1
Illusztráció
Megosztás
Elvenné az állam az erdejét annak a tulajdonosnak, aki magyar nemzetiségű apjától örökölte azt. A Legfelsőbb Bíróság 2015-ben, már egy 2013-ban jogerősen lezárt ügyet felnyitva – a főügyész hathatós asszisztálása mellett – arra utasította az elsőfokú bíróságot, hogy ismételje meg az eljárást, és fossza meg a panaszost a vagyonától. Az Emberi Jogok Európai Bírósága most marasztalta el emiatt az államot.
Elkobozni, mert magyar volt
A Legfelső Bíróság 2015-ben kimondta, hogy mivel a panaszos és a többi alperes felmenői minden kétséget kizáróan magyar nemzetiségűek voltak, ezért
a 104/1945 sz. a németek, magyarok, és a szlovák nemzet árulói és ellenségei mezőgazdasági területének elkobzásáról és mielőbbi elosztásáról szóló rendelet
alapján a földjeiket 1946-ban el kellett volna kobozni. Ha nem bizonyítható, hogy ez megtörtént, akkor „az állam szükséges tekintélyének megőrzése érdekében” („zachovanie nevyhnutnej autority štátu”) feltételezni kell, hogy eljárási hibáktól mentesen elkobozták a vagyont. Ezért arra utasította az elsőfokú bíróságot, hogy fossza meg a panaszost az erdőtől. A panaszos az ország északkeleti részében, Bártfa (Bardejov) környékén él, itt vannak a vitatott parcellák is, amelyek összterülete mintegy 35 hektár.
Amikor az ügy még rendben volt
Az apa tulajdonjogát az erdőre vonatkozóan 2000-ben az állam megerősítette, így úgy tűnt, hogy az üggyel minden rendben van, Szlovákiában is működik a jogállam, és a Beneš-dekrétumokat is elfelejthetjük. 2009-ben azonban felébredt az állam, pontosabban az állami erdővállalat, és pert indított a panaszos ellen. Rájött, hogy kellene neki az a darab, mintegy 35 hektáros erdő is, ezért
indítványozta, hogy a bíróság kobozza el a földet, azzal az indokkal, hogy az édesapja, akitől örökölte, magyar nemzetiségű volt.
Úgy látszik, az állam szerint sosem késő a Beneš-dekrétumokra hivatkozni. Úgy véli, ezt az erdőt már 1946-ban, el kellett volna kobozni, és ha nincs is bizonyíték rá, hogy ez megtörtént, feltételezni kell, hogy az állam akkor nem hibázott. És ha akkor nem hibázott, akkor az az erdő ma is állami…
Az ügyben eljáró bíróságok meg is állapították, hogy 1946-ban valóban megpróbálta az állam elkobozni az adott erdőt, de eljárási hibák miatt akkor nem került rá sor.
Még ekkor is úgy tűnt, hogy minden rendben, mivel a bíróság a korabeli dokumentumok alapján jogerősen kimondta, hogy az erdő a panaszosé.
A főügyész közbeszól
A főügyészt azonban feltehetően zavarta az ítélet, ezért 2014-ben, élve a rendkívüli felülvizsgálati kérelem adta lehetőséggel, a Legfelsőbb Bírósághoz fordult. Ez 2015-ben döntött, perújrafelvételt rendelt el az ügyben, és egyben kötelezte az elsőfokú bíróságot az ítélet módosítására. A főügyész már 2014-ben is Jaromír Čižnár volt, de a kérelmet első helyettese, René Vanek írta alá.
Vanek főügyészhelyettes tavaly lemondásra kényszerült, mivel kiderült róla, hogy túlságosan szoros kapcsolatot ápolt a Kuciak-gyilkosság vádlottjaival, Alena Zsuzsovával és Marian Kočnerrel.
Ellentétes az emberi jogokkal
Az ügyet közben a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé vitték, amely kedden döntött.Magát az ítéletet ugyan nem vizsgálta, nem vizsgálhatta – mivel az ügy még mindig folyamatban van –, de az eljárás miatt elmarasztalta Szlovákiát.
A strasbourgi bírák szerint az állam megsértette a panaszos igazságos eljáráshoz való jogát, mivel több, korábban jogerőre emelkedett döntés ellenére mindent megtesz, hogy elvegyék a vagyonát.
„Az ügy jelenleg újra az elsőfokú bírságon van, tehát még folyamatban van, ezért a strasbourgi bíróság csak az eljárásról mondhatott véleményt” – mondta a Paraméternek Keszegh Tünde ügyvéd, a panaszos jogi képviselője. És kimondta, hogy már az eljárás is sérti a panaszos jogait.
Keszegh szerint az ügyben most eljáró elsőfokú bíróság nehéz helyzetbe került, mivel a Legfelsőbb Bíróság döntése alapján el kellene vennie a panaszos vagyonát, de ebben a strasbourgi bíróság döntése korlátozhatja. „Meg kellett várni amíg hivatalosan is megkapjuk a döntést, és nagyon fontos lesz a döntés indoklása is, ezt mindenképpen fel akarom használni a szlovák bíróság előtt” – magyarázta az ítélet fontosságát Keszegh.
Örökké élő Beneš-dekrétumok
Ő nem tud több ilyen ügyről, amiben a Beneš-dekrétumokra hivatkozva perelne az állam, de nem tartja kizártnak, hogy ez másokkal is előfordul, vagy éppen az ismeretlen tulajdonosú parcellákat próbálja majd így megszerezni az állam.
Viszont az nem lepte meg, hogy az állam hivatkozik a Beneš-dekrétumokra.
„A hivatalos szlovák álláspont ugyan mindig az, akár nemzetközi fórumon, akár belföldön, hogy a Beneš-dekrétumok jogilag halott rendelkezések, de ez nem igaz. Volt már más ügyem is, amelyben felmerült a Beneš-dekrétum” – mondta Kerszegh Tünde.
Túl nagy hatáskör
A strasbourgi bíróság kifogásolta a főügyésznek azt a jogát, hogy jogerős bírósági döntés ellen panasszal élhet, mivel ez a Bíróság szerint „lehetővé teszi az ügyek politikai alapú manipulációját”. Ezért Szlovákiának jelentősen szűkítenie kellene, vagy el kellene törölnie ezt a jogintézményt. Keszegh szerint is rendkívül furcsa, hogy a főügyész azon az alapon megtámadhat egy jogerős bírósági döntést, hogy más a jogi vélemény. „Ez nem összeegyeztethető az igazságos eljáráshoz való joggal, ami az egyik alapvető emberi jog, és ezt most a strasbourgi bíróság is kimondta” – magyarázta Keszegh.
Az ügy várhatóan ősszel folytatódik a bártfai (Bardejov) járásbíróságon, a döntés fényében készek újra strasbourgig elmenni.
Lajos P. János