A boldog tyúk tojásai

Aaannnnyuuuciiiigyyeregyooorsan!!!!

Istenem, mi történt már megint-gondolom, és mialatt kiérek a kert végébe, átfutom a lehetőségeket, de nincs pánik,mert csak fozicik kint a gyerek,maximum kibicsaklott,vagy eltört a bokája, belement egy rózsatövis a lábába,megcsípte a méhecske, átrepült a labda a szomszédba, kiszökött a kutya,kitalált egy világszám labda cselet, vagy hasonló hétköznapi történések lehetnek.

Nézd meg, mennyi tojást tojott a boldog tyúk! Jé, a bokor alatt 11 tojás.Rögtön eszembe jutott,nagyanyám hogyan csinálta: azonnal kötényt formáztam a tárgyalós menedzseri kosztüm szoknyámból és finoman összeszedtem, átvittem a szomszédba, hogy

-Bocsi, de itt tojott a tyúkotok.

-Örülünk neki, fogyasszátok egészséggel. De nagyon restellem, hogy átjár ez a tyúk, meg piszkít ott nektek, majd vissza hozzuk.

– Eszetekbe ne jusson, olyan jó dolog ez. Fel is hívtam azonnal a barátnőmet, hogy képzeld, van egy boldog tyúkunk, ráadásul olyan különleges, hogy 11 tojást tojott . Aha, látom, régen voltál faluhelyen. Tudod, a tyúk naponta csak egyet tojik. Jól van ,na, akkor is szép történet.

Hát ,akkor bemutatnám az asszonyságot: már egy ideje átrepül a kerítésen és vidáman kaparászik a kertben, a kutya pedig becsületesen terelgeti. Boldog tyúknak neveztük, mert végigfuttatunk egy tyúk programot,miszerint: Hol volt, hol nem volt, bent , a ketrecben, huszadmagával együtt élt egy tyúk. Enni, inni is kapott rendesen, de mégsem volt boldog. Valami hiányzott neki. A szabadság. És elhatározta, hogy kiszabadul. Napokig kerülgette,nézegette a kerítést, -igen. Sok napon át, mert azért mégis csak tyúk! – míg sikerült megtalálnia azt a szakaszt, ahol a legalacsonyabb a kerítés, keményen edzett rá, majd egyik délután nekifutott, és átugorta.Éljen a szabadság! Kiegyensúlyozott, stressz mentes – boldog tyúk tojásból csináltuk a rántottát egy ideig.

Aztán semmi. Minden nap kerestük , komoly dzsungelharcot vívtunk a bokrokkal, hogy meglássuk a fészket, de sikertelenül.Pedig ott volt, láttuk. Mígnem egy újabb anyucegyeregyorsan csatakiáltást nem hallottam. Ahogy sétállok hátra, látom ám, hogy elöl egy nagy fehér ,utána pedig sok kicsi, apró valami tipeg. Hát, igen . teljesen természetes módon, csupán az ösztöneitől vezérelve fészket rakott, ült rajta és kiköltött nyolc selymes, csipogó, tarka-barka, fehér, sárga kiscsibét. Nem kellett ketrecbe zárni , ültetni, szigorú kontroll alatt. Csodaszép látvány volt, ahogy szedik az aprócska lábukat az anyjuk után. Na, indulás a boltba, de hát mit kérjek? Csókolom, kérek kukoricasrótot? Hol kell azt venni? Mindent kiderítettem, mit eszik, mennyit,mikor. Szóltam a szomszédnak is , elújságoltam neki a nagy örömöt, mire azon nyomban kiábrándított, hogy bizony befogta az apróságokat,nagyon sajnálja, de nem lehetett szabadon hagyni, mert mára már kettőt el is vitt a macska.Hát igen, merthogy neki is van ám ösztöne-mármint a macskának. Úgy tűnik, mégsem lehet az ösztönökre bízni mindent, mert a dzsungel törvényei nagyon kemények .

Kisfiam csalódottan ugyan, de tudomásul vette a magyarázatomat, amit nem a kíméletes formából gyúrtam. Azért ehhez van érzékem. A kellő pillanatban a kellő hangulathoz méltó érveket, választ csatolni. Mégiscsak kíméljük a gyerek lelkét, amíg lehet. Mi lesz velük, mi lesz velük? Ugyan ,mi lenne? Hat hétig etetik, majd levágják, aztán majd átad belőle párat kibelezve, lepucolva, főzök belőle levest meg rántott húst. Nnna. Ennyi.

Szeretettel

Ági