha jövőre ilyen vagy esetleg még jobb formában leszek, akkor esélyesnek érezhetem magam a kijutásra.
A jelek szerint pedig nagyon jó kezekben vagy.
B: Biztos vagyok benne, hogy a lehető legjobb kezekben vagyok.
Nagyon jó a kapcsolatom az edzővel Kovács Kid Tomival, remek a kollektíva, jobb edzőt nem is kívánhatnék magamnak.
Mikor találkoztatok először Tomi Kiddel?
B: Teljesen véletlenszerűen futottunk össze úgy hat évvel ezelőtt. Nézeteltérés alakult ki köztem és a korábbi edzőm közt. Amikor elküldött az edzésről, sírva mentem le a lépcsőn, ekkor jött velem szembe Tomi, és megkérdezte tőlem, hogy mi történt. Így kapcsolódtak össze az útjaink.
Hogyan jellemeznéd az edződet?
B: Tomi minden egyes edzésbe belead mindent. Mindig javítani akar, jobb és jobb eredményeket akar látni. Nemcsak edző és tanítvány kapcsolat van köztünk, hanem olyanok vagyunk, mint egy család, szerintem ez a legjobb az egészben.
Az edzéseken nagyon jó a hangulat, de mindig tudjuk, hogy mikor lehet viccelődni, mikor kell komolyan venni a dolgokat. Tomi mindig tudja, mikor kell szigorúnak lenni, mikor kell kiabálni, de ez is egyfajta motivációként hat ránk. Ha probléma van – de szerencsére ilyen ritkán adódik – azt is mindig meg tudjuk beszélni.
Hogyan indult a bokszkarriered?
B: Kilenc éve kezdődött az egész. Alsószeliben nőttem fel, a szomszédos Felsőszeliben pedig nyílt egy bokszklub.
Meglehetősen eleven kisgyerek voltam, mindig verekedni akartunk haverokkal. Odamentünk a klubba, és jól megraktak minket. A többiek nem sokkal később abba is hagyták a bokszolást, de én maradtam, és kb. három évet bokszoltam ott. Az akkori edzőm látta bennem az adottságot, így hát folytattam.
Utána átléptem Tomihoz, ami a legjobb döntésem volt. Ha ő nem lenne, szerintem már nem is bokszolnék. A KO Box Clubban tudtam meg, milyen egy igazi edzés. Eleinte nagyon nehéz volt, nem is bírtam, de idővel belejöttem, és fel tudtam zárkózni a többiekhez.
Kiskorod óta a boksz iránt érdeklődtél, vagy volt esetleg más sport is, amit űztél?
B: A boksz előtt négy évig dzsúdóztam, de egészségügyi okok miatt abba kellett hagynom. Utána focizgattam, de az annyira nem fogott meg, majd következett a boksz 11 éves koromban, és azóta is a megszállottja vagyok.
Tavaly ilyenkor azonban egy súlyos autóbaleset közbeszólt.
B: Igen, lesodródtam az útról Alsószelinél, és egy fa állított meg. Két csigolyám eltört.
Nagyon nehéz időszak volt, azt hittem, hogy többé nem tudom folytatni a bokszolást. Nyolc hónapig nem sportolhattam, de az edzőm és a szüleim segítségével át tudtam vészelni ezt az időszakot, majd miután felépültem, elkezdtünk újból edzeni, és már újra a régi vagyok, azóta nyomát sem érzem a balesetnek.
Hogyan jut ennyi idő az edzésekre, és honnan ez a sok energia?
B: Nemrég végeztem a Hidaskürti Magán Szakközépiskolában, jelenleg pedig közalkalmazott, hivatásos sportoló vagyok, tehát a bokszolás és a napi edzések valójában a munkám részét képezik.
Az egész életemet a sport és a bokszolás tölti ki, és pontosan ez az, ami nap mint nap feltölt energiával, hisz azzal foglalkozhatok, amit imádok csinálni.
Kovács Kid Tomi nagyon büszke tanítványára, hiszen az eredményt kemény munka előzte meg. Az edzőt arról faggattuk, mit szólt Csemez Bandi aranyérméhez, és milyen bokszolónak tartja a fiatal tehetséget.
Mit szóltál Bandi eredményéhez? Számítottatok rá, hogy aranyéremmel tér majd haza Spanyolországból?
Tomi Kid: Amikor tavaly októberben Bandi lesérült, a környezetében sokan azt mondták, hogy vége a karrierének, de én elejétől fogva bíztam benne, hogy visszatérhet a szorítóba, és újra bokszolni fog. Egy pillanatra sem gondoltam azt, hogy a Bandi már nem lesz a régi. Mindenkinek nehéz volt, orvosokat, masszőröket kerestünk, és hála égnek, sikerült visszatérnie. Mindig bíztam benne, hogy Bandi nemzetközileg is nagy eredményt fog elérni, hiszen a súlycsoportjában itthon nincs senki, aki meg tudná szorongatni. Már fiatalabb korában is szép eredményeket ért el, tornákat nyert, 17-szer kiáltották ki a torna legtechnikásabb bokszolójának. Múlt évben ő volt az egyedüli bokszoló Szlovákiából, aki kijutott a hamburgi világbajnokságra, ott megverte az ázsiai bajnokság második helyezettjét, majd utána következett a balesete. Én sosem gondoltam arra, hogy vége. Most pedig nagyon örülünk, hisz arannyal tért haza, nagyon büszke vagyok rá.
Milyen bokszoló Bandi, mik a sportolói erényei?
T: Emberileg céltudatos és nagyon őszinte. Ha rosszat csinál, vagy ha valami nem tetszik neki, azt meg is mondja. Nem szereti a hamis embereket, és néha túl őszinte is. Bízik bennem, nem úgy veszi az edzői státuszomat, hogy én csak az időt mérem, hanem együtt tudunk dolgozni.
Nagyon technikás sportoló, nincs a közelben még egy ilyen jó mozgású, jó szemű, rafinált bokszoló. Nem véletlenül mondják rá, hogy ő a „szlovák Muhammad Ali”.
Hogyan lehet felkészülni egy ökölvívó-Európa-bajnokságra?
T: Kemény munka előzi meg. Általában napi kettőt edzünk, foglalkozunk a regenerációval, az étrenddel, a mentális felkészüléssel, mert az is nagyon fontos. De a legnehezebb munka valójában nem az edzőteremben van, hanem azon kívül. A napi négy óra edzésen kívül még ott van a további 20 óra, ami igazán befolyásolja azt, hogy milyen sportoló lesz az illető. Ha azt a bizonyos 20 órát úgy éli, mint egy hétköznapi ember, nem pedig úgy, mint egy élsportoló, akkor nem lesz jó sportember.
A profizmusért tudni kell feláldozni bizonyos dolgokat.
Mi lehet a titka, hogy ilyen sikeresek a tanítványaid?
T: Ezt nem tudom megmondani, de ezek szerint mégiscsak lehet valamilyen receptem, mert a KO Box Clubnak és a Tomi Kid Akadémiának a bokszolói a legsikeresebbek már évek óta. Mi az edzések után is foglalkozunk a tanítványokkal, a nap 24 órájában itt vagyok nekik és tudják, hogy számíthatnak rám. A bokszcsapatot 2007-ben alapítottam meg, a nulláról kezdtem, és egyre csak jövünk fel.
A napokban pedig neked is volt egy meccsed Pozsonyban, amit meg is nyertél.
T: Igen, ez valójában egy gála volt: meg akartuk mutatni, hogy 40 év felett is fel lehet készülni egy mérkőzésre. Van egy nagyon jó barátom, az ötszörös magyar bajnok Sulák Andris, akivel 1997-ben bokszoltunk utoljára. Huszonegy évvel ezelőtt megvertem 5:0-ra, holott akkor már évek óta nem kapott ki. Akkor azt mondta, hogy egyszer vissza kell vágnia, és erre most került sor Pozsonyban. Örülök a lehetőségnek, mert ez valójában egy visszatérő mérkőzés volt a részemről, jövő márciusban ugyanis már élesben is szeretnék bokszolni. Hiányzik az, hogy valamire készüljek. Sokkal jobban érzem magam, ha a tanítványaimmal együtt edzek, és ezt januártól szeretném is folytatni. Az elmúlt időszakban erre nem volt időm, mert az akadémián dolgozunk, de két év után végre már csak az utolsó simítások vannak hátra.
Idén májusban már jártunk a Tomi Kid Akadémián: a bokszoló akkor körbevezetett bennünket és közben arról a beszélt, hogyan alakított át egy százéves magtárat sportakadémiává:
(Farkas Linda)
