Befőzés és a flow

 

Ahogy minden évben, úgy az idén is megrendeltem a piacon a szokásos 40 kg apró csemegeuborkát- igen! Nagy a család, nálam a legkisebb fazék is 5 literes,meg hát a barátok is rájárnak…szóval ilyenkor rászánok egy teljes napot, a fiúkat lehetőleg elküldöm moziba, strandra, mert magam szeretem az összes folyamatát a munkának végezni, meg hát,menekülnek is, mert azért csak odaszólok, hogy hozdide, teddoda,stb, jobbnak látják elhúzni egy napra. És elkezdődik az áramlás. Mindenkinek szíves figyelmébe ajánlom Csíkszentmihályi Mihály Flow, Az áramlat c. könyvét , ami nagyjából arról szól, miként élik meg az emberek a boldogság pillanatait, kutatja, h mi jelenti egy sportolónak, zenésznek, sakkozónak, sebésznek , tehát olyan egyéneknek, akik azzal foglalkoznak, amit a legjobban szeretnek, a tökéletes élmény érzését. Ezek az emberek-meg még sok ezer a kutatás során – arról számoltak be, hogy a tökéletes élmény alapja a „ flow”, vagyis az a jelenség, amikor annyira feloldódunk egy tevékenységben, hogy az élmény maga lesz olyan élvezetes, hogy a tevékenységet bármi áron folytatni akarjuk pusztán magáért. De hogy jön ez ide?! Mindjárt.

Tehát :elmegyek az uborkáért, amit persze a nénik megtisztítnak pár plusz pénzért, amivel sok időt megspórolok. Addigra már otthon elkészítettem az üvegeket-kb 100-a képen kevesebb, mert van közte több nagy üveg is,- a többi hozzávalót- hagyma, sárgarépa, torma, kapor-mert azért azt szeretem, ha szép is az üveg,nem csak finom,ami benne van, ezért csíkokra vágva az uborka közé rakom. Aztán,mire neki fognék, persze mindig kiderül, hogy nincs elég fedél, vagy, répa, irány a hiper, majd vissza, tiszta őrület! De aztán szépen a nagy káoszból kezd összeállni a rend. Körülöttem kis edényekben a hagyma, sárgarépa, torma, uborka, bekapcsolok valami finom zenét-ma Cserháti Zsuzsa, Madlein Pairox, Psota sanzonok, a legvégére hagyom a budhista szerzetesek mantráit- és ahogy dolgozom, egyik üveg telik a másik után, a kezem alá jönnek a pont olyan és akkora uborkák, amik épp egy kis rést hivatottak kitölteni az üvegben, megtelik 18, addigra épp felforrt a fűszeres leöntő lé, azt leveszem a tűzről, rá az asztalra,leöntöm vele sz üvegeket, vissza a sütőlapra a dunsztolófazék, amibe majd belerakom a 18 üveget- mielőtt lefedem, belekerül a csili paprika. Ennek is különböző fokai vannak: csípős és extra csípős, ami attól függ, a nagy flowban melyikbe jut véletlenül dupla adag-majd vissza a teraszra, ahol töltöm a következő adagot – és közben azon kapom magam, hogy mindez olyan csodálatos ritmusban történik, szinte tánc az egész, mint egy áramlat! Hoppá, megérkeztünk, az áramlat! És sodor magával, még külön zenéje is van, csak hagyni kell, hogy sodorjon. Csodaszép! Terasz ajtó ki, lábbal be, majd becsapódik, vízcsap megenged-beállítom a főzőlapon a fokozatot-mire visszanézek, pont annyi víz került az edénybe, amennyi kell- majd elzár , kiönt, és újra megenged, kiönt, amíg felforr, üvegeket lezár, pont , mire felmelegszik a dunsztolóvíz,üvegek be- csak forráspontig dunsztolom, nem tovább, így marad friss ,ropogós-,közben lejárt a lemez, csere, üvegek ki …és így tovább. Hát nem gyönyörű? Szinte hullámzik az egész és közben élvezem, észre sem veszem az időt, csak mikor a kutya jelez-Ő otthon maradhatott-, hogy éhes. Egy pillanatra megállok, én is eszem valamit, majd folytatom ,egész addig hagyom magam vinni az áramlattal, amíg minden a helyére kerül, rend és tisztaság újra a káosz helyén., csak épp a konyha közepén egy kupac ban a sok szép üveg, benne a szívem, lelkem, no meg egy kis anyag, elkezdem írni ezt az anyagok, a fiúk megérkeznek, kisfiam elmondja az egész Harry Pottert, férjem lehordja a pincébe a szebbnél szebb üvegeket, miközben megemlíti, hogy azért nem semmi munka ez a befőzés- nem is sejti,illetve, dehogynem!pontosan tudja,hiszen nem véletlenül szereti- hogy mindegyiknek külön története meg lelke van- és joccakát.Nyoma sincs semminek. Talán csak én lettem gazdagabb ismét egy élménnyel.

Szeretettel

Ági