Zeneiskola-vagyishogy tanul a zene? padban,lélekben?

antalagi | 2010. október 6. - 21:39

Tagja vagyok az iskolatanácsnak a művészeti alapiskolában,tehát részt vettem a mai ülésen. Hideg tanári szoba,még hidegebb termek, szomorú szemű tanárok... hagyok egy kis idők azoknak,akik rögtön elsírnák magukat,vagy cinikusan fintort vágnának,hogy ,na,kezdődik a kampány,Ágika beindult,tessék : egy ketttő három,százharminc

Az alapvető problémám az "üggyel" maga az ügy. A tény ,hogy egy ilyen megtörténhetett,önmagában megmagyarázza a város hozzáállását az értékeihez. Némi jóindulattal nevezhetnénk ezt akár szellemiségnek,gondolatiságnak.Illetve annak hiányának. Ezek az intézmények nem termelnek hasznot a városnak. Csupán szellemi értékeket, műveltséget,jómodort, igényt irodalomra,zenére, tudományra.Dolgozóik csupán egy személyben képviselik a tudást, önfeláldozást, kitartást. Megkockáztatom,hogy ezek az emberek,a munkájuk képesek fenntartani valamelyest városunk erkölcsi szintjét. Néztem a szemüket és szomorúságot láttam. Egész mostanáig egyetlen egyszer sem jutott az eszébe kimondani, hogy hányszor,de hányszor vitte a saját kocsiján a gyerekeket fellépésre,hányszor adtak ingyen koncertet a város bármilyen,akármilyen rendezvényén, hogy szervezik évről évre a nemzetközi hírű zenei napokat...nem jutott eszébe,mert természetes volt neki,de most, a saját bőrén tapasztalta meg,mennyit ér a munkája, a léte a városnak,becsapva,kiszolgáltatva és elhagyatva érezte magát.Nem volt dühös,csak csupán szomorú.Eddig tudta hogy nem keres semmit,nem érdekelte,hiszen egyébként nem csinálná. De most, úgy érezte nem kell ,haszontalan,akár abba is hagyhatná,fel sem tűnne senkinek,hogy nem kalimpálnak a zongorán az eleinte még ügyetlen ujjacskák...

Szóval vannak fontossági sorrendek,prioritások egy családban,cégben,egy városban: szeretet, kenyér,ruha,cipő,...iskola,kórház, kultúra,foci,beruházások, parkok,parkolók. Nem mindegy,hogy milyen sorrendben.

Biztos vagyok benne, hogy nehéz ügy,és nem lehet mindenkinek megfelelni, de ez megengedhetetlen szerintem.(ahogy írom a bejegyzést,látom a hírek között,mit mondott Berényi:Nem mindig jó a kompromisszum,olykor kell a konfliktus .Osztom a véleményét.  Nem tudom,mit szólt volna,ha a gyűlésről egyenesen a koszorúzásra mennek a tanárok és mikrofonba mondták volna a panaszaikat koszorúzás helyett).

Ami még szomorú a történetben,hogy így kell kiderülnie,ha nincs medializálva,mintha nem is lenne.Vajon hány ilyen van még?!, Ez nem költői kérdés volt,hiszen tudok párról ugye, de nem szoktam elhallgatni...

Felvállaltam az ügyet,bár nem vagyok róla meggyőződve,hogy jó lóra tettek velem,ugyi :-)

Szeretettel

Ági