Levelek Indiából 1.

antalagi | 2011. február 1. - 08:54


Kedves…!

Remélem,levelem jó egészségben talál mindannyitokat,család,gyerekek rendben, a nagymama karosszéke sem nyikorog,beolajoztátok rendesen.

Hétágra süt a nap,nincs semmi,csak az óceán zaja,előttem pihen egy ősrégi csónak,rajta a sárga zászló jelzi,hogy lehet fürdeni. Néha jön egy árus, próbálkozik, hátha megtetszik egy sál,egy szári, egy karlánc,bármi… de nem. Szeretném visszaidézni a megérkezés pillanatát,vagy az út kezdetét? Ki tudja…

Sokan sokféleképpen készítettek fel Indiára. Persze,tudom,tudom, Goa nem India,de hat hét ,az hat hét! Amikor lefeküdtem a pálmalevélből összetákolt kis kunyhóban, kicsit elfogott a pánik,mi van,ha a moszkítóháló azért csak átereszt egy szúnyogot, amitől majd kapok egy jó kis maláriát, itt csak a gond lesz velem,kórház,gyógyszerek,otthon a két gyerekem,cég, egy halom kölcsön. Hol van itt a felelősség,mégis,mit képzelek én magamról,eljönni Indiába jógát tanulni?! A taxira nagybetűkkel kiírva: ne használd a fényjelzőt,dudálj! Káosz,zaj,emberek,állatok mindenhol,csak kapkodom a tekintetem, a lélegzetem egy-egy necces előzésnél. Vajon képes leszek-e valaha megérteni, egyáltalán engednek-e belelátni a világukba.  Vajon hányan azok közül,akik a rizsfölön dolgoznak ,olvasták a Bhagavad Ghitát,tudják-e  mi a jóga,vagy csak mi,európaiak vagyunk úgy oda az egésztől? Sok a kérdés,de hátha időközben a válaszok is lassan megérkeznek ( jaj,kedves,csak,hogy irigykedjetek kicsit,épp most guggolt le mellém egy hölgy,gyönyörűséges száriban szeletel fel egy ananászt nekem,hogy jobbban menejn az írás-mondja). Szóval a válaszok. Amit már most látok,hogy senki sem ideges, egy anya körül három gyerek,negyedik a karján,egy a hasában, a másik karjával épp seper vagy a portékáját kínálja, dudorászik, vagy ringatja a gyereket,nem láttam még egy fejbészt sem. Igen ,amott meg épp a koldulásra használja föl a vérét,ccsupasz fenékkel,alig jár ,és már tud kéregetni… Mindenhol szemét, de az élelmiszerboltba mezítláb szabad csak belépni, azután naplementekor az utcán egy-egy sarokba elégetik az aznapi szemetet.nem értettem,miért állnak vajon a füstben az emberek,hát persze,akkor jönnek elő a szúnyogok…csupa ellentmondás ,és csupa magyarázat,ha képesek vagyunk befogadni,és nem a saját előítéletünkkel közelíteni.

Ami számomra idegen,ami nem India, amit biztosan tudom,hogy nem akarok, és megfejthető a jelenség, az a sok hippi, betépve, rasztás fejjel kergetik a szabadság illúzióját nap,mint nap, azután hatvanévesen is ugyanabban a bőrszerkóban issza a sörét, nem változott semmit,nem tanult,nem érett,csak csupán öregedett,bele aszalódott az ujja a hatalmas pecsétgyűrűjébe,  Fene nagy lazulás! Ez nagy különbség. Az indiai tudja,hogy ez a sorsa ebben az életében,nem akarhat  mást,csak a lehetőségeihez képest jót cselekedni,de legalábbis nem ártani senkinek,hogy ledolgozzon valamit a karmájából. Meg is érkezünk szépen lassan a jógához.na ,de erről majd a következő levélben.

A lényeg,hogy a táska zipszét be kell húzni,ha nem akarok egy hatalmas csótányba nyúlni reggel,ja,és megfejtettem,mit keres egy kiszuperált Singer varrógép az udvarunkban. Hát,hogy jöjjön az inger!! Huhhh, látom a kisfiam magam előtt,ahogy az arcát beletemeti a tenyerébe…-Jaj,anya, csak ezt ne! Ezek a szóviccek szinte fájnak!   

Szeretettel

ági