Beszemtelenkedne az ismeretlen a házadba, majd azonnal megmondja, kit dobj ki… És veled kezdi

Ardamica Zorán | 2019. október 4. - 18:36 | Vélemény

Adott egy – igaz, nem a legjobb formáját hozó, de mégis – kormánypárt. Konkrét programmal, jobb-rosszabb eredményekkel, létező partneri viszonyokkal, infrastruktúrával stb. Annyi preferenciával, amennyit sok-sok munkával és szerencsével fel lehet tornázni a parlamenti küszöb fölé. A választásokon kormánypozícióból indul.

Beszemtelenkedne az ismeretlen a házadba, majd azonnal megmondja, kit dobj ki… És veled kezdi
Fotó: Paraméter

Adott egy még be nem jegyzett, magát apolitikus mozgalomként elstartoló, ennek ellenére politikai képviseletet ígérő, ismeretlen majdnempárt. Nulla pozícióval, nulla eredménnyel, egyelőre pártatlan vagy más pártokban (hmmm) dolgozó emberekkel. Infrastruktúra nélkül, gyakorlatilag objektív módon mérhetetlen preferenciákkal. A választásokon vagy elindul vagy nem, ez attól függ, minden rendben megy-e majd a bejegyzésével.

A második, tehát még de jure nem is létező szubjektum elhívja tárgyalni a kormánypártot arról, hogy ugyan már, legyen olyan kedves és jó a kormánypárt és vegye be őt a buliba, induljanak együtt (netán még másokkal is, olyanokkal, akik éppenséggel évek óta ellenfelei – esetleg egyenesen ellenségei – a megszólított kormánypártnak).

És köszönés helyett azzal kezdi ez a szubjektum, hogy visz magával egy feketelistát, melyen azok neveit közli (na, nem a sajtóval és a közösséggel, amelyet képviselni óhajt), akik nem kívánatos személyek a közös munkában. (Állítólag maga a kormánypárt elnöke is rajta van…)

Nevezhetjük ezt túlzott optimizmusnak is, ám találóbb a pofátlanság kifejezés.

Biztosan kell rámenősség a politikában. Az ilyen arrogancia viszont vajon milyen minőségű kapcsolatrendszerrel és majdani közös munkával kecsegtet? Nem állítja senki, hogy térden csúszva szükséges tárgyalni menni, ha nem is vesztes, ám mégiscsak nullás, startpozícióból. De a spanyolviaszkakilás minősített eseténél ez azért nagyobb szemtelenség.

Mert mit mutatott fel eddig ez az ironikusan Összefogás nevű formáció a feketelistáján kívül? Olyan eddigi tárgyalópartnereket, akiknek a nagy hányada jobboldali szélsőséges személy. Erre fognak alapozni?

A leírt helyzet ilyen:

Bekéredzkedik az ismeretlen a házadba, leül a szerény, ám terített asztalhoz, majd rögvest meg akarja mondani, mi legyen a vacsora és kit dobj ki a benn ülők közül az utcára. És veled kezdi…

Mi szépet lehet ebből kihozni?