Amikor a magyar oktatás megmentése a tét

Simon Zsolt | 2016. november 22. - 20:07
Saját bőrünkön is érezzük, de a szociológiai felmérések, és a neves szakemberek is már jó ideje megállapították azt, hogy fogyunk. Nyakunkon az asszimiláció. Az okokat már mindenki ismertette, mindenki kielemezte, itt volna az ideje a cselekvésnek is. Viszont a cselekvés az én értelmezésemben nem csupán egy nyilatkozat elfogadásáról szól...

A közös érdek most egy nyilatkozatba torkollott. 2020-ra 300 szlovákiai magyar iskolából 50-ben már más módszerrel, remélhetőleg hatékonyabban fogják tanítani a szlovák nyelvet. A cél szép, de kérdem én, nem kevés ez? A többi 250 iskolában mikor vezetik ezt be? A következő évtizedben? Vagy az azutániban? Félő, hogy akkor már késő lesz, mert az oktatás minőségének javítása és a módszerek megváltoztatása akkor már nem lesz fontos. Vagyis fontos lesz, csak iskoláink nem lesznek már hozzá.

Ebben az írásomban azonban nem ilyen „apró-cseprő” dolgokra szeretnék rámutatni.

A politikusok pártokba tömörülnek, hogy elérjék és érvényesítsék a közösség érdekeit. A pedagógusokat és a tanárszakmát már húsz éve a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége képviseli, és a civil társadalom is különboző csoportosulásokat hozott létre céljai elérésére.

Ebből kifolyólag helyénvalónak tartanám azt, ha a magyar óvoda- és iskolafenntartó önkormányzatok is egy közös érdekképviselet alakítanának ki.

Hiszen hiába dolgoznak az iskolák megmentésén a szakma képviselői, a civil szféra, és bizonyos politikai szereplők is, ha a fenntartók – az önkormányzatok, a polgármesterek – nem akarják megoldani a helyzetet.

Ma még viszonylag jól állunk. Polgármestereink jelntős része az idősebb korosztályhoz tartozik, ők magyar iskolába jártak, és tisztában vannak azzal, miért fontos, hogy a gyerek az anyanyelvén tanuljon. Ahogy a közzétett felmérésekből is látszik, azok számára már sokkal kevésbé fontos az anyanyelvi oktatás, akik bár tudnak magyarul, de már szlovák tannyelvű iskolába jártak. Ilyen polgármesterek is vannak. Vagy lesznek...

Tetszik vagy nem tetszik, a dél-szlovákiai polgármesterek körében hamarosan generációváltásra kerül sor. Sokan már ötödik-hatodik ciklusukat töltik, hamarosan nyugdíjba vonulnak, és fennáll a veszély, hogy utódaik számára már kevésbé lesz fontos az anyanyelvi oktatás helyzete.

Most még egyáltalán nem késő

Amennyiben valóban létrejönne az óvoda- és iskolafenntartók csoportosulása, ez a tömörülés nemcsak a mindenkori kormánnyal szemben tudná érvényesíteni az anyanyelvi oktatás érdekeit, hanem a tagok egymásra is pozitív hatást gyakorolhatnának.

Ha egy polgármester csak magára hagyatkozhat, nehezen tudja győzelemre vinni a harcot. De ha sok ilyen polgármester van, és össze is forgnak, akkor sikert érhetnek el, és a kormány nem a magyar tannyelvű iskolákon akar majd spórolni.

Végül pedig hadd említsek meg még valamit. Az állam 260 méteres tengerszint feletti magasság fölött lakosonként több pénzt juttat a befizetett adókból az önkormányzatoknak. Nem viccelek, ez így igaz! Aki „alacsonyabban” van – mint a magyar önkormányzatok –, az kevesebbet kap.

Ha csak ez megváltozna, és mindenki ugyanannyi pénzhez jutna, már meg is lenne oldva az alacsony létszámú óvodák és a kisiskolák fenntartása.

Ezért is fontos, hogy a magyar tannyelvű oktatási intézmények fenntartói összefogjanak, és alakítsanak ki egy közös érdekképviseletet.

Mert mondhat bármit a szakma, tiltakozhat a civil szféra, tehet bármit a politika, a végén az önkormányzatnak kell meghoznia a döntést arról, hogy bezárja-e a magyar óvodát, iskolát.