Lementem Hídba

antalagi | 2010. február 27. - 14:56


...de csak a lovam hátán.

Tárgyaltunk, szavaztak rólam, majd visszautasítottam.

A parlamenti lista 30. helyének  környékével kínáltak meg. Lehet, hogy nagyképűségnek tűnik nem élni a lehetőséggel, de inkább úgy fogalmaznék, hogy tisztában vagyok az értékeimmel és köszönöm, de nem. 

Szóval: adott egy katona, akit mindenféle kiképzés nélkül kiküldtek a frontra harcolni. Sokszor eszetlenül,meggondolatlanul,de hittel,bátran,tiszta szívvel ütötte,vágta az ellent.Mivel látták az elszántságát, adtak alá egy lovat,rangot,majd kapott egy sereget maga mögé, majd egy újabb rangot,...még az eleve vesztes csatákba is belement, mert tudta, hogy ez a dolga és igen, volt pár nyertes ütközete is. Na,most ,ha emberünk ott áll a harctéren, és azt mondják neki, menjen a népéért egy újabb csatába, joggal várja el, hogy ne közlegényként akarják. És nem azért,mert beképzelt, hanem,mert megilleti a rang,amit kivívott magának, és mert van mögötte egy halom ember, aki előtt hitele van,akik bíznak benne ,és kardot rántanak egy szavára...

Hogy mit viszek a kampányba?! A szívem – lelkem, a munkámat(meg kapásból minimum 4000 szavazatot). Így hát azt gondolom,nekik nagyobb szükségük lett volna rám,mint nekem rájuk, csak ,ez ugye politika, más érdekek mozgatják.

Különbözően gondolkodunk : velük ellentétben számomra ez nem létkérdés. Teszem a dolgom továbbra is.

Szeretettel

Ági