A hely, ahol élünk

antalagi | 2010. április 23. - 00:33

Úton Rimaszombat felé, jókedvűen, élvezve a kivételes pillanatokat, beszélgetve a fiammal és a két társutassal- régi, kedves, ritkán látott jóbaráttal, úticél az országos szavalóverseny...

Tekovské Lužany/Nagysalló, villognak a szembe jövők, mondom, milyen rendesek, majd vigyázok. Természetesen belefutottam 65-tel az 50-es zónába, természetesen a falu végén mértek...

Mutogat a zsaru, hogy húzódjak félre, mutogat, hogy ablak le, tehát ablak le, köszön a leánko illedelmesen, vissza semmi, megszólal, hogy "Ukážte občiansky a doklady od auta." (Mutassa a személyit meg a autópapírokat). Mondom tüntetőleg, hogy talán prosím (kérem) – vagy mi. Indításnak nem épp előnyös reakció, ezt alanyunk is konstatálta, miután tisztában volt vele, hogy ebből fizetés lesz.

-No, ako je to, že na občianskom ešte máte vlasy a teraz nemáte? Ste chorá, či čo? (Na, akkor, hogy is van az, hogy a személyi igazolványképén még van haja, most meg nincs. Beteg maga, vagy mi?)

-Je to tak. A čo na tom záleží? Nie som chorá. A keby som bola chorá, tak by som to mala lacnejšie? (Így van, de mit is számít ez? Nem vagyok beteg. Mér, ha beteg lennék, talán olcsóbban megúsznám?)

- No, ano, však sme ľudia, nie? Ako by som to mohol vediet? Možno ste po žiarení. No, ale takto potom nič. Vystúpte z auta, máte to za šesťdesiat Eur. Prídte za mnou. (Hát igen, hiszen emberek vagyunk, vagy mi, honnét tudhattam volna, az is lehet, hogy éppen sugárkezelés után van. Na, de így semmi. Szálljon ki a kocsiból, hatvanat fizet, kövessen!)

Elindult, beült a kocsiba, követtem, mialatt azon tépelődtem, mi tenne jobbat a helyzetemnek,ha mondjuk behajolnék az autó ablakába, kivillantva a dekoltázsom, vagy érveljek kicsit - tehát okos is legyek vagy csak szép :-)

Decensen az autó mellé álltam és némán igéztem...

-Ale mladá pani, nedá mi, musím sa spítať, prečo si holíte tie vlasy, keď nie ste chorá.(De fiatalasszony, csak nem hagy nyugodni, meg kell kérdeznem, mér borotválja a haját, ha nem beteg?)

-Neholím si, od detstva nemám vlasy, len už istí čas nenosím parochňu. (Nem borotválom, gyerekkorom óta nincs hajam, csak egy ideje már nem hordok parókát)

-Joj, aha, tak, no, viete, nedalo mi to, no viete, mohol som si myslieť, že ste nijakí maďarskí extremisti. Viete čo, dám Vám to za štyridsať. A čo máte za zamestnanie? (Aha,vagy úgy! Tudja, nem tudhattam, azt is gondolhattam volna, hogy maguk valami magyar extrémisták. Tudja mit? Negyvenre lemehetünk. És mi a maga foglalkozása?)

-Som poslankyňa meststého zastupiteľstva (12 éve vagyok képviselő,de még sosem éreztem késztetést, hogy azt diktáljam be, mint foglalkozást).

- Aha, tak vy ste  nejaká politička. A chcete autonómiu? A jako dobre hovoríte slovensky. Tak ste mi dala sto, a vrátim Vám šesťdesiať, dobre som Vám vydal? (Aha, akkor maga valami politikusféle. És maga akar autonómiát? És milyen jól beszél szlovákul! Tehát akkor adott egy százast, visszaadok hatvanat, ugye?)

- Nie, pane, nevydali ste mi správne, ešte mi vrátite dvacku za tie Vaše predsudky o nás. ( Nem, nem adott jól visza ,még egy huszast visszaad az előítéletei miatt)

Hát, így fizettem ma hatvan helyett egy huszast, visszaültem a kocsiba,elindultunk, elmeséltem röviden az előbbi párbeszédet, hosszú, néma csend, majd sajnos majdnem egyszerre konstatáltuk, hogy milyen félelmetes, hogy szinte zsigeri szintről tör elő  a kisebbségi komplexusuk, ezek évszázados berögződések, nagyon nehezen oldhatók... Talán eccer...

Szeretettel,

Ági