Tanítónapra

antalagi | 2014. március 28. - 13:53
„ A tanítónak nem gratulálunk azért,mert oktatja,hogy kétszer kettő-négy. Gratulálni legfeljebb ahhoz lehet, hogy ezt a szép hivatást választotta” Albert Camus

 

Isten éltesse a Tanítókat. Köszönet és hála a munkájukért.

 

Vajon mi játszódik le tanáraink lelkében a mai napon? Nincs tanítás . Oké. Lehet egyet lazítani,bulizni. Oké. Más? Lehet, ám nem hinném, hiszen Ő ma is tanító, ugyanúgy mint tegnap,vagy holnap , azzal a különbséggel,hogy ma nem nyeli a krétaport.

Az ünnep szerintem igazából nekünk szól. Hogy felkapjuk egy pillanatra a fejünket, ha a gyereket épp nincs hová tenni napközben,mert igazgatói szünnap van,valami ünnepség lesz . Hogy álljunk meg egy percre, vigyünk egy szál virágot és tudatosítsuk, milyen fontos része az életünknek egy-egy , épp a megfelelő pillanatban, jó alaposan a szemünkbe mondott kritika,vagy dicséret. Hogy rádöbbenjünk, melyek azok a pont jókor elcsípett mozzanatok ,amik tovább löktek egy jobb vágányra,vagy épp állítottak meg bennünk egy rossznak mutatkozó folyamatot. A tény, hogy vannak a közösségünkben értékes,nagy tudású ,nagy szívű emberek,akiket tudunk ünnepelni, és legalább ma kiemelt figyelmet kapnak, számomra arra bizonyíték,hogy nekik is volt egy Tanáruk, akinek egy-egy mondata olyannyira bevésődött a lelkükbe,hogy egyszerűen nem volt más választásuk,mint tanítónak állni,vinni tovább a hivatást. Bemenni minden nap, kiállni a gyerek elé,függetlenül attól,milyen boldogságot vagy éppen tragédiát él is át a lelke, fényt , éberséget vinni a fejecskékbe, felébreszteni a tudásvágyat , és boldogan, egy belső mosollyal nyugtázni, ha észreveszik, amint valamelyik gyerek szemében megcsillant az a bizonyos fény.

Lehetne beszélni silány időkről, elveszett értékekről , a mi külsőségekkel teli világunkról. Hogy milyen nehéz dolga van a tanárnak, áttörni a kemény felszínen,ahol nincs érzékenység,nincs befogadás. Lehetne ezzel mentegetőzni,amiért azt érezhetjük,hogy csak durvul a világ. De minek?! Ameddig tudatosítjuk mindezt, addig érezhetjük,hogy van dolgunk ebben a világban. Tanulni és tanítani folyamatosan. Az óvodában,iskolában, családban, minden emberi kapcsolatban,közösségben. Megköszönni és hálát adni minden szembe jövő helyzetnek, tanárnak, amiért megosztja a tudását,tapasztalatát,bölcsességét, állhatatosságát, hivatástudatát és minden egyéb minőségét. 

Szeretettel

ági