1
Fotó: Cséfalvay Á. András
Megosztás
A két "nagy" párt, a Híd és az MKP nem csapott egymás tenyerébe, ezért hétfőn a Híd Országos Tanácsa úgy döntött, nem köt választási koalíciót a Menyhárt József vezette párttal. Négy nappal később meg már értesülhettünk arról, hogy alapvető változás nélkül nem lesz 2020-tól magyar képviselet a parlamentben, ezért a változás érdekében pénteken aláírásgyűjtést indult, hogy megvalósulhasson a magyar választók akarata. Erről kérdeztük Bauer Editet, az Összefogás választási mozgalmat előkészítő bizottság tagját, aki tapasztalt politikusnak számít: 1990-től egészen 2014-ig - négy esztendőnyi államtitkársági megbízatást leszámítva - parlamenti képviselőként dolgozott az MKP "színeiben", ebből tíz éven keresztül az Európai Parlamentben.
Egy választási mozgalom megalapításáról beszélünk, melynek deklarált célja a közéletben tapasztalható árkok felszámolása. Ön hogyan került bele ebbe az egészbe? Egyszerűen megszólították a Gombaszögi Nyári Tábor szervezői és kötélnek állt?
Tulajdonképpen így történt. A gombaszögiek megkerestek, én pedig egyetértek a céljaikkal. Azt látni lehetett ugyanis, hogy nem ígért túl sok reményt, hogy összefog az MKP és a Híd. És most már ennél szélesebben kell összefogni.
Miből lehetett sejteni, hogy a "két nagy" nem jut dűlőre?
A két tömörülés bizonyos része csak azért nem szavaz meg bármit is, mert ott a másik párt, amelyik zavarja őt. Meg kell viszont érteni, most széles összefogásra van szükség, ha reménykedni akarunk. És van esély rá. Meg különben is, rengeteg megoldandó ügy van: eleve az ország alkotmánya nem barátságos velünk szemben, a régióink, azaz a kisebbségek által lakott határterületek hátrányos helyzetben vannak. Messze vagyunk a központoktól és ezt tetézi az, hogy a politika mostohán bánik velünk. Tehát mindenképpen változásnak kell beállnia.
Ezt a változást egy olyan tipusú választási mozgalom vagy párt segíthetné elő, mint az 1997-ben létrejövő, Mikuláš Dzurinda fémjelezte SDK, amiből később kinőtt az SDKÚ?
Valami hasonló lehetne, igen.
Ha sikerül összegyűjteni a 10 ezer támogató aláírást, és aztán bejegyeztetni a választásra összpontosító pártot, az lenne a legérdekesebb kérdés, kik lennének rajta a jelöltlistán. Erről mit lehet tudni?
Ne fussunk előre az időben. Inkább arra fókuszáljunk, hogy a kezdeményezés nyitott. Nem zárja ki azokat sem, akik már megfordultak a politikai környékén, de nyitott a civilek felé is.
A politikai tapasztalat nem feltétel tehát.
1989 előtt senkinek sem volt ilyen tapasztalata, és ebbe is bele kell tanulni. Ez egy mesterség.
Ön indulna a választási párt színeiben?
Én már megtettem, amit megtehettem. Most teljes szívemből támogatom, hogy legyen esélye egy másik generációnak megtanulni a politikacsinálást. Majd segíteni igyekszem a munkájukat, és támogatom az esély megvalósitását.
Nyitott lenne az új magyar párt? Akárki csatlakozhatna?
A listára 150 név fér rá, tenniakaró emberekben meg nincs hiány. Onnantól kezdve meg az a kérdés, kinek ad előnyt a választó.
De mégis, akár Csáky Pál is csatlakozhatna, ha akarna?
Nem ma kell ezt eldönteni. Ez majd ki fog alakulni. De mindenkivel össze kell fogni, akivel lehet, aki az említett esélynek a realitását növeli.
(sárp)