Balík Péter a Paraméternek: Ha csak 400 millió euró uniós támogatás veszik oda, azt már jó eredménynek tarthatjuk

Az interjúból megtudhatják:

• Hogyan került a befektetési, régiófejlesztési és informatikai minisztériumba?
• Kapott-e korábban ajánlatot politikai pártoktól, keresték-e magyar pártok?
• Ki kérte fel a miniszteri posztra?
• Hibázott Remišová az uniós pénzek merítése során?
• Miért nem tudja Szlovákia kimeríteni az európai uniós támogatásokat?
• Mennyi pénz „marad Brüsszelben” a 2014-2020-as időszakból?
• Ki oszthatja el a „régiós támogatásokat”, lesz-e beleszólásuk a helyieknek?
• Miért nem készült még mindig el a Pozsony-Kassa autópálya?
• Mire használjuk fel és fel tudjuk-e használni a 2021-27-es ciklus 12,5 milliárd euróját?
• Át tudja-e majd írni az új kormány az eddig megszületett felhasználási terveket?
• Hogyan tudja segíteni az Ódor-kormány a magyar régiók fejlődését uniós támogatásból?
• Volt-e korábban „nemzetiségi diszkrimináció” a regionális pályázatok elbíráslása során?
• Marad-e a választások után Szlovákiában?

Ön a Matovič-kormány megalakulása után, 2020-ban került az akkor frissen megalakult befektetési, régiófejlesztési és informatikai minisztériumba (MIRRI). Rögtön vezérigazgatóként kezdte?

Igen, rögtön vezérigazgatóként, egy új részlegen, amit én alapítottam, én választottam ki az alkalmazottakat. Próbáltam minél ügyesebb, fiatalabb, dinamikus embereket keresni. Többen is külföldről tértek haza a meghívásomra, meggyőztem őket, hogy érdemes itthon dolgozni. Voltak, akik Brüsszelből vagy Amszterdamból jöttek Pozsonyba, tényleg egy erős részleget próbáltunk kiépíteni.

Ezt megelőzően az Európai Beruházási Bankban, annak a varsói részlegénél dolgoztam, ami európai beruházási projektekkel foglalkozik Közép-Európában, így egész jó áttekintésem volt az EU-s alapokról Közép-Európában.

A korábbi miniszterasszony vette fel velem a kapcsolatot, tőle kaptam ezt az ajánlatot.

Tehát Veronika Remišová hozta haza Szlovákiába a minisztérium egyik vezető pozíciójára? Mi volt a feladata?

Igen, Remišová felkérésére érkeztem, és egy új részleget kellett felépítenem. Körülbelül egy év alatt már 35 alkalmazottunk volt, és ez a részleg ma is működik. Elsősorban az innovációkkal, stratégiai beruházásokkal foglalkozik, például a Felső-Nyitra régió, tehát a szénbányászattal foglalkozó régió átalakításával, amire a szénbányászat leállítása miatt van szükség. De itt kapott helyet a MIRRI elemző központja is.

Egy kicsit visszatérnék az előéletére: ha jól tudom, ön korábban, még mielőtt külföldön kezdett volna dolgozni, pénzügyminisztériumban is megfordult, tehát feltehetően volt kapcsolata a szlovák politikával. Politikai pártok nem szólították meg? Ez családi vonalon is történhetett volna, hiszen édesapja az MKP-ban politizált.

Igen, édesapám tizenkét éven át az MKP nagykürtösi járási elnöke volt. Voltak felkérések a múltban is, de soha nem voltam meggyőződve arról, hogy ez lenne a jó lépés, hogy most kellene belépni valamelyik politikai pártba.

Szlovák pártok is keresték, vagy inkább magyarok?

Egy beszélgetés volt, ha jól emlékszem, az MKP keresett meg, de nem kaptam konkrét ajánlatot. Én inkább szakmai alapon szerettem volna segíteni, de végül ennek a beszélgetésnek nem volt folytatása.

És a miniszteri posztra ki kérte fel önt? A köztársasági elnök vagy a miniszterelnök?

Az első megkeresés a köztársasági elnök hivatalából érkezett, ezt követően volt egy beszélgetésem a miniszterelnök-jelölttel, Ódor Lajossal, még valamikor március környékén. Beszélgettünk arról, hogy mi a vízióm, mit szeretnék elérni egy ilyen, rövid megbízatású kormányban, hogyan képzelem el a munkát, mik lennének az első lépéseim. Ez alapján hozták meg a döntést. De ezt követően hosszabb ideig csend volt, nem tudtuk, mi fog történni, majd május elején megváltozott a helyzet, felgyorsultak az események.

Remišovát miniszterként többen is bírálták, burkoltan talán még a saját kollégái is a kormányban, mert 2020 után is elég lassan haladt az európai uniós pénzek felhasználása, pedig ez volt Remišová legfontosabb feladata. Mi volt a gond? Miért nem sikerült felgyorsítani az uniós alapok merítését?

Az EU-s alapok merítése a régi programidőszakban, tehát a 2014-2020-as időszakban úgy folyt, hogy több, pontosan 11 operatív program volt. Mindegyiknek volt saját irányító hatósága, amelyek különböző minisztériumokba tartoztak.

Az irányító hatóságok felett még miniszterelnök-helyettesként sem volt olyan hatalma Remišovának, mint ahogyan korábban gondolta.

Szerintem elkövetett egy kommunikációs hibát is, emiatt született egy olyan percepció, hogy ő felel az összes EU-s alapért, ami nem volt igaz.

De van egy fontos különbség a régi programidőszak, a 2014-2020-as időszak és az új, a 2021-2027-es időszak között. Az új időszakban a MIRRI valóban felelős lesz azért, hogyan sikerül felhasználni az EU-s alapokat. Tehát hét év múlva, illetve 2029-ben már senki sem mondhatja, hogy nem a MIRRI felel azért, hogy valamit nem sikerült a támogatás kimerítése.

Tehát most már az összes operatív program ehhez a minisztériumhoz tartozik?

A programok merítése nem, de a menedzselése igen, vagyis mi vagyunk az egyetlen irányító hatóság. A korábbi programidőszakban több irányító hatóság létezett, és mint mondtam, ez okozta, hogy Remišová nem tudott megfelelően hatni a többi minisztériumra, ha elakadt a támogatás felhasználása.

Ez most változik, és az új időszakban lesznek valós kompetenciáink, motiválni tudjuk a minisztériumokat, illetve szankcionálni is tudjuk őket, hogyha nem merítik megfelelően a támogatást.

Még komolyabb jogkör, hogy a támogatást át tudjuk csoportosítani más programokba. Ha leáll az infrastrukturális programokra szánt összeg merítése, „nem épülnek az utak”, akkor át tudjuk csoportosítani az innovációk támogatására, ha azon a területen jobb a merítés. Ez elég nagy különbség a régi és az új időszak között.

Ha tehát a közlekedési minisztérium hatáskörébe tartozó projekt, például egy autópálya építése megakad, mert nem sikerül a közbeszerzés az adott szakaszra, akkor önök ezt a pénzt elvehetik és átcsoportosíthatják más területre?

Pontosan. Persze ezt egyeztetni kell az Európai Bizottsággal, de ezt most már meg tudjuk tenni. Korábban erre nem volt lehetőség. Tehát nagyon sok volt a politika is ezekben a folyamatokban.

A MIRRI legfontosabb feladata az európai uniós támogatás merítésének a felgyorsítása volt. Azt látjuk, hogy Szlovákia eddig még talán egyetlen költségvetési ciklusban sem tudta kimeríteni az összes rendelkezésre álló pénzt, amit az EU kínált. Most, a már végleg lezáródó 2014-2020-as ciklusban sem. A korábbi lassú merítés oka tehát a rossz rendszer volt?

A lassú merítésnek több oka volt, most is több oka van. Ahogyan 2014-2015-ben nem tudtuk kimeríteni a 2007-2013-as ciklus támogatásait, ugyanúgy nem tudjuk most sem kimeríteni teljesen a 2013-2020-as támogatásokat. De várjuk meg, hogy milyen lesz a helyzet az év végén.

Ódor Lajos miniszterelnök mintegy 800 millió euróról beszélt, ami még a „levegőben lóg”.

Igen, 800 millió euró lehívása kérdéses, de ezt az összeget nyilván próbáljuk csökkenteni. Még mindig nagyon sok uniós alap tartozik a kockázatosak közé a merítés szempontjából.

Azt már sikernek fogjuk tartani, ha ennek a 800 milliónak a felét le tudjuk hívni. A lassú, hiányos merítésnek az egyik oka az, hogy pápábbak vagyunk a pápánál.

Nagyon szigorúak az ellenőrzési folyamatok vagy bonyolult a pályáztatási rendszer?

Mindkettő. A közbeszerzés is nagyon bonyolult, és bonyolult az ellenőrzés is, ezen próbálunk változtatni az új programozási időszakban. Egyszerűsítéseket szeretnénk alkalmazni, amelyek csökkentik a bürokráciát.

Problémák voltak azonban a pályázók oldalán is, mert nem tudják időben és megfelelő minőségben előkészíteni a projektdokumentációt. Ezen is próbálunk segíteni, példát venni a merítésben sikeresebb országoktól, például Lengyelországtól és Csehországtól. Ezekben az országokban van egy állami alap, ami állami támogatással segíti a pályázókat a projektek előkészítésében. Ilyen nálunk még soha nem működött, a pályázók teljesen önmagukra voltak utalva abban, hogy miből, milyen forrásokból tudják előkészíteni a projekteket. Ezért csak akkor kezdték el a projekt-előkészítést, amikor már a felhívásokat kihirdettük. Szerintem a pályázatok előkészítését sokkal jobban, sokkal korábban meg kell szervezni az új programidőszakban. Az új kormánynak javasolni fogjuk egy ilyen állami alap létrehozását, mert mi ezt már nem tudjuk megvalósítani.

Hogy egy kicsit érezzük az arányokat: ez a 400 millió euró, ami tehát ön szerint is nagy valószínűséggel elveszik, mekkora része a 2014-20-as költségvetési időszakban rendelkezésre álló összegnek?

A 2014-2020-asban 14,5 milliárd euró állt a rendelkezésünkre, vagyis a 400 millió euró kevesebb mint 3 százaléka.

De ez is nagy összeg, és azt is látni kell, hogy a 2021-27-es ciklusban már csak 12,6 milliárd eurót hívhatunk le. A rendelkezésre álló összeg csökken, ezért is meg kell akadályozni, hogy a források elvesszenek.

Az unió egyre inkább az új tagállamokra fog összpontosítani, ők kapják majd a kohéziós alapokat. Az a cél, hogy a régebbi tagállamok, saját forrásból tudják finanszírozni a stratégiai beruházásaikat. És Szlovákia már régebbi tagállamnak számít.

Azon kívül, hogy önök koordinálják az uniós támogatások elosztását a régiófejlesztésben, bele tudnak szólni abba is, hogy melyik régióban mekkora összeg menjen? Ha azt látják, hogy a déli és a keleti régió fejletlenebb, akkor oda több uniós támogatás tudnak csoportosítani?

Az új programidőszakban teljesen új rendszert dolgoztunk ki, a régióknak így sokkal nagyobb beleszólásuk lesz a támogatás elosztásába.

Ezt az eszközt mi úgy hívjuk, hogy integrált területi befektetések, és a rendelkezésre álló 12,6 milliárdból ezen keresztül mintegy 2,1 milliárd egyenesen a régiókba érkezik.

Vagyis a támogatás jelentős részéről maguk a régiók döntenek. Erre a feladatra új szervezetek jöttek létre, ez a Partnerség Tanácsa (Rada partnerstva). A déli régiókban is létrejöttek ezek a tanácsok, vannak magyar tagjaik, akik beleszólhatnak abba, hogy milyen célra fordítsák a támogatást. Ezeknek a tanácsoknak polgármesterek, a megyék és az állami szervek képviselői is a tagjai.

Ez a 2,1 milliárd egyenletesen oszlik meg a 8 megye között, vagy van valamilyen súlyozás?

Van súlyozás, a legtöbb pénzt ebből Eperjes, Kassai és Besztercebánya megyék kapják, mivel itt vannak a legkevésbé fejlett régiók, járások. Figyelembe vettünk több tényezőt, például hogy mekkora a munkanélküliség, milyen az életminőség az adott régióban.

Mire lehet majd elkölteni ezt az összeget, milyen típusú projektekre lehet felhasználni?

Ezek a régiók stratégiai projektjeire vannak fenntartva, több területen, több témakörben. Ebből lehet iskolákat felújítani, innovációs központokat lehet létrehozni. Túlságosan nagy projekteket nem szabad tervezni, hiszen a 2 milliárd euró, elosztva 8 megyére, már nem olyan magas összeg. Ha én dönthettem volna két éve, amikor erről döntöttek, akkor lehet, hogy a támogatás nagyobb része jutott volna ide.

Az integrált területi befektetésekre Lengyelországban például a teljes uniós támogatás 44%-át fordítják, Csehországban mintegy 28 százalék jut erre a területre. A mi kicsit több mint 2 milliárd eurónk az össztámogatás 16-17 százaléka.

Szerintem van még lehetőség arra, hogy a jövőben kicsit javítsunk ezen az arányon. Ha több pénzt kapnának a régiók, akkor sokkal nagyobb beruházásokat is meg tudnának valósítani. Most inkább csak az iskolák felújítása, a járdák, a csatornázás, a vízvezetékrendszer kiépítése fér bele.

Hogyan osztják majd el ezt a pénzt a régiókban? Ha valamelyik Besztercebánya megyei faluban ki akarják építeni a csatornázást, akkor meg kell győzniük a Besztercebánya megyei tanácsot?

Nem lesz könnyű, de úgy gondoljuk, hogy az adott régióban mégis jobban tudják, mire van szükség ott helyben. Látják, hogy milyen beruházások kellenek, mi a legnagyobb probléma a régióban.

Ezt nehéz megmondani innen, Pozsonyból, helyben jobban meg tudják határozni a fontossági sorrendet, a térség prioritásait.

Ez is volt az egyik oka, hogy miért ilyen rossz az uniós alapok merítése: nem tudtunk fontossági sorrendet felállítani. Nem tudtuk megmondani, hogy melyek a legfontosabb projektek.

Példát mondok: a Kassa-Pozsony autópálya is azért késik, mert nagyon sok volt a prioritás, és így nem tudtunk semmit sem rendesen befejezni. Szerintem a régiók jobban meg tudják határozni a fontossági sorrendet, azt, hogy mire van nekik szükségük, és mi megbízunk bennük, megbízunk abban, hogy ők maguk el tudják dönteni, hogy hova menjen ez a befektetés.

És hogyan áll a következő költségvetési ciklus? Mert már a 2021-27-es ciklusból is eltelt másfél év.

Igen. Mint mondtam, ebben csak egy operatív programunk lesz, a Szlovákia Program, amire 12,6 milliárd eurót kapunk. A lehívást teljes mértékben a MIRRI fogja koordinálni, de nemcsak mi fogjuk meríteni a támogatást: ugyanúgy, ahogy eddig is, a többi minisztérium is felhasználó lesz. Ők is meríthetik ezt a pénzt, de a MIRRI-nek sokkal erősebb hatáskörei lesznek az új programidőszakban. A Szlovákia Programot tavaly november 22-én fogadtuk el, és idén júniusban írtuk ki az első pályázatot.

Nincs ez elkésve? Most van 2023, felhasználni programidőszak végéig, vagyis 2027-ig lehet, a szokás két éves kiegészítéssel, tehát 2029-ig.

Valóban van egy kis csúszás, de ezzel nem vagyunk egyedül, más tagállamok sem állnak jobban, ezt részben a Covid, részben pedig az ukrán háború okozta. És az is, mert sok tagállam elsősorban a helyreállítási terv megvalósítására összpontosítot.

Egy kis összehasonlítás Csehországgal: ott már az új programidőszak támogatási összegének háromnegyedére kihirdették a pályázatokat. Tehát több tízmilliárd euróra már lehet pályázni. Nálunk még csak 13 pályázati felhívás jelent meg, összesen 731 millió euró értékben ebből a 12,6 milliárdból.

Ez csak alig 6 százalék.

Igen, de a tervünk az, hogy az év végéig körülbelül 5 milliárd eurónyi felhívást hirdetünk meg. Most azon kívül, hogy a régi időszakot próbáljuk minél jobban kimeríteni, arra is összpontosítunk, hogy az új felhívásokat elkészítsük, és meghirdessük őket úgy, hogy a teljes összeg felére már kihirdessük a pályázatokat.

Az operatív programot, a Szlovákia Programot tavaly elfogadta a kormány. Mennyire befolyásolhatja ezt a választás? Az új kormány tud ezen módosítani?

Igen, módosíthatja. Nyilván vannak olyan részei az operatív programnak, amelyeket nehezebb módosítani, amelyek esetében az unió előre megmondja, hogy milyen beruházásokat, befektetéseket akar támogatni. Ilyen például a környezetvédelem, az innovációk támogatása, a digitalizáció stb.

De van olyan része az operatív programnak, amin belül lehet még mozogni, amin lehet változtatni. Az új kormány már jövőre változtathat, természetesen az Európai Bizottsággal együttműködve. Nyilván ezt befolyásolják majd az új kormány prioritásai.

És mi van azokkal a pályázati felhívásokkal, amelyeket önök már meghirdettek vagy ezután meghirdetnek? Azokon még lehet változtatni?

Azokon már nehéz változtatni, ezért próbáljuk olyan jó minőségben előkészíteni ezeket a felhívásokat, hogy ne is legyen okuk nekik arra, hogy ezeket töröljék. A pályázati felhívások minőségének konkrét példája a nem rég megjelent felhívás, ami Felső-Nyitra régióra és a kassai régióra koncentrál, és amely támogatni tudja az infrastruktúrát és az oktatási programokat is. Korábban ez két felhívás lett volna, mi ezt integráltuk egy felhívásba.

Az Ódor-kormány szakértői kormányként, egyfajta hivatalnokkormányként definiálta magát, nincsenek pártkötődései, nincsenek regionális kapcsolatai. Önök mi alapján határozzák meg a prioritásaikat? Ha „marad pénz”, azt hol fogják elkölteni, milyen projekteket részesítenek előnyben? Vannak területi prioritásaik?

Oda próbálunk összpontosítani, ahol a legnagyobb szükség van a segítségre és ahol objektíven a legnagyobb problémák vannak. Ez a feladata a szakmai kormánynak.

Nem akarunk politizálni, nem az alapján állítunk fel prioritásokat, hogy mi tetszik nekünk jobban, hanem az alapján, hogy hol van a legnagyobb szükség erre a pénzre. Ezért is elsősorban az oktatásra hirdettük ki az első felhívásokat.

Ha áttekinti akár azt, ami még hátra van a 2014-20-as költségvetési időszakból, vagy ha ránéz a 21-27-es költségvetési időszakra, látható belőle, hogy az ország leszakadó részei, Szlovákia déli része és a keleti területei is fejlődni fognak? Jut oda annyival több pénz, hogy csökkenni fog a fejlettebb régiókkal szembeni lemaradásuk?

Pontosan ez a lényege az EU-s alapoknak, és a kohéziós politikának, hogy redukáljuk ezeket a regionális különbségeket. Főleg az integrált területi befektetéseknek kell segíteni, hogy ez megvalósuljon. A jelenleg erre a célra szánt mintegy 2,1 milliárd euró kevés, ezt tudjuk mi is, de ha ez a rendszer beindul, és jól fog működni akkor az új kormány több pénzt is juttathat ebbe a beruházási rendszerbe, és ez már tényleg csökkentheti a regionális különbségeket a régiók között.

Ez az a 2,1 milliárd, amit helyben osztanak el. Mi van a többi csomaggal, infrastrukturális fejlesztés, az utak építése, a környezetvédelem stb. – ez hogyan fog eloszlani az országban?

Ez a pénz is a régiókba fog kerülni. Az is meghatározó lesz, hogy ezek a régiók, mondjuk a Besztercebányai, a Kassai, az Eperjesi régió, mennyire lesznek felkészültek, lesznek-e projektjeik, be tudják adni ezeket a központi felhívásokba.

Ezért is fontos az, amit már említettem, hogy létre kell hozni egy állami alapot, ami a régiókat segíti abban, hogy jobban előkészített projekteket tudjanak benyújtani, és ezek időben elkészüljenek.

Ön hogyan látja, mi az, amit még a választásig, vagy az új kormány megalakulásáig be tudnak fejezni, meddig tudnak eljutni, akár a régi, akár az új programidőszak estében? Mit hagynak itt az új kormánynak?

Az új programidőszakban eddig tizenhárom felhívás jelent meg, összesen 731 millió euró értékben.

Szeptember folyamán aktiválni fogjuk az integrált területi befektetéseket, tehát itt megnyílik egy új lehetőség a régióknak, összesen 2,1 milliárd euró értékben, ez egy nagy pályázati felhívás lesz.

Ez a két „csomag” együtt mintegy 2,8 milliárd eurónyi felhívást jelent. Ehhez még érkeznek a központi felhívások más minisztériumokból, például a gazdasági minisztériumból a kis- és középvállalatok támogatása, jön a környezetvédelmi projektek támogatása, az oktatási minisztérium is több felhívást elő. Az év végéig mintegy 5 milliárd euró értékben szeretnék közzétenni pályázati felhívásokat. Vagyis a teljes összegnek mintegy 40 százalékát szeretnénk megpályáztatni. Nem biztos, hogy ezt mi meg tudjuk valósítani, de olyan állapotban hagyjuk, hogy az új kormány december végéig be tudja fejezni.

A következő költségvetési ciklus eszközeinek felhasználásával kapcsolatban tehát optimistább? A ciklus végén nem kell majd azon aggódni, hogy nem tudjuk elkölteni a 12,5 milliárdot?

Én nagyon remélem, hogy már nem lesz ilyen helyzet, mint amilyen most van, vagy amilyen a 2007-2013-as programidőszakban is volt. Változtatunk a taktikán is: az előző időszakokban a felhívások inkább később hirdették meg, mi most próbáljuk minél előbb megtenni, ezt mutatja az is, hogy már az idén több nagy pályázatot kihirdetünk. A pályázók így jobban fel tudnak készülni. Tehát próbáljuk a nyomást áttenni a programidőszak végéről az elejére. Ez jobb abból a szempontból is, hogy az infláció miatt növekednek az árak, és jobb ezt a pénzt most felhasználni, mint 2028-ban, amikor már biztosan minden sokkal drágább lesz.

Az Ódor-kormányban a miniszterek számát és súlyát tekintve a legnagyobb magyar nemzetiségű kormánytagok befolyása, hiszen magyar a miniszterelnök, a pénzügyminiszter és ön is, aki többek közt az uniós támogatások elosztásáért felel. A régiófejlesztésben is meg fog ez látszani? Fogják érezni a magyar régiók azt, hogy három ilyen fontos posztot a kormányban magyar miniszterek töltenek be?

Ez elég rövid időszak ahhoz, hogy nagyobb változásokat el tudjunk érni, de én is figyelek arra, hogy feledkezzek meg a szűkebb régiómról, hiszen én is az ország egyik kevésbé fejlett régiójából származom.

Többször jártam már a nagykürtösi járásban, legutóbb augusztus végén, a Honti Parádén voltam. Ilyen alkalmakkor mindig találkozunk a helyi képviselőkkel, polgármesterekkel, és megbeszéljük a problémáikat, próbálunk segíteni.

Sokszor felmerül a magyar polgármesterek vagy akár más pályázók részéről, hogy ha nem magyar a miniszter – bármelyik miniszterről legyen szó –, akkor érzik a diszkriminációt. Ön már 2020-tól itt dolgozott a minisztériumban, hogy látja ezt a kérdést, hogyha a projekteket átnézi, vagy a projektekre ránéz, volt valamiféle diszkrimináció? Tapasztalt olyan megközelítést, hogyha egy magyar többségű régió, magyar többségű település pályázott, és akkor nehezebben kapott támogatást?

Nem találkoztam ilyen gyakorlattal, nem hiszem, hogy volt bármilyen diszkrimináció a minisztériumunkban. Ugyanúgy, ahogy az északi járásoknak, régióknak volt lehetőségük a pályázásra, ugyanúgy a déli régiók is pályázhattak.

Ebből a szempontból nem tapasztaltam semmilyen diszkriminációt. Csak, hogy alátámasszam: az Integrált Regionális Operatív Program vezérigazgatója is egy magyar kolléga, szerintem már ez is mutatja, hogy kicsi az esélye a diszkriminációnak.

Nyilván voltak már korábban meghozott döntések, talán még az 1990-es évekből, az autópályák nyomvonalával, a vasútfejlesztéssel kapcsolatban stb., amin már nehéz volt később változtatni, vagy nem is lehet ezt megtenni. És ezek még ma is sok pénzt lekötnek. Jobban oda kellene figyelnünk a déli járásokra, már csak azért is, hogy ne érezzék azt, hogy csak magyarországi fejlesztési projektek érkeznek. Jobban oda kellene figyelnünk arra, hogy a saját polgárainknak mi segítsünk, és ne legyenek rászorulva a külföldi támogatásra. És ezen szerintem változtatni kellene az új kormánynak is.

Ön mit tervez a parlamenti választás után? Marad Szlovákiában, akár a minisztériumban, vagy újra külföldön keres munkát?

Jó kérdés. Pillanatnyilag nincs sok időm erről gondolkodni, száz százalékban a munkára próbálok összpontosítani. Én nyitott vagyok az új kihívásokra. Nyilván szeretnék Szlovákiában maradni. Itt van a családom, itt vannak a barátaim, sok minden ideköt. Viszont sokat éltem külföldön is, és ha úgy alakulnának a dolgok, akkor nem lenne gond, hogy egy ideig ismét külföldön telepedjek le.

A miniszteri kinevezésének feltétele volt, hogy nem szerepelhet egyetlen párt listáján sem. Van esetleg valamilyen más együttműködése valamelyik párttal?

Nincs, egyáltalán nem vagyok kapcsolatban a pártokkal. Most tényleg a munkára próbálok összpontosítani. Valóban van egy megegyezés, hogy nem kapcsolódunk pártokhoz, de szerintem sem lenne korrekt egy szakmai kormány tagjaként politikai pártokkal aktív kapcsolatot tartani. Én most tényleg a szakmai dolgokra próbálok összpontosítani.

Lajos P. János