Anyakazán

Vannak napok.

Amikor érzékenyebben reagálunk a jelekre ,amik felénk érkeznek. Amikor a napi teendőink kapcsán megéljük a húsz évvel ezelőtti 24 óra minden másodpercét, mert  pölö  a szülés egy olyan nyomógomb a lelkünkben,ami elevenen őrzi és felidézi ezeket a pillanatokat.

Öröm, bánat,keserűség, fájdalom, ösztönös reakciók,könnyek , meghatódottság, erő,ősi bizonyosság, elemi tudás,katarzis.

A vajúdó nő szemében még ott a félelem, ám, amint közeledik a pillanat, megtelik élettel  (volt szerencsém párszor segitőként is asszisztálni ,-egy időben elég sűrűn jöttek  a gyerekek a családbban…,egy alkalommal meg is kérdezte a doki, na Ági,megint együtt szolgálunk?). 

 Megérzi az erőt magában,tudja,hogy mi a fájdalom,amihez fogható  nagyon ritkán érkezik a további életében,és ezek a dolgok felkészitik az elkövetkezendő pillanatokra,fájdalmakra, ezért is képes sokszor mosolyogni a nehézségeken,hiszen ő már szült párszor,tud viszonyitani.  Valami ősi,megfoghatatlan tudás vezeti ilyenkor, mintha egyenes kapcsolatba kerülne a Jóistennel, az önvalóval, a belső énjével,nevezzük,ahogy csak akarjuk- és teszi a dolgát. Ahogy  a gyerek a köldökzsinórral kapcsolódik hozzá,ugy kapcsolódik ő a  mindenséghez.

Nem vagyok feminista ,és nem szeretnék senkit lebecsülni,de úgy érzem,  egy ilyen élménnyel a tarsolyukban az anyák behozhatatlan előnnyel rendelkeznek.. Ez egy olyan fölény,amiről igazán nem tehetnek,mégis ott látható a szemükben.

Amikor az anyák az életükben igencsak meghatározó pár napot a szülészeten töltik,majd az újszülött osztályon, nyitottak,éberek és befogadóak minden impulzusra,mert az összes sejtjük a kis emberkére összponosít,lehet,hogy életükben először és utoljára, figyelnek, és hisznek a megérzéseikben,pontosan tudják,mi a helyes,mi a jó. Arra gondoltam,milyen jó lenne,ha a poroltó készülék használati utasításán kívül mast is olvashatnának,mondjuk verset,szép idézetet,egy mandalát,egy rajzot,festményt nézne,ami kicsit megnyugtatná,amiből új erőt meríthetne a vajúdáshoz. A  kétségei,miszerint jól tartja-e a mellére a gyereket,vagy sem, eleget szopik-e,vajon képes lesz-e megfürdetni...kicsit  enyhűlnének,mert odasétál a falhoz ,és lát egy képet, olvas egy mondatot,ami egy életre mankót nyújt neki.

Ha bármikor nehéz helyzetbe kerül ,ez a mondat ,vagy kép fog előjönni a benti képernyőjén és megeshet,hogy ismét erőre kap tőle.

Egyszóval ,a felhívásom a következő: várom a felajánlásokat,legyen az rajz, vers(magyarul ,szlovákul,stb),élménybeszámoló,festmény, bármi, ami nektek valaha is segített,és úgy érzitek,tovább kell vándorolnia tőletek,mert beteljesítette a feladatát,küldjétek. Szerencsére a szerdahelyi kórház vevő az ötletre.

Szeretettel

Ági

 

Részletes infók: 0948035539