Bindics László: "Szeretnék tenni a szülőföldem és az itt élő emberek életminőségének javításáért"

Hogy honnan a közélet iránti érdeklődésem? Talán akkor járok a valósághoz a legközelebb, ha azt mondom, hogy elkezdtem odafigyelni, hogy elkezdtem jobban odafigyelni mindarra, ami a szűkebb lakókörnyezetemben, körülöttem, a családom és barátaim körül történik. Bevallom nem volt minden rózsaszín, amit láttam. A barátaimmal folytatott beszélgetések pedig csak erősítették bennem az elhatározást, hogy megpróbáljak a felszín mögé nézni, és ezzel is tanuljak arról, ami hétköznapiasan politikának hívnak. Így lettem életemben első alkalommal képviselőjelölt a 2018-as bősi önkormányzati választásokon. Ahol majdnem meglepetést okoztam, hisz 796 szavazó adta bizalmát a nevem mellé, amit csak megköszönni tudtam és tudok, mert én őszintén bevallom, nem számítottam ilyen magas támogatásra. Ez az eredmény csak tovább erősítette az elhatározásomat, hogy akármennyire is ódzkodunk a politikától és tarjuk tisztességtelennek, pedig a politika önmagában nem tisztességtelen, a helyi közügyeket érintő politizálás iránti érdeklődésen túl a magasabb szintű közéleti munkában is kivenném a részem.

Töprengéseim és a menyasszonyommal folytatott sok-sok beszélgetés, valamint a belpolitikában végbement történések – a Ján Kuciaknak és kedvesének a könyörtelen meggyilkolása, a mértéktelen korrupció tobzódása, az állami vezetők leírhatatlan arroganciája az emberek felé, a kiválasztottak mindenhatósága, Dél-Szlovákia szemmel látható elmaradottsága más régiókhoz képest – egyazon irányba vitték elhatározásomat: arra, hogy tenni szeretnék a szülőföldem és az itt élő emberek mindennapi életminőségének a javításáért.

Az én szülőföldem, sokunk szülőföldje, ahogyan mi magunk között mondjuk, a Felvidék. Ez az otthonunk. És nem egy vagy két emberöltő óta, hanem évszázadok óta, amihez nyitott mentalitás társul. Naivnak tűnik, de gondoljunk csak bele, ki ne óhajtana becsületet és tiszteletet látni maga körül, szülőföldjén ahelyett, ami van? Becsületet a munkájának, tisztességes kereset formájában is. Azt hiszem, hogy sokan szeretnék ezt így megélni. Ehelyett látszatot, valakik döntéseit kapjuk kézhez. Mondjuk ki, mindenre jutna az államból, ha a betervezett anyagiak mind egy szálig megérkeznének oda, ahová valók. Például miért kell megkülönböztetést alkalmazni észak és dél között? Hiszen tetszik vagy sem, de mi vagyunk az ország szíve és motorja.

Én, bő egy évvel ezelőtt, az akkor formálódó Magyar Fórumban láttam az igyekezetet és tenni akarást a változásért. Láttam, hogy egymást nem vagy csak alig ismerő, politikai szennytől be nem piszkított emberek próbálnak tenni a szlovákiai közélet és magyarság politikai megújulásáért. Azóta, nem kevés munka árán, a Magyar Fórum működő párt lett, benne fiatal arcokkal és gondolatokkal. Ennek a Magyar Fórumnak a részeseként szívesen dolgoznék együtt minden hozzám hasonlóan gondolkodó, és elsősorban a szlovákiai magyarság fejlődését szem előtt tartó, politikai párt vagy civil kezdeményezés, szervezet tagjával.

Ezért nem értem például az MKP hónapok óta mutatott tanácstalanságát. Nincs idő a várakozásra, a 2020-as parlamenti választásokon miért félnek közösen indulni? Csak azt tudom az MKP-nak üzenni, gyertek, dolgozzunk közösen és ne okozzunk csalódást. Se önmagunknak, hogy nem hallottuk meg az idő szavát, se a közösségnek. Szülőfalumból, Bősből kiindulva tudom, hogy a helyi polgármesterrel, Fenes Ivánnal, akit szívből tisztelek és becsülök az eddig elvégzett munkájáért, tudom, hogy ilyen személyekkel közösen le tudjuk győzni az akadályokat. Ő sokat tehet az idősebb és én a fiatalabb generációk buzdításában. Ha mi magunk lemondunk önmagunkról, akkor vajon ki tesz meg bármit is értünk? Én ezért is dolgozom a Magyar Fórumban.

(PR-cikk)