Mamma Mia!

antalagi | 2008. július 26. - 23:15

Mit csinál az ember lánya szombaton késő délután, amikor a konyhában még egy teát sem tud főzni,mert minden le van fóliázva, a festők próbálják lakhatóvá tenni, miután a nagyfiú húst sütött és mivel a világ összes terhe a vállát nyomja, mint egy rendes tizenévesnek, arra már nem jutott figyelme, hogy ki is kapcsolja a tűzhelyet a serpenyő alatt…? Hát, fogja a gyermeket ,és irány a mozi. És már az úton elkezdődik a kompromisszumok sora. Általában handicappel indulok ,ugyanis Kim Ki -dukot nem játszanak, ezért kénytelen vagyok beérni holmi amerikai gagyikkal, jelen esetben egy Mamma Miával, amit csakis és kizárólag Meryl Streep kedvéért vagyok hajlandó bevállalni. Micsoda nagyképűség!! Meg is kaptam érte a koppintást odafentről. Teljesen jogosan.

Ugyanis felejthetetlen, frenetikus élmény, egy életérzés volt az egész film.Minden pillanatát élveztem. Egy film az életigenlésről, a szerelemről , a szeretet legkülönfélébb megnyilvánulásairól, a szabadságról, a múlt jelentéktelenségéről, a vélt vagy valós sérelmek feleslegességéről. Itt és most van, mindig abban a helyzetben megpróbálni boldognak lenni, amiben leledzünk.

Szóval adott egy görög sziget, egy esküvő,egy anya, aki egyedül neveli a lányát,aki titokban meghívja mind a három lehetséges apját a koszorúslányokon és a mama barátnőin kívül. A mama tudta nélkül természetesen. És kezdődik a buli. Abba slágerekkel. Követhető, olvasható, egyszerű, happyendes , negédes sztori. Ez a keret. A tartalom meg a színészek, kiváltképp Meryl Streep ,aki hatalmas erővel ,energiával uralja a vásznat,játszik, énekel, lubickol a szerepében, a szeme, az arca egy-egy rezdülésével képes elbeszélni érzéseket, akár egy komplett történetet.Zseniális a lénye, a ragyogása. És persze az ötvenes éveikben járó barátnői. Sok-sok tapasztalattal, bölcsességgel a hátuk mögött, mégsem megkeseredve, épp ellenkezőleg: gyermeki kíváncsiságukat megőrizve, vidáman, bár tudatosan, pontosan ismerve a képességeiket, erőiket, nőiességük minden eszközét, beleértve a hiányosságaikat is, amit úgy kezelnek, hogy a csikókorú legényecskék a nyálukat csorgatják utánuk.

Mert óriási energiákat mozgósítanak, nem lelkizik már agyon magukat. Minek is! Kéne egy kicsit tanulni tőlük. Agyalni sok hülyeségen, amikor itt a nyár, tessék magunkat jól érezni! Szabadon, könnyedén, akár bohón, boldogan. Megölelni egy szeretett-nem szeretett embert, csak úgy. Mert éppen úgy érezzük. Furcsa .Pedig amúgy működik a kontroll . Nagy baj ez?

Colin Firtht , Pierce Brosnant meg a többi hapsit nem is említem ,pedig imádom őket, de sajnos elhanyagolható volt a jelenlétük. Ez most másról szólt. Kisfiam meg is jegyezte, hogy Jaj, anyuci, szinte látom a saját esküvőmet, ahogy a barátnőiddel csináljátok a bulit meg vihorásztok össze-vissze.Pont úgy, ahogy mostanában, amikor találkoztok. Bár igaza lenne! Kívánom magunknak ezt a vidámságot,az éberségünk megtartását,mert addig biztosan fiatalok maradunk, amíg ezek a dolgok megvannak. Biztosan el is megyünk együtt a filmre.

És pesze sírás –rívás is volt, mert van egy jelenet, amikor anyuci segíti a lányát az öltözködésben, fésüli, kifesti a körmét,  cinkosan, amolyan csajosan összebújnak , szeretgeti még egy kicsit ez esküvő előtt, majd mintegy messziről nézi őt és a nőt, az asszonyt látja benne, ettől elérzékenyül természetesen. Na, ez fájt kicsit. Mert ez nekem kimaradt. Igaz, csak félig,mert az anyám szülői házában, nagyanyám és a barátosném látták el akkor ezt a feladatot, csak most tudatosult bennem ez a pillanat. Jó ,de fájdalmas is volt felidézni. Főleg,mert arra gondoltam ,mit érezhetett nagyanyám,aki férjhez adta, majd eltemette a lányát és most az unokája esküvői ruháját gombolja össze. Kemény asszony volt. Semmi érzelgősség, talán ezért is csak most esett le…

És végezetül, ilyen gondolatokkal a fejemben , hol nyitom ki Coelho Élet c. válogatott idézetekből összeállított könyvét a könyvesboltban?

„Mindent szabad, kivéve egyet: megszakítani a szeretet megnyilvánulását” ( A zarándoklat)

„Mindannyian ismerünk olyanokat, akik iróniával és közömbösséggel igyekeznek leplezni kedves gesztusaikat, mintha a szeretet egyenlő volna a gyengeséggel” (Részletek egy nem létező naplóból)

Szeretettel

Ági