Norbika

Kisfiam hároméves korában elemózsiát pakolt a katicás hátizsákjába és elindult Amerikába. A földes útom megyek,mejt ajja közelebb van-mondta. A vándorlása a szomszéd repceföldig tartott, ahol is útját állták a hatalmas sárga virágok. Ám ezt a jó szokását azóta is megtartotta, akár gyalog indul útnak,akár bicajjal. Nemcsak azért ,mert közelebb van, hanem,mert biztonságosabb is. Tegnap délelőtt kicsit előbb ért haza edzésről, elmaradt a focitorna, majd kedden …

De anyuci, képzeld, úgy hajtott el mellettem egy cseh kamion, mint egy őrült,gondoltam is, mi ez, megbolondult?!

Norbika nem ért haza a mamájához. Miután elbúcsúztak a focipályán a haverokkal, elindult ő is. A főúton. Bárhová is sietett az a kamionsofőr, pár másodperc múlva már semmi sem volt számára fontosabb annál, hogy az a kisfiú életben maradjon, akit elütött. Nem maradt. Norbika angyallá lett.

Kisfiam sokkos állapotban állapította meg, hogy egyike volt azoknak, akik utoljára életben látták Őt. Hirtelen , tizenkét évesen ,rá kellett döbbenie, mit jelent a mulandóság, a veszteség, a gyász, a szomorúság, a harag, a tehetetlenség. Értetlenül állt a szoba közepén ,bámult maga elé ,és nem tudott mit kezdeni az érzéseivel. Aztán örjöngött, dühöngött, bosszúért kiáltott, majd a következő pillanatban csak sírt csendesen. Hagytam A fájdalmakat is meg kell tanulnia megélni.  Közben a szívem szakadt meg , belegondolni is szörnyű, mit élhet át most egy másik anyuka.

Pár óra múlva elém állt és közölte:  a keddi focitornára mindenkinek csináltassunk egy Norbi feliratú pólót, rajta a 2-es számmal, ez egész csapat ebben fog játszani,és, Anyuci, Őérte fogunk játszani, és Neki fogunk nyerni ,és Ő majd odafentről drukkol nekünk.

Jól van fiam, csináljuk meg!

Nyugodj békében, Norbika