Tündérkert-szerintem

Azt mondják a bölcsek, hogy a szeretet egyik megnyilvánulása a közösséghez való őszinteség. Lehet, h ezért találták fel a blogot?

Megtapasztaltam a közösség erejét és szeretetét a választásokkor, és megtapasztaltam ugyanezt a Tündérkertben, amikor pl a tűzugráson figyeltem az emberek arcát, ahogy megérintett mindenkit a tűz varázsa, pedig talán sokaknak ez volt az első, mégis olyan természetességgel végezték a különböző rituálékat, mintha minden évben elvégeznék, és egymás kezét fogtuk, pedig nem biztosan  ismertük a szomszédunkat, mégsem zavart, mert akkor és ott mindenki ismerős volt, ahogy ismerős volt a dallam ,amit hallotunk, ismerős volt az összeéneklő dal szövege, ismerős a ritmus, mert valahol és valamikor réges régen már megtapasztaltuk,volt már ilyen érzésetek? …mikor a zsigereinkig érzünk és értünk valamit, ami eddig ismeretlen volt, hirtelen tudás élmény  lesz belőle, egy olyan ősi bizonyosság, amihez nem férhet kétség és teljesen magától értetődő. Lehet, h ez, vagy valami hasonló a hagyomány, amiről Hamvas Béla írta azt, h az emberiség tudatosságának és az éberségének az őre? És mosolyogtak az arcok, azt hiszem, azon az estén ott volt a szeretet, a szerelem, a boldogság, ami beleássa magát jó mélyre a szívünkbe egy érzés, egy illat, egy gondolat képében, hogy majd a nehéz napokon meríteni tudjunk belőle,

Vagy ahogy - szintén a Tündérkertben- becserkésztük a fiatalokat Vida Gergely könyvbemutatójára  . Nagyon jó ötlet volt Beke Zsolttól a Jönvukkot felkérni, h zenésítsen meg pár verset, ami aztán koncertbe csapott át, egyrészt mert ilyen volt a koncepció, másrészt mert  óriási vihar volt és az esti program elmaradt. Nem tudom, mennyire volt tudatos ez a felkérés, de ahogy elnéztem a  fiatal arcokat, akik-nem szeretnék senkit megsérteni- a Jönvukkra jöttek el, és kéretlenül kaptak egy csodás estét, jobbnál jobb versekkel, okos gondolatokkal, lehet, hogy bekapták a csalit és megérintette őket a költészet varázsa  :o)

Vagy a színházi előadásokon-természetesen a Tündérkertben-napról napra ismerős arcok jöttek, akik szinte ki voltak éhezve az igényes alkotásokra

Vagy a workshop-ezt elmesélem bővebben. Szerveztünk egy  5 napos műhelymunkát Czajlik Józseffel és Magyar Évával. Mivel ez egy bensőséges, de nagyon intenzív munka, tehetséges fiatalokat hívtunk meg ,mint különdíjat kapták a Tompa Mihály szavaló versenyen, ill. a Jókai napokon. Néha bementem , néztem, ahogy dolgoznak- lendülettel, figyelemmel, mérhetetlen nyitottsaággal , alázattal és odaadással , szívták magukba a „profik” szavait, gondolatait, valami olyat tapasztaltam ez alatt a pár nap alatt, amiről úgy gondolom, egy életre szóló élményük lesz,lehet, h ők ezt még fel sem fogják, de látni lehetett a pénteki bemutatójukon is, hogy elkezdtek alkotni, teremteni-és mindezt önmagukból, egészen mélyről- és itt jön vissza Hamvas Béla, aki a művészekről vallotta, hogy valami olyan ősi intuícióval rendelkeznek, ami csodás alkotásokra ösztönzi őket .Ezért is imádom a művészetet, mert   olyan húrokat penget bennünk, amik egyszerre fájdalmasak és gyönyörűek , így simogatják , gyógyítják a szívünket, lelkünket .Azért azt egy kicsit sajnálom, h a szponzoraink nem tudtak minden eseményen jelen lenni, mert sokat gazdagodtak volna általa. Majd azért tolmácsolom nekik.és persze meg is köszönöm természetesen. Ahogy mindeninek, aki ezt végig olvasta…

Szeretettel

Ági