Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók
Így volt ez, amikor a kommunistákat kellett lecserélni, amikor a sötét Mečiar-korszakot kellett lezárni, vagy amikor 2010-ben Fico, Slota és Mečiar uralkodásának kellett véget vetni.
Aztán a legutóbbi, 2016-os parlamenti választások után mindez megváltozott. 26 év tapasztalata alapján a választó joggal feltételezhette, hogy a magyar szavazat nem a Smer vagy az SNS malmára fogja hajtani a vizet, viszont mégis ez történt. Nagyon sokan csalódtak emiatt, és választók sokasága érezte úgy, hogy Bugár becsapta őket.
A Smer és az SNS a magyaroknak nem sok jót hoztak, sőt... Egynyelvű bizonyítványok, Hedvig meghurcolása, a szlovák-magyar kettős álampolgárság meggátolása, Sólyom László magyar államfő látogatásának ellehetetlenítése, az igazságtalan megyerendszer, a korrupciós botrányokat már nem is említve.
Mindenki saját bőrén érezheti a hatalommal való viszaélést, vagy a “mi emberünk”-féle hozzáállást, amely folyamatosan rombolja a jogállamiságot.
Azóta is nehezen felfogható, miért kelett magyar szavazatokkal hozzájárulni egy ilyen kormány megalakulásához. A jellem egész egyszerűen csődöt mondott. Jómagam inkább a párt elhagyását választottam, nem akartam támogatásomat adni ehhez az egészhez.
Ez viszont nem minden, ami azóta történt. Az utóbbi két évben kiderült, hogy a belügyminiszter és a kormányfő egy adócsalótól bérel a lakást, az olasz maffia a kormányhivatalba költözött be, 2017-ben pedig meggyilkoltak egy újságírót – de még ez sem ébresztette arra a Híd képviselőit, nem mondta senki, hogy itt az idő, távozni kell.
Botrány botrányt követ, a vietnami titkosszolgálat a szlovák kormány különgépével hajt végre emberrablást, a parlament alelnökéről bebizonyosodik, hogy egy csaló-plagiátor, aztán mindennek tetejébe jön Sárközy Irén, a Híd képviselője, aki az alkotmányjogi bizottságban lehetővé teszi, hogy Robert Fico induljon az alkotmánybíró-választáson.
Vajon mi jöhet még?!
Nem egy és nem kettő disznóság történt, amely indokolta volna, hogy a Híd kilépjen ebből koalícióból. De a pártból mintha kiveszett volna a jellem, tagjai pedig közömbösek lettek azokkal az alapvető értékekkel kapcsolatban, amelyeket azelőtt mindegyikük képviselt.
A közömbösség pedig az első lépés a feladás felé vezető úton. Második lépésben lemondunk tisztességünkről, végül feladjuk a jogainkat. Aztán amikor a választó is közömbössé válik, először az országos magyar politikai képviselet szűnik meg, az asszimiláció felgyorsulásával pedig idővel a szlovákiai magyar kisebbség is.
Nem én mondom, hanem a történések mutatják azt, hogy a Híd képviselői már ugyanolyan értékrendet vallanak, mint a smeres vagy SNS-es politikusok. A örök bölcsesség most is igaz:
“Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók.”
És a Hidat meg is ették.
