Politika minden?

antalagi | 2008. január 15. - 16:02

Gyönyörü szép, igényes színházi előadás, Ribike – anyanyelven, a gyerekek tombolnak, kb 300-an lehettek, játszák és élik a jeleneteket a szereplőkkel együtt, énekelnek, ordítanak, amikor a királyfi nem tudja, mi csiklandozza őt a tarisznyájából, élvezik, hogy megfoghatják, körbe adhatják a 10 méteres pókhálót, amit az aranyoshátú gyíkocska szövetett a pókokkal, majd megilletődnek, amikor az életnagyságú báb személyesen jön le érte a sorok közé, egyszóval 70 percnyi varázslat a színpadon, óriási élmény.

Majd a királylány – a Ribike meg a királyfi – most már Szilvike meg Tomi elkezdik szétszedni a díszletet, bepakolni a bábokat, a jelmezeket – amit sk készítettek – a kocsiba és irány haza a gyerekekhez. De előtte még interjút adnak ők is a sajtónak, rádiónak, tévének, hogy micsoda egy jó dolog létrehozni egy előadást, ezzel is értéket teremtenek, meg hogy nagyszerű ez az akció, jó hogy valakik így akarják népszerüsíteni az anyanyelvi oktatást, ésatöbbi, ésatöbbi.

A másik sarokban épp az óvónénit tinterjúvolják, a harmadikban a gyerekeknek tartják oda a mikrofont – nagyon jó érzés ilyenkor szétnézni. Müködik a gépezet.

Még én is nyilatkoztam. Már annak, aki megkérdezett. A helyi DS TV stábjához indultam épp, tudtam, hogy ukázt kaptak arra vonatkozólag, kit szabad mutatni a tv-ben, de azért mintegy rámenős, szemtelen marketinges, megkérdeztem, helló fiúk, velem nem csináltok interjút? Mivel hogy én volnék a szervező. Szegénykém (ahhoz még sok zabkását meg kell ennie, hogy ilyen kérdésre rutinosan tudjon válaszolni. Innét is bocs a kellemetlen percekért), zavarában el is mondta, tudod, reggel parancsba kaptuk, hogy kivel nem szabad riportot készíteni. Tudom én azt drágám, csak hallani szerettem volna. Nem gondolod, ugye, hogy ilyenfajta elvárásaim lettek volna a városi tv-től? Hát nem akarok én senkinek rosszat. Méghogy engem mutattak volna pár percen keresztül, aki az egyszemélyes ellenség, égetni való boszorkány! Á, dehogy. Szép napot nektek. Köszönöm, hogy eljöttetek, megtiszteltetek ezzel, tudom, hogy így is rizikós volt ez nektek. De tényleg. Ugye jóvolt? Ja.

Szeretettel

Ági