30
Berényi József - Fotók: Cséfalvay Á. András
Megosztás
Berényi József az 1956-os forradalom évfordulóján tartott dunaszerdahelyi megemlékezésen vasárnap azt mondta, elvárják a magyarok szolidaritását Ukrajnával, és ugyan szavai szerint lenne rá ok, de ennek tükreként utalt a Nélküled dalszövegére, hogy akkor ott az ötmillió (határon túli) magyar, „akit nem hall a nagyvilág”.
A magyar ünnepen Hájos Zoltán dunaszerdahelyi polgármester mondta a köszöntőt, melyben elkerülte a párhuzamot az ukrajnai háborúval. Emlékeztetett arra, hogy a második világháborút követő szovjet megszállás alatt megfélemlítéssel, elhurcolásokkal és koncepciós perek útján sztálinista típusú diktatúrát építettek ki Magyarországon. Hozzátette, Sztálin halála után viszont az emberek úgy ítélték meg, jobb jövő elé néznek, Rákosi távozása után Nagy Imre a tekintélyelvű rendszer számos elemét szüntette meg, például amnesztiát hirdetett a politikai elítélteknek, megszüntette az internáló táborokat és az ÁVH önkényét, valamint mérsékelte a szegényeket sújtó terheket.
Hájos figyelmeztetett, hogy Rákosi Mátyás keményvonalas hívei végül 1955 áprilisában elérték, hogy Nagy Imrét leváltsák. Az 1956-os lengyelországi munkásfelkelés híre végül Magyarországon arra sarkallta a diákokat, hogy tiltakozzanak a politikai hatalommal szemben, és ebből a megmozdulásból népfelkelés, majd forradalom lett.
„Ledöntötték a Sztálin-szobrot, kivágták a Rákosi-féle címert a lobogóból, elfoglalták a Magyar Rádió épületét. Az 1956. október 23-i debreceni és 25-i Kossuth téri sortüzeket követően vált a népfelkelés forradalommá. A magyar kormány november 1-jén felmondta a Varsói Szerződést, és kihirdette Magyarország semlegességét. A forradalom szabadságharccá változott, amikor a fiatalok fegyverrel a kezükben harcoltak az idegen, a szovjet csapatok ellen, miután a szovjet vezetés a magyar forradalom fegyveres leveréséről döntött. Ez volt a nagy cselekedet, egy kis nemzet a nagyhatalommal szemben védelmezte a függetlenségét és a szabadságát” – magyarázta.
Hájos Zoltán szerint az ’56-os forradalom hőseinek cselekedetei ma is példaként szolgálhatnak a mindennapokban, hiszen az egyfajta tanúságtétel bátorságról, hazaszeretetről és összefogásról. Itt kapcsolódott rá a szombaton esedékes megyei és helyi önkormányzati választások témájára, és feltette a kérdést, vajon „mi képesek vagyunk-e hasonló összefogásra és bátorságra”, „tudunk-e magyar embert juttatni a megye élére”.
Berényi Józsefre utalt, a Szövetség megyeelnök-jelöltjére, aki pedig Dunaszerdahelyen az ünnepi beszédet mondta. Ebben elsőként azt hangsúlyozta, hogy 1989 óta talán „sosem volt nagyobb kihívás a történelmi megemlékezés és a mindennapok között helyes, jó és vállalható párhuzamot húzni, mint ma, október 23. kapcsán”.
A párhuzamok kapcsán először a diákság követeléseit említette ’56-ban és ’89-ben, majd már ’56 és a ma közti párhuzamot vonva tért ki arra, hogy amikor Sztálin halála után, 1955-ben felvették az NSZK-t a NATO-ba, „a Szovjetunió behúzta a kéziféket” és Magyarországon „visszaédesgették Rákosiékat”.
Ezzel a nyugati védelmi övezethez csatlakozó Nyugat-Németországot is közvetve felelőssé tette azért, hogy a szovjetek újra keményen rátették a kezüket Magyarországra. „Itt már van némi átfedés a mai EU-s és világpolitikai történések között is” – utalt nyilván arra, hogy az ő értelmezésében Ukrajnának a nyugati rendszerek, mint a NATO és az EU felé tett lépései váltották ki az orosz inváziót.
Ezután konkrétan kitért arra, hogy a mai ukrajnai és az ’56-os magyar helyzet között van párhuzam, viszont emlékeztetett arra, hogy a szovjet felszabadítókból akkoriban elnyomók lettek, akik Magyarországon tartózkodtak, míg „Ukrajnában ez a párhuzam nem ül”.
„2015-ben Ukrajna egy részét elszakították, ahol az orosz kisebbség többségben élt, és nem kapott önálló státuszt, ennek megfelelően reagált, ami viszont nem volt jellemző az 56-os Magyarországra. Ezen párhuzam miatt sokan várják el tőlünk, hogy fejezzük ki a szolidaritásunkat, érezzünk együtt és támogassuk Ukrajnát. Sok okunk lenne rá, hogy ez így legyen, ugyanakkor – ahogy azt a Nélküledben is mindig énekeljük – ott vannak a magyarok, akikről nem akar hallani a nagyvilág” – hangsúlyozta a Szövetség MKP-platformjának elnöke.
Hozzátette, Ukrajna nem a demokrácia mintaképe, és korábban sem volt az, utalt a kisebbségek elnyomására, a nyelvhasználati jogok korlátozására, „ezért amikor az egész világ ujjong és tapsol, akkor mi mondjuk azt, hogy igen, Ukrajnának jár az igazság, de jár nekünk is, magyaroknak”.
Utalt még egy politikai felhangú cselekményre, a Turul-szobor eltávolítására a munkácsi várból, amely kapcsán vitatott, hogy országos utasításra történt-e vagy a helyi politikai csatározás következménye, mindenesetre Berényi némi cinizmussal hozzáfűzte, hogy „mikor ezer sebből vérzik Ukrajna”, akkor is fontosnak tartották ezt – mármint a munkácsi Turul-szobor eltávolítását – meglépni.
Végezetül azért megpróbált szépíteni, és azt mondta, hogy a magyaroknak, mint szabadságszerető nemzetnek büszkének kell lennie arra, ami 1956-ban történt, és „szolidaritást kell vállalnunk minden szabadságszerető néppel, éljen az Koszovóban, Skóciában, Ukrajnában vagy bárhol a világon, azzal együtt, hogy halljon meg minket is a nagyvilág, mert a magyaroknak is kell legyen élettere Ukrajnában, Szlovákiában vagy bárhol a világon.”
(SzT)