Bindics Zsolt: a távozó agrárminiszternek sok hibája van, de inkább pozitív, mint negatív figura - Interjú

2021. május 27. - 09:41 | Belföld

Kedden bejelentette lemondását Ján Mičovský (OĽaNO) mezőgazdasági miniszter. A tárcavezető kicsit több mint egy éves munkáját sokan bírálják, még a korábbi munkatársai közül is. Állítják, hogy a minisztériumban áll a szakmai munka, a miniszter szakmailag sem tudja ellátni feladatait, a menedzseri felkészültsége is hiányzik és a személyzeti politikájával is sok a probléma. A másik oldal szerint viszont Mičovský nehéz tárcát örökölt, amit teljesen átszőtt a korrupció. Bindics Zsolt agrárvállalkozó, a Szlovákiai Agrárkamara elnökségi tagja szerint Mičovský a hibái ellenére inkább pozitív szerepet töltött be a szlovák mezőgazdaságban, de a Szlovák Földalap átalakításába beletörött a bicskája, és nagy hibájának tartja azt is, hogy az uniós Újjáépítési Alapból egyetlen eurót sem kap a mezőgazdaság.

Bindics Zsolt: a távozó agrárminiszternek sok hibája van, de inkább pozitív, mint negatív figura - Interjú
Ján Mičovský (Fotó: TASR)

Mičovský jövő hét elején nyújtja be hivatalosan is lemondását, amelyet a Szlovák Földalap már általa kinevezett igazgatója ellen, korrupció miatt indított büntetőeljárással magyarázott. Ön hogyan értékeli a Földalap működését?

A Földalap működése állandó téma az Agrárkamara elnökségének ülésein. Úgy véljük, hogy ez egy működésképtelen intézmény, nem tudom, hogy kit szolgál, kinek a munkáját segíti, de úgy gondolom, hogy a gazdákat biztosan nem.

Egyáltalán nem kommunikál, nem tartja be a törvény által előírt határidőket, nem válaszol a levelekre, a gazdák igényeire, tehát számunkra egy elérhetetlen intézmény.

Bizonyos emberek, bizonyos körök számára biztosan elérhető, gondolom vannak olyanok, akik nagyon jól elboldogultak a Földalapban.

Ha összehasonlítja a Földalap működését most és az előző kormány idején, javult vagy romlott a helyzet?

A szlovák nyelv használja a mrtvý chrobák, döglött bogár kifejezést ilyen esetekre, erre az intézményre pedig ez nagyon ráillik, egyáltalán nem lehet tudni, hogy mi folyik az intézményben.

És így működött az előző kormány idején is?

Igen, természetesen. Akinek kinyitották a hátsó ajtót, annak ment az ügyintézés. Születtek döntések ugyan, de egyébként egy iktatón keresztül beadott bármilyen kérelemnek, és most lehet, hogy így eltúlzom, de semmi esélye nem volt. Én legalábbis nem tudok arról, hogy bármiben gördülékenyen együttműködtek volna a gazdákkal.

Az elmúlt egy évben Ján Mičovskýnak nem sikerült ezt az intézményt átszerveznie?

Úgy látom, hogy nem. Mi is többször szerettünk volna a kamara elnökségi ülésein egyeztetni az új igazgatónővel, a Földalap képviselőivel, de ez sohasem sikerült.

A minisztert sokan szidják az uniós támogatások lassú kifizetése, a kifizetések akadozása miatt is. Az Agrárkifizető Ügynökség (AÜ) sem működik, nincs uniós akkreditációja. Ezt a problémát a miniszter okozta?

Az Agrárkifizető Ügynökség külön történet. Minden kormányváltásnál felmerült az az aggály, hogy az AÜ elveszíti az akkreditációját. Az új vezetés – teljesen mindegy, melyik kormányváltásról beszélünk – mindig azzal riogatott, hogy az előző vezetés olyan rosszul végezte a munkáját, hogy akkreditációs problémái vannak az intézménynek, európai uniós ellenőrzések hibákat találtak. Tudjuk azt is, hogy ez az intézmény sem mentes a korrupciótól. Most ugyan nincs sok kiírt pályázat, tehát így egy kicsit tisztább a légkör, de mivel a kormányváltás után voltak személycserék, sokan pedig előzetes letartóztatásba kerültek, ez az intézmény is nagyon nehezen indul be. Ráadásul szinte minden agrárkifizetést kockázatnak tekint. Részben ez is okozza a folyamatok lelassulását, mivel szinte senki nem mer dönteni.

Attól tartanak, hogy aki dönt, aki aláír valamit, azt esetleg megvádolhatják korrupcióval. Pedig a területalapú támogatásokat szinte előlegként kellene kifizetni, mert ezek standard folyamatok, amelyek már több éve működnek.

Bindics Zsolt, a Szlovákiai Agrárkamara elnökségi tagja (Facebook-fotó)

A miniszter megpróbálta előnyben részesíteni az uniós támogatásoknál a kisebb területen dolgozó gazdákat, de ez sem sikerült neki túl jól. A kisebb parcellán dolgozó gazdák is haragudtak rá, és a nagyobb mezőgazdasági vállalkozások is. Ezt ön is így látja?

Én inkább úgy látom, hogy próbálta a kisebb vállalkozásokat és a fiatalokat előnyben részesíteni, hogyha lehet ilyen kategóriát egyáltalán megszabni. Ugyanis elég szubjektív, hogy ki a kicsi, és ki a nagy. Viszont itt érezhető volt, hogy meghallgatták a Szlovákiai Fiatal Gazdák Szövetségét vagy az Szlovákiai Zöldségtermelők és Burgonyatermesztők Szövetségét, amelyekbe kisebb gazdák is tartoznak. Ez korábban elképzelhetetlen volt, ezt pozitív elmozdulásnak tartom. Tudni kell, hogy a mezőgazdaságban a bevételek 30 százaléka támogatásból származik. A szlovák mezőgazdaság éves árbevétele 1,8 milliárd euró környékén van, és ebből 600 millió euró a támogatás, a nagy része területalapú támogatás.

Az ágazat éves nyeresége átlagosan 100 millió euró, ha tehát kiesik a támogatás, akkor az egész ágazat 500 millió eurós veszteséget termel. És aki ebben a rendszerben nem tud jól lobbizni, az a veszteségesek közé kerül.

Ez a veszély elsősorban az állattenyésztést, a kisgazdaságokat, a zöldségtermesztést veszélyeztette, mivel ezeknek nincs megfelelő lobbiereje, nincs megfelelő politikai érdekképviselete. Így ezek az ágazatok visszaszorultak és veszteségessé váltak.

Sokan felróják azt is Mičovskýnak, hogy az uniós Újjáépítési Alapból egyetlen eurót sem tudott kilobbizni a mezőgazdaságnak. Ez egy hatmilliárd eurós csomag a következő néhány évre. Tényleg hibázott a miniszter?

Ha összehasonlítjuk Magyarországgal, akkor látjuk, hogy hibázott. Magyarországon az elmúlt fél évben folyamatos a kampány, hogy mindenki pályázzon, rengeteg pénz van az agráriumban. Volt olyan konferencia, aminek az volt a címe, hogy Pénzeső az agráriumban. Valóban soha nem látott pénzeső van a magyar agráriumban, Magyarország 80%-os társfinanszírozással kibővítette az uniós támogatásokat. Ezt hasonlíthatjuk össze Szlovákiával, ahová érkezik 6 milliárd euró, és abból szinte semmi nem jut az agráriumnak. Ez nemzetközi versenyképességi kérdés is. Ha jó nekünk az a pozíció, hogy mások megtermelik az élelmiszert, mi viszont, mint ország, elsősorban fogyasztóként szerepelünk ebben az értékteremtési láncban, akkor azt mondom, hogy jó, mi ezt így képzeljük el.

Viszont ha azt mondjuk, hogy az élelmezés fontos számunkra, ha látjuk, hogy nő az igény a friss, a jó, a biztonságos élelmiszerek iránt, akkor több pénzt kellene ebbe az ágazatba beletenni. Ha ez elmarad, akkor meglesznek a következményei. Már most is jelentkeznek. Látjuk, hogy évente több mint 400 millió euróért hozunk be zöldséget és gyümölcsöt. Nem vagyunk képesek még répát se termelni, és ez azt jelenti, hogy itt azért elég nagy a baj.

Hogyan értékeli a miniszter munkáját összehasonlítva a korábbi miniszterekkel? Ön is mondta, hogy a miniszter közeledett a kisgazdák felé, próbált nekik segíteni, de a legtöbben úgy értékelik, hogy menedzseri szinten belebukott a minisztérium irányításába. Jobb volt, mint elődje, vagy azoknak van igazuk, akik szerint ő volt az eddigi legrosszabb miniszter?

Ami a folyamatszabályozásokat illeti, amit lehet mondjuk menedzseri képességnek is hívni, abban tényleg voltak hiányosságai. Úgy látom, hogy talán az előző vezetés professzionálisabb volt, de viszont ezt a tudásukat nem biztos, hogy mindig jó célra használták. Tudjuk, hogy burjánzott a korrupció, a pályázati támogatásokat és egyéb pénzügyi támogatásokat gördülékenyen fizettek ki, de csak azoknak, akik szerintük „megérdemelték”. Ján Mičovskýt azonban nem tartom negatív figurának. Lehet, hogy szakmaiságban elmaradt elődeitől, mert elsősorban erdész. Az állattenyésztést és a növénytermesztést szakemberekre bízta. Hogy ebből ezalatt a rövid idő alatt mennyit sikerült megértenie, felfognia, azt nem tudom, de én láttam rajta az igyekezetet. A nagygazda lobbi biztosan nem szereti őt, de hát van ez így: aki politikus, azt nem szereti mindenki.

Komoly problémának nevezi a korrupciót az előző kormány idején. A jelenlegi kabinet a korrupció elleni harcra építette az imázsát. Sikerült az elmúlt egy évben visszaszorítani a korrupciót a mezőgazdaságban?

A korábbi kormányok idején úgy készültek a pályázati felhívások, a feltételrendszerek megszabása, hogy egy kis csoport eldöntötte, hogy mire van szükség, és eldöntötte azt is, hogy milyen feltételek mellett lenne jó ezeket a támogatásokat elosztani. Nagyon gyorsan kiírtak egy pályázatot, amire nagyon gyorsan kellett reagálni, és nagyon gyorsan csak azok tudtak rá reagálni, akiknek reagálniuk „kellett”. Végeredményben így működött a pályázatok többsége. Most viszont kétszer 160 millió eurós keretösszegre lesznek felhívások. Teljesen máshogy zajlik ma az egész folyamat. Megszólították az Agrárkamarát és más érdekvédelmi szervezeteket.

Személyesen tárgyaltunk a minisztérium vezetésével, hogy mit szeretnének a zöldségtermelők, mit szeretnének a gyümölcstermelők, milyen feltételrendszereket szeretnénk, hogy objektív pontozási feltételekben szeretnénk megegyezni. Többször elhangzott, hogy nincs korrupció.

Ezt az igyekezetet szerintem sikerült a mindennapi politikába átültetni. Lehet, hogy éppen ezért lett az egész folyamat egy kicsit „kockásabb”, kevésbé gördülékeny.

Tehát még csak ezután jönnek a pályázatok? Még egy pályázatot sem írtak ki?

Még nem voltak pályázati felhívások, most készül a 2023-27-es időszakra az úgynevezett intervenciós stratégia, ami alapján előre meghatározott sémák mentén folyik majd a pénzosztás. Most van a nagy kenyértörés, tehát bárki lenne a miniszter, ha a következő ötéves időszakban bármilyen módosítást szeretne végrehajtani, ha pluszpénzt akarna adni valamilyen csoportnak, szakterületnek, akkor azt valakitől el kellene vennie. A legegyszerűbb mindent úgy hagyni, ahogy eddig működött. De tudjuk, hogy az eddigi rendszer kétmilliárd eurós külgazdasági mérleghiányhoz vezetett az élelmiszeriparban. Ha mindent úgy csinálnánk, mint eddig, akkor az eredmény is ugyanolyan lenne, mint eddig volt. Én az eddigi eredményekkel nem vagyok annyira megelégedve.

Említette ezt az intervenciós stratégiát. Ennek az elfogadása is késik, gyakorlatilag sehol nincs.

Volt ugyan egy előkészített anyag, ami kormányváltás után teljesen újraírtak, és ez azért késlelteti a dolgokat, mert ugyanazokat a köröket kellett újra és újra lefutni. Most rengeteg munkacsoport működik, amibe be vannak kapcsolva az érdekvédelmi szervezetek. Én azt mondom, hogy inkább készüljön el egy színvonalasabb anyag, minthogy hagyjuk, hogy gyorsabban, de kevésbé színvonalas anyaggal menjünk Brüsszelbe.

Végül egy politikai kérdés. Sokan azt mondják, hogy a minisztériumot „elfoglalta” egy, mondjuk így: szűkkörű gazdálkodói csoport, amit sokan a Máme toho dosť nevű kis párthoz kapcsolnak. Ezt ön is így látja?

Ha lenne erről valami mélyebb információm, akkor elmondanám, de nem rendelkezem semmilyen ilyen jellegű információval.

Lajos P. János