A Dunaszerdahelyt érintő AB-döntésről

Egy bírósági döntés, bármilyen igazságos is, természetesen nem tetszhet mindkét félnek.  Nem egy üzlet, ahol több lehetőség is elképzelhető:

Egy - amikor az egyik félnek előnyös a bolt, a másik veszít rajta. Kettő - amikor a másik a nyerő, az első a vesztes, vagy a harmadik ,amikor mindkét fél elégedett. Hát, nem éppen az a helyzet.

És az is rendben van, hogy aki veszít, még ha mélyen legbelül ő is tudja az igazat - próbál védekezni, hárítani kicsit.

Viszont abban biztos vagyok, hogy mindennek eljön az ideje, ha rendületlenül, hittel, kitartóan és türelmesen tesszük a dolgunkat. Az volt a dolgom, hogy összeszedjem és papírra vessem azokat az állításokat, amikről minden sarkon, minden kávézóban, csak úgy, egymás között beszéltek az emberek, hogy hát persze, mindenki tudja, hogy csaltak, de úgysem lesz belőle semmi. De lesz, kell, hogy legyen! Ki kell egyszer derülnie!

Mert az előző választásokkor is elismerte az alkotmánybíróság, hogy történtek szavazatvásárlások, ám, mivel a testület szerint akkor e tény nem befolyásolta az eredményt, ezért nem nyilvánították semmissé azt.

Az nem lehet, hogy Dunaszerdahelyen szkeptikusak legyenek az emberek, legyintsenek minden szemfényvesztés fölött, és azzal nyissák ki a napi sajtót, hogy, na, ma ki lopott? És rezignált arccal tovább menjenek. Nem lehet, hogy hitüket veszítsék, csak azért, mert a vezetőik a hitelüket veszítették a szemükben. Tisztában voltam vele, hogy mibe nyúlok bele, hogy magyar magyar ellen, meg hogy MKP, meg hogy politika, meg ugye mostanában még a DAC is, (ami azt hiszem jó kis mankó most a kommunikációban, mert sok mindent rá lehet fogni), de nem tartott vissza, valakinek meg kell tennie.

Tehát: tíz napunk volt összeállítani a beadványt a választások után, majd első körben csak azt vizsgálták, hogy elegendő indok van-e arra, hogy egyáltalán tárgyalják. Fogják tárgyalni. Majd sokáig semmi. Azután idén májusban tanúkihallgatás, a szavazatok újraszámlálása, - na, hogy ott milyen bordel volt! Össze-vissza keverve az érvényesek az érvénytelenekkel,…és ezután már csak a döntés következett. Aminek persze nagyon örültem. Ám főként annak örültem, hogy jó eséllyel a választók, akik támogattak - meg azok is, akik nem- visszakapják a hitüket.

Ami ellen nics helye fellebbezésnek. A vesztes fél elveszíti a mandátumát, olyan, mintha meg sem választották volna. Azt viszont törvény szabályozza, hogy amíg nem született döntés, minden határozata, szerződése, stb. érvényes - persze attól még lehet jogszerűtlen vagy előnytelen a város számára, de ez más megítélés alá tarozik. Ahogy az sem mindegy, mivel fogja indokolni majd az Alkotmánybíróság a döntését. Majd tudatom. De már önmagában az jó hír számomra, hogy jobb hangulat lesz a városban, talán ha a vezetőink nem lesznek arrogánsak és embernek néznek mindenkit, akkor egymás között is hasonló lesz a viszony.

Visszatetsző viszont kicsit számomra az a sok összeesküvés-elmélet, amit az utóbbi napokban gyártottak. Ki kinek a kicsodája, ki kit képvisel. Csak és egyedül a választókat képviselem, az ő és a város érdekeit tartom szem előtt és ez az, ami motivál és nem a finom női lelkemnek van szüksége ezekre az ütésekre - egyébként nem nagyon valószínű, hogy 10 éve állnám a folyamatos támadásokat meg a megaláztatást és magányos harcos amazonként belemennék az eleve vesztes ütközetekbe, ugyanennek kitéve a családomat is persze. Ezt senki sem gondolhatja komolyan, ugye? Létezik egy olyan fogalom is, hogy közösség iránti elkötelezettség, tenni akarás, elhivatottság. Tudom, manapság igencsak lejáratott fogalmak ezek, de hát, tetszik, nem tetszik, én így működöm.

Szeretettel,

Ági