1
foldrenges-usa1024-e1441463393203-1024x576
Megosztás
Felejtse el a Szent András-törésvonalat. Az Egyesült Államok nyugati partvidékét elpusztító megaföldrengést nem az, hanem egy kevésbé ismert társa okozza majd, aminek létezéséről ötven éve még senki sem tudott - írja a 24.hu.
Miközben Kaliforniában már hosszú évtizedek óta várnak a valamikor biztosan lecsapó Nagy Rengésre, az államtól északra fekvő Oregonban és Washingtonban élő emberek abban a tudatban élhették életüket, hogy egyáltalán nem fenyegeti őket pusztító erejű földrengés. Bár az erős földrengésekről hírhedt csendes-óceáni Tűzgyűrűben fekszik, a területen az európai telepesek megérkezése óta soha nem volt egy igazán nagy rengés sem, és mindenki azt hitte, a két állam szinte teljesen földrengésmentesnek számít.
Ez azonban hiú reménynek bizonyult. Az elmúlt évtizedekben ugyanis kiderült: az Egyesült Államok északnyugati partvidékét még a kaliforniai Nagy Rengésnél is nagyobb veszély fenyegeti, ami szinte bármikor lecsaphat. És hatása kiterjed majd egészen Japánig.
Több mint 15 ezer halott, több tízezer sérült, összeomló infrastruktúra, kártyavárként összedőlő épületek százezrei és sokmilliárd dolláros kár. Ez vár a Kaliforniától északra elterülő amerikai területre, amiről csak alig ötven éve derült ki, hogy egy akár 9-es erősségű földrengést is okozható törésvonal felett fekszik. Ez a Cascadia szubdukciós zóna, ami az észak-kaliforniai Cape Mendocinótól Portland és Seattle városokon át egészen a kanadai Vancouverig terjed.
A több mint száz éve ismert Szent András-törésvonalhoz képest alig tanulmányozott, és a tudósoknak még mindig sok újat mutató zónáról – ahol a csendes-óceáni Juan de Fuca kőzetlemez becsúszik az Észak-Amerikai lemez alá – egészen az 1980-as évek közepéig nem lehetett tudni, hogy földrengéseket képes okozni. Míg a többi törésvonalaknál átlagosan száz-kétszáz évente történik egy nagyobb, 7-esnél erősebb rengés, a Cascadia térségében soha nem jegyeztek fel ilyen erejű földmozgásokat, és az általánosan elfogadott feltételezés az volt, nem is törénhet ilyen.
A nyolcvanas évektől kezdve azonban egyre több és több bizonyítékot találtak tudósok arra, hogy a Cascadia igenis képes nagy erejű földrengések kipattintására, csak a szokásosnál jóval ritkábban. Először a geológiai és biológiai bizonyítékok, és a helyi őslakos indián törzsek szájhagyomány útján terjedő történetei alapján kiderítették, hogy valamikor 1700 környékén egy hatalmas cunamit okozó rengés rázta meg a térséget.
Majd a 1996-ra már pontos dátumot is tudtak mondani, köszönhetően egy Japánban feljegyzett különös, úgynevezett “árva cunaminak”, ami azért volt árva, mert a szigetországban nem előzte meg földrengés. A cunamit ugyanis a Cascadia egy 9-esnél erősebb rengése indította útjára, keresztül az egész Csendes-óceánon. A dátum 1700. január 26. volt. Az utolsó alkalom, hogy egy megaföldrengés rázta meg a területet. A következő pedig bármikor bekövetkezhet.
A Cascadiát vizsgáló geológusok kutatásai szerint az elmúlt tízezer évben 41 nagy, legalább 8,2-es erősségű rengést okoztak az egymásnak feszülő kőzetlemezek, és ezek közül 19 volt olyan, amikor a teljes törésvonal mentén mozdultak meg a lemezek. Ez utóbbiak már 9-es erősségű megaföldrengéseket okoztak. A geológusok számításai szerint 37 százalék az esélye annak, hogy ötven éven belül egy nagyjából 8-as erősségű földrengést okoz a Cascadia, és nagyjából 10-15 százalék, hogy egy igazán pusztító, 9-es erősségűt, ami várhatóan Észak-Amerika legnagyobb természeti katasztrófáját fogja okozni.
A pusztítási zóna hatalmas lesz: a rengések egy nagyjából 350 ezer négyzetkilométernyi területet érintenek majd, a kanadai Vancouvertől egészen az attól ezer kilométernyire lévő Kalifornia északi csücskéig. A várhatóan öt percen át tartó földmozgások miatt összeomlik az összes olyan épület, híd és felüljáró, amit a kilencvenes évek előtt építettek és azóta nem erősítettek meg.
A hegyes területeken több tízezer földcsuszamlás történik, és sok helyen a talajfolyósodás jelensége – amikor a laza föld elveszíti szilárdságát és sűrű folyadékként kezd el viselkedni – miatt semmisülnek meg a rajtuk álló építmények, köztük a Portland hatalmas üzemanyag-kikötőjében álló benzin- és földgáztartályok és vezetékek. Majd 15-húsz perccel a rengés után jön a partvidéket teljesen megsemmisítő, 10 méter magas cunami, ami egyes helyeken akár a harminc méteres magasságot is elérheti.
Az amerikai katasztrófavédelem, a FEMA (Amerikai Szövetségi Veszélyhelyzet-kezelési Ügynökség) becslése szerint a Cascadia-földrengésben 13 ezer ember hal meg, a sérültek száma 27 ezer lesz, egymillió embernek lesz szüksége ideiglenes szállásra és további 2,5 millió embernek vízre és élelemre. Azonban ez a becslés azzal számol, hogy a földrengés februárban, kora délelőtt történik. Ha viszont nyáron, amikor százezer turista is ellepheti a tengerpartokat, a halálos áldozatok és sérültek száma a többszöröse lehet annak, amivel a FEMA számol.
A katasztrófa utáni mentést pedig jelentősen nehezíti majd az a pusztítás, amit az infrastruktúrára és az épületekre mér a megarengés. A FEMA számításai szerint nagyjából egymillió építmény omlik össze, vagy válik életveszélyessé – köztük több mint háromezer iskola, a tűzoltóságok egyharmada, a rendőrségi épületek fele és a kórházak kétharmada. Ezen felül leszakad vagy használhatatlanná válik az autópályákon található felüljárók fele, a Portland folyóin átívelő 17 hídból 15, valamint a vasútvonalak és repülőterek kétharmada. És akkor még nem is beszéltünk a megrepedő gáz- és benzinvezetékekről, az elektromos hálózat megbénulásáról és a járhatatlanná váló utakról.
De nem csak az a kérdés, hogy mikor történik az Igazán Nagy Rengés, hanem az is, hogy Washington és Oregon államok mennyire lesznek felkészülve a biztosan érkező katasztrófára. Mivel egészen a nyolcvanas évekig nem lehetett tudni, hogy milyen veszélynek van kitéve a terület és az ott élő emberek, a két államban – különösen Oregonban – az építési előírásokban nem is vették figyelembe egy megaföldrengés és a cunami esélyét. Az előírásokon csak a kilencvenes években szigorítottak, és azóta már csak olyan új épületekre adnak engedélyt, amik képesek összeomlás nélkül átvészelni egy 9-es erősségű földrengést is. Azonban a régi épületek mind veszélyben vannak.
A két államban az elmúlt években már egyre nagyobb figyelmet szentelnek a kilencvenes évek előtti építmények megerősítésére, de még évtizedekre lesz szükség ahhoz, hogy minden egyes hidat, és épületet földrengésbiztossá tegyenek. A cunamiveszélyes területeken menekülőútvonalakat jelöltek ki, hogy az emberek minél gyorsabban biztonságos helyekre tudjanak jutni, de még mindig sok hely van, ahol az emberek nincsenek megfelelően felkészülve a katasztrófára.
A FEMA pont ezért 2016 júniusában egy több napon át tartó, már évek óta szervezett katasztrófavédelmi-gyakorlatot tart, hogy a lehető legfelkészültebben várják az elkerülhetetlent.