Bizánc, a barbár
Orbán Viktor a rendes heti rádióinterjújában számos olyan dolgot állított, amely nem fedi a valóságot. Nem mondanám, hogy hazudott vagy ostobaságot beszélt, mert az állításai nem viszonyulnak a valósághoz, hanem módszeresen érvénytelenítik azt.
Teljesen fölösleges vitatkozni arról, hogy ez vagy az a kijelentése nem igaz, például hogy Soros György „a magyar ellenzék vezetőjének” nevezte volna ki magát (Orbán ezt az igét használja) – mert a hívek a végtelenségig tudják hajtogatni, hogy az nem pont úgy kell érteni, és majdnem és tulajdonképpen és különben is SorosSorosSoros.
De néha egy-egy ilyen, a valósággal meredek szöget bezáró szövege nagyon tanulságos lehet, mert sokat elárul a politikus gondolkodásmódjáról. Itt van néhány mondat, ami abból az alkalomból hangzott el, hogy miniszterelnökünket Kairóban fogadta az Al-Azhar mecset nagyimámja és a hozzá tartozó egyetem rektora, Ahmed Muhammad Ahmed el Tajjeb (nyugati hasonlattal: egyszerre a szunnita Vatikán és a szunnita Oxford feje). Imígyen szóla Viktor:
„Az a tény, hogy a Földön különböző civilizációk léteznek, nem ok arra, hogy ezek a civilizációk össze is ütközzenek. Különösen igaz ez azon civilizációk esetében, amelyeknek a középpontjában az egyistenhit áll. (...) Egy keresztény civilizációhoz tartozó ember nem lehet muszlimellenes. Ellenezhetünk jó néhány dolgot, de ez nem maga a muszlim vallás. Ha az a vallás ott nem volna, és a civilizáció nem épült volna föl, akkor ott barbárság volna. egy rendezetlen, kaotikus világ. Most egy saját logikája mentén rendezett világban élnek.”
Hogy mi lenne ma Egyiptomban, Szíriában, Irakban, ha ez a vallás ott nem lett volna?
Döntse el az olvasó. Bár a feltételes módú kijelentéseket – például hogy „barbárság volna” –, lehetetlen cáfolni, azért vannak valószínűségek.
