After party a P.Mobillal

antalagi | 2007. november 18. - 04:45
Nemrég mentek el a „fiúk”. Egy csoportkép búcsúzóul,de csak a hitelesség kedvéért, mert amúgy a világ legtermészetesebb dolga, hogy nálunk kötnek ki koncert után egy kis malacpecsenyére,ugye?!

 

Nagyudvarnok, a kultúrház dugig tele boldog emberekkel, akik egy hatalmas buli részesei ma estére, mert ám ők élőben nyomják .És nem is akárhogy !Sajnos művészeti szempontból nem tudom értékelni,nem értek hozzá, de az arcokat, érzéseket, pillantásokat, gesztusokat figyeltem a koncert alatt és azt láttam, hogy mindenkinek ünnep volt a mai este- ami rockörténeti szempontból is jelentős,ugyanis ebben a felállásban ez volt az utolsó koncertjük.

Pár fiatal srác gondolt egyet, mivel 5 éve együtt zenélnek, kéne csinálni egy szülinapi bulit. Oké. De valami neves együttest is hívhatnánk. Például a P.Mobilt- viccelődtek egymással. Majd a fiatalos magabiztosságukkal egyik pillanatról a másikra komolyan vették az előbb még olyan murisnak, elérhetetlennek tűnő ötletet és elkezdtek benne dolgozni. Telefonszámot kerestek ,felhívták, lehet-e, mennyiért, persze egy kicsit olcsóbbért -egyezkedtek, tárgyaltak,mint a nagyok, és íme, lekötötték a koncertet. Szinte hihetetlen. És tovább? Intézni a termet, szponzorokat keresni, plakátot tervezni, önkénteseket toborozni, büfét szervezni,mindezt engedélyeztetni, biztosítani öltözőt,hangosítást, lesz-e ember, vajon eljönnek-e, persze hogy eljönnek! Sőt, sokan jönnek. Mi van,ha nem fér be ez a sok ember? Ja, kidobó fiúk! Persze, az is kell… és még sok-sok megoldásra váró feladat, mert ám nincs benne tapasztalatuk. De bele fogtak. És megtapasztalták az összes ezzel járó nehézséget, nyűgöt, munkát. És sikerült. Gondolom, ők is szétnéztek a teremben a koncert alatt, ahol 50es,40-es,30-as,20-as,10-es éveiben járó emberek egyforma vehemenciával üvöltötték a Menj az úton-t, a Nálam mindig –et, és a többit. Szerintem meg voltak elégedve a látvánnyal.

Köszi fiúk, csak így tovább!

Kicsit szubjektív a hozzáállásom a témához, mivel személyesen is érintett vagyok a dologban mindkét fiam által-a nagyobbik az egyik fellépő zenekar frontembere, a másik meg a Mobil egyik kis kabalája,mert sokáig a honlapukon is rajta volt, ahogy 2,5 évesen keményen nyomja a nótákat (lásd a videót!).

Ennek ellenére , vagy éppen ezért nagy dolognak tartom, ha fiatal emberekben felfedezem a belső elhivatottságot, a tenni akarást. Mert ez ösztönöz, gondolkodtat, tettre késztet és tanít egyszerre.

Ja, és köszönöm a Mobilnak, az élő estét. Hogy hogyan kerültek hozzánk? Ez egy hosszabb sztori,majd egyszer…

Lóri a fotelba süppedve pihent kicsit leeresztve -előtte érettségi találkozón volt.( Nagyon elegánsan festett öltönyben egyébként ). Hogy érezted magad a koncerten? Kérdezem

Az egyáltalán nem érdekes- mondja. Merthogy az kit érdekel, hogy én hogy érzem magam. A közönség élvezze. Az a lényeg. Azért jönnek, hogy szórakozzanak. Egyszer úgy játszottam este, hogy délelőtt halt meg az apám. Ugyanúgy kell nyomni. Egyébként meg tényleg jó buli volt.

Hát igen. Ők igazi profik. Igazi élő, hús-vér zenészek. Remélem,találkozunk még.

Szeretettel

Ági