Hibaüzenet

Notice: unserialize(): Error at offset 22 of 27 bytes in variable_initialize() (line 935 of /var/www/parameter.sk/web/includes/bootstrap.inc).

Levél Indiából

Sok puszi Indiából. Nem jelentkeztem,nem írtam,szerettem volna kissé távol lenni mindentől, a lehetőségekhez képest persze, mert azért internet van itt is, és nem kobozta el tőlem senki a laptopot... :)

A kis lakásunk teraszán,füstölő illatban,- ami a szúnyogok ellen kell így naplemente előtt - gondoltam írok  pár sort. Végtelen hála és köszönet van bennem most a Jóisten, vagy sors, vagy karma, vagy bárki és bármi iránt, ami lehetővé teszi nekem ezeket a heteket, hogy elvonuljak, feltöltődjek, semmit se tegyek.

Most először az is megtörtént, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül töltöttem el ezt a pár hetet. Mert ugye, mi is zajlik valójában?  Jógázok, pihenek, jókat eszem, jókat iszom. Csak a legérettebb mangót veszem meg a piacon, mert az a legfinomabb. Ráfekszem az óceánra, odaadom magam neki, hadd vigyen. Csak a saját, legeslegbelsőbb hangom hallom olyankor…és akkor hirtelen pár nap után belém hasít az érzés, hogy nem csinálok semmit! Haszontalan vagyok! Hiszen énrám mindenhol szükség van! Majd megnyugtatom magam: Oké, oké, na de ez kell, ez így van jól…No, de  azért ott az érzés mindig. Miért? Miért nem engedjük meg magunknak a pihenést, a kikapcsolódást?

Mert bizonytalan voltam még mindig magamban, abban, hogy kellek, és ha nem leszek, akár el is felejtenének?! Ha nem láttatom magam a konyhában, az irodában, bárhol… Csacsiság!  Tudom, hogy kellek.Kellek a gyerekeimnek,a kedvesemnek, magamnak, mindenki másnak. Akár jelen vagyok, akár nem. Tudom. Érzem. Bizonyos vagyok benne. ÉÉsss így akár el is vonulhatok! Hát nem csodás ?

Az első héten, amíg a gyerekeim is itt voltak velem, egyik éjjel nem aludt senki a házamban és betörtek. A házamban,- ha ha- nulla perc alatt kiderül, hogy semmi sem a miénk! Betolakszik pár ficsúr és egyből nyilvánvalóvá válik, hogy ami van, az lehet egy pillanat múlva már nincs is. Így hát mit is akarunk birtokolni, magunkénak mondani??? Nagyon rossz érzés volt. Azonnal azt  tervezgettem, hova hány lakatot fogok felszereltetni, ha hazamegyek. Azután reggelre boldogan ébredtem ,felszabadultan, egyrészt, hogy féljen az, akinek  félnivalója van. Ha én elkezdek félni, méginkább támadhatóvá válok. Másrészt, ezer lakat sem védi meg a házat, ha valaki be akar törni. Elkönyveltem hát  a dolgot egy jelnek, hogy ez a törvényszerű rossz, ami erre az évre kijut, így ez le is van tudva. A tárgyakhoz nem kötődök, az csak anyag, nincs jelentősége - nem is vittek el semmit...

Amikor először jöttem Indiába, sokan óvtak. Figyelmeztettek, vigyázzak, mert leszólítják a nőket, bután beszélnek velük.Kerüljük a szemkontaktust! Ha egyedül mész az utcán, kurvának néznek…

Hát soha, egyetlenegy ilyen alkalom nem adódott, pedig sokszor mentem, akár este is egyedül. Nagyokat mosolyogtam az emberek szemébe, bátran. … Mígnem  egyszer, egy eléggé nehéz, érzelmileg kimerítő, konfliktusokkal teli nap után - fájdalmakkal, önsajnálattal, bizonytalansággal teli érzésekkel, - kisétáltam a partra. Nem sírtam, illetve belül igen...Nem volt az arcomon semmi, és mégis megtalált minden őrült. Három kéjenc férfi és egy részeg nő szólított meg.

Szóval, az jön vissza, amit mi kibocsátunk magunkból.Sokszor halljuk ezeket, minden okos önismereti vagy spirituális könyv megírja  a tudatosodás útján haladni vágyóknak. Ám megtapasztalni egészen más. Amikor a lelkünkben béke van, nyugalom, öröm és bizonyosság, olyan szeretetmantinellel vesszük körbe magunkat, hogy meg sem fordul senkinek a fejében abba belemászni. Meg sem merik közelíteni rossz szándékkal, hiszen ők a gyengék. Tudják, érzik, hogy lepattannának a palánkon azon nyomban. Csak akkor tudnak bántani, ha rést látnak a pajzson. Arra meg nekik nagyon kiélezett érzékeik vannak, hiszen erre várnak. Csakis a gyengeségeink, a bizonytalanságaink képesek erőt adni a rossznak, a gonosznak, a bántó szándékoknak.

Hogy van-e valami technika ? Kiépíteni a pajzsot? Hát persze. Figyelj: mielőtt kimész az utcára, vagy tárgyalásra, randira, hunyd le a szemed! Képzelj magad köré egy szivárványszínű buborékot, ami tele van szeretettel, áldással, és soha senki meg nem tud bántani ezek után! Na persze! Jó is lenne, mi? Csakhogy mindannyian tudjuk, hogy ez illúzió, képzelet. Sajnos, nem így működik. Amint képesek leszünk felismerni a jeleket, amin változtatnunk kéne, ahol erősödni, ahol lazulni, ahol tanulni kéne, szépen lassan  bizonyosság, tapasztalat, bölcsesség veszi körül a testünket. Egyre nagyobb biztonságot nyújtva a lelkünknek ahhoz, hogy jól érezze magát ebben a lélekkeretben, amit testnek hívunk. Hát,szerintem valahol itt kezdődik.

Szép napokat, boldog ébredéseket minden nap!

Szeretettel

ági