Levelek Indiából- Mr. Iyengar

A „wait for five minute” Indiában azt jelenti, nyugodtan foglalj helyet, igyál egy csájt, kábé fél óra még. A „ten minutes” sajnos rossz hír,mert valószínűleg ma már nem lesz a dologból semmi. A boltban 10 eladó,lődörögnek, beszélgetnek, egyetlen céljuk,hogy valahogy vészeljék át  megerőltetés nélkül ezt a napot is. Egymás kezébe adják a cédulát,mintha még sosem láttak volna olyat,majd a tízedik lekasszálja, a blokkot odaadja, a pult végén áll egy másik eladó,aki gondosan  összekapcsolja a táska füleit,nehogy valamit rakjunk még bele, lepecsételi a számlát. A kijáratnál még egy „exit” pecsét is rákerül.   Paradox ,és végletes, színes,nagyon sokarcú.

Az utcát minden reggel gondosan felseprik,ám mindhiába,hiszen kuka nics, így hát pillanatok alatt tele lesz szeméttel. Persze ,igen,itt ,felseprik, de azért egy-egy hosszabb riksa út alatt nagyon sok utcai szeméttelepet lehet látni. A Le Meridien szálló élre vasalt ingű őrei a kapuban, mellette egy járdaszélességet lefoglaló nagy család, ponyvát feszít ki a fák közé , ott él,főz, ürít,mosdik. Az egyik pillanatban a csatornaszag,a másikban meg mámoros jázmin illat csapja meg az ember orrát. A nem lehet igen is, az igen nem,vagy talán. Az attól függ.

Az utcai kifőzde isteni finom,leülünk az útpadkára, kóbor kutyák mellénk szegődnek, amit a bácsi gondosan elkerget,hiszen mi kedves vendégek vagyunk. Az ételben benne van a nyugalom,semmi sietség,kapkodás,stressz,naponta csak kétfélét főz . Értelmet nyernek nagyanyám intelmei,miszerint ne tátsd nagyra a szádat leányom, mert belerepülnek a legyek…

Amikor   a taxis a kétórás út után, amit szinte mély álomban töltöttünk,hátraszólt,hogy megérkeztünk az intézet elé, nagyon félve,nagyon óvatosan mentünk be. Az első kép,ami a szemem elé tárult, egy ősz kis emberke nagyon mélyen önmagban ül az asztalnál,mindent lát ,mindent hall,mégis rezzenéstelen arccal,rezignáltan „van”. Betölti az egész  teret. Fura érzés fogott el,hogy jövök én ahhoz,hogy a közelébe menjek. Ez tényleg  nagyon szokatlan számomra,mert a tisztség, a hatalom,vagy bálvány bármilyen megnyilvánulása teljesen idegen fogalmak voltak ,nem érdekelt ,ki áll velem szemben,mekkora nagy ember, ha kell,nekimegyek ( mint azt egy-két ügyem igazolja). Nem tudok sajnos-vagy hál istennek  konvenciókban,kötött szabályok mentén élni, egyszer voltam tagja az MKP-nak, onnan is kirúgtak…

...és most itt van ez az ember, http://en.wikipedia.org/wiki/B._K._S._Iyengar, akit a CNN-IBN az 50 legnagyobb indiai közé sorolt Mahatma Gandhi óta. Az emberi nagyság nem mérhető szavakban, mondatokban,csak,és kizárólag tettekben,életekben. Amikor egy ilyen hatalmassággal szembe kerül az ember lánya,hirtelen szembesül a saját gyarlóságával,összes félelmével, lustaságával,kételyével,hitetlenségével,tudatlanságával. Nem azért,mert az illető rászórja,hanem,mert benne van az arcában, a tekintetében a tudás, a bölcsesség és mindazok a minőségek,amikről mi halandó emberek csak illúziókat gyártunkTudom, hogy mennyit köszönhet neki a világ, tudom,hogy mennyit adott nekem a tanáraim által , meghatódva,meghajolva,úgy megyek el mellette, szinte láthatatlanul,nehogy megzavarjam. Már visszavonult. Minden nap a nagyteremben velünk együtt gyakorol,illetve csinálja a saját gyakorlását,vagy az unokáját tanítja, aki majd vélhetőleg átveszi tőle a stafétát. Szerény, alázatos,pontosan azt éli,amit hirdet. A teremben nagy fegyelem van, az asszisztensek rendezik a sokszor 150 embert ,hogyan helyezkedjünk el, mire megérkeznek a tanárok. Kezdődhet a kemény munka önmagunkkal, a testünkön keresztül.

Szóval, aki azt gondolja esetleg,hogy bármilyen gyülekezet,vagy szekta, vagy szemforgatós levitálós megváltozott tudatállapotú ,spirituális maszlag mögé burkolózó banda tagjaként írtam a fentieket, jöjjön el egy jógaórára .Várom nagy szeretettel- de csak,miután felszívtam magamba még egy kis tudást ülőcsontról,lapockáról,gerincről,keresztcsontról, elméről, légzésről,… 

Szeretettel 

ági