Szappanopera

Szereplője vagyok egy helyi szappanoperának immár 9 éve – általában mint negatív hős, bár egyszer már majdnem sikerült kitörnöm ebből a szerepkörből. Nem rajtam múlott, azt hiszem.
Szóval az előadások általában 2 havonta vannak, az időpontokat csak pár nappal előtte tudjuk meg. Jobb, ha minél kevesebben tudnak róla – gondolja biztos a rendező –, meg hátha épp programja van a mellékszereplőknek, de ők amúgy sem érdekesek, nélkülük is lezajlik minden, sőt! Így legalább hamarabb végeznek, nem lesz, aki akadékoskodik folyton. Hát igen, így történhet meg, hogy a keddi előadásról hiányozni fogok – igazoltan – előre betervezett programom van. Ha paranoiám lenne, akár azt is gondolhatnám, hogy szándékosan így tervezték. De mivel nincs (mondták a hangok is), így csak simán lelkiismeret furdalásom lesz, hogy nem tudom teljesíteni a vállalt szerepem. Ám az jutott az eszembe, hogy mivel a forgatókönyvet elküldték, lejátszom írásban az előadást.
Függöny fel! Helyszín: a család birtoka, a könyvtárszoba, ovális asztallal a közepén, körülötte 26 székkel.
13.50 A színen gyülekeznek a jobbnál jobb arcok, igazi karakter mindegyik! Leülök, és figyelem, ahogy helyet foglalnak, lehetőleg tőlem minél távolabb, isten őrizz, nehogy gyanúba keveredjenek, hogy konspirálnak velem – ezt meg is értem.
14.00 – Miután a caPo di tutti caPo is helyet foglalt, személyesen ő szól először. Ilyenkor még eléggé összeszedett tud lenni, meg már a szöveg is rutinból megy. Megnevezi a segédeit, akik pár pillanatra felegyenesednek a székből, hiszen most fontos emberek. Tudják, érzik, hogy ez lesz az egyetlen szerepük a mai délutánon, és ettől még boldogok is.
14.05 Az első téma: mivel haza érkezett az egyik keresztfiú Amerikából, ahol jogi tanulmányait végezte, állást kell biztosítani számára.
A családi vállalkozás egyik részlegének a vezetője teljesen spontán rögtön fel is ajánlja, hogy épp most fogják bővíteni a szolgáltatásaikat, és vezető posztra keresnek egy megfelelő embert. Nagyszerű, ezzel meg is volnánk. (Egyelőre semmi zavaró körülmény, ami esetleg kilendíthetné emberünket a nyugalmából.)
14.10 Következik egy kis konc-osztogatás. A család kezelésében lévő telkekből vásárolhatnak meg párat természetesen álnéven kérvényező egyének a köznek tett szolgáltatásaik fejében – jutányos áron.
14.30 Az egyik cég szeretne bővíteni, építene még egy szerelő csarnokot, kéri a családot, engedélyezze – gondban vannak a családtagok, mivel előre nem egyeztettek ebben a kérdésben senkivel, nem tudják, hogy ez jó-e nekünk, vagy nem. Emberünk észre veszi a bizonytalanságot, mondja: szerinte csak jó lehet ez nekünk, bár ő ebben nem dönthet, ez csak a véleménye. Természetesen a többiek is így gondolják. Hu! Ez már kicsit meleg helyzet volt!
14.40 Egy kis kolonc a nyakunkon. Itt vannak ezek a bérből és fizetésből élő emberek, akik azzal is foglalkoznak, hogy gyerekeknek szerveznek mindenféle programot – foci, sakk, szakkörök – semmi biznisz – de ha már eladtuk alóluk az épületet, nagy kegyesen áttesszük őket a család egyik ingatlanába, ellesznek ott egy darabig, bár a helyiségek nem megfelelőek, de hát örüljenek, hogy legalább ennyi, nem igaz?!
Ennyi volt mára. Emberünk elégedetten zárja a tanácskozást, hiszen minden működik, mindenki konstruktív volt, irány a medence, ahol már gyülekeznek a felebarátok…
Szeretettel
Ági